Vágólapra másolva!
Elindította a pályán Tarantinót, életet lehelt a Die Hard- és a Terminátor-szériába, és hatalmasakat bukott Stallonéval, Demi Moore-ral, Banderasszal és Danny De Vitóval. Sharon Stone szerinte bolond, Mel Gibson jófej, Bruce Lee pedig utolsó levelében említi a nevét. Andy Vajnát arról kérdeztük, mit csinált, mielőtt 2011-ben kormánybiztosként átvette a magyar filmszakma irányítását. Rambótól az Elemi ösztön 2-ig.
Vágólapra másolva!

Bruce Lee a halála napján írt egy levelet, amelyben megemlíti önt is. Hogyan kerültek kapcsolatba egymással?

Bruce Leevel Hongkongban találkoztam. Fiatal színész volt, aki addigra már a Longstreet című tévésorozattal közepes ismertséget szerzett. Akkor indult el Hongkongból a kung fu-őrület, a harcművészeti témájú filmek nagy sikerrel szerepeltek világszerte. Bruce Lee szeretett volna szerepelni egy kung fu-filmben, ezért elment az akkori legnagyobb hongkongi producerhez, Run Run Shaw-hoz, aki viszont olyan kevés pénzt ajánlott fel neki, hogy ő rögtön átment az utca túloldalára a konkurens producerhez, Raymond Chow-hoz, és vele leszerződött három filmre. Én ez idő alatt találkoztam vele. Beszéltünk arról, hogy két-három éven belül szeretnénk együtt dolgozni. Nagyon megtetszett neki a házam, amit meg is vett tőlem, és ott élte az utolsó két évét.

Volt egy konkrét filmterv, amit meg akartak együtt csinálni?

Még nem volt forgatókönyv, csak koncepció. Tudtuk, mi az, ami működik, és mi az, ami őt sikeressé tette: az intenzív, de szórakoztató kung fu. Bruce Leeben megvolt a dupla lehetőség: egyszerre tudott komoly és humoros lenni. Amikor kiadta azokat a vicces hangokat, vagy megfeszítette az izmait és megrázta a testét, ezt a közönség imádta.

Milyen stádiumban volt ez a film, amikor meghalt Bruce Lee?

Éppen kezdtünk volna komolyabban foglalkozni vele, amikor a Warner Bros. kitalálta, hogy ők is akarnak csinálni Bruce Leevel egy filmet, és hát a Warner komolyabb stúdió volt, így természetes volt, hogy elfogadta az ajánlatukat. Ez segített volna a mi filmünkön is, mert még nagyobb sztárt csináltak volna Bruce Leeből.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Többen megjegyezték, hogy annak a filmnek a története, amit Bruce Leeval csinált volna, emlékeztet a Rambo sztorijára. Ebben volt szándékosság?

Nem volt. Ezeknek a filmeknek a karakterisztikája mindig a revans. Rambo is megbosszulta azt a fájdalmat, amit igazságtalanul okoztak neki, és a kung fu-filmek is gyakran operálnak ezzel.

Hogy került Hongkongból Amerikába?

Ebben az időszakban volt egy vállalatom, a Pan Asia Films, ami Hongkongban és Délkelet-Ázsiában mozifilmeket forgalmazott. Filmeket vásároltunk ezekre a területekre, és így találkoztam Mario Kassarral az egyik cannes-i utamon. Megszerettük egymást, és úgy gondoltuk, hogy próbáljunk meg együtt dolgozni: én árulom a filmeket Délkelet-Ázsiában, ő pedig a Közel-Keleten. Olaszországban élt, és ismerte azokat a producereket, akiktől meg lehetett ezeket a független filmeket venni. Louis Grade, Dino Di Lauerntiis, Carlo Ponti, elég sok nagy olasz producer volt abban az időben.

Csak európai filmeket forgalmaztak?

Európai és angol filmeket, néha akadt egy-egy amerikai is. Így kezdődött a karrierünk. De úgy gondoltuk, hogy mi inkább filmeket szeretnénk gyártani, mert a forgalmazás nem annyira izgalmas. Mindig valaki pipa volt rád: vagy az, akinek eladtad, vagy aki gyártotta. Hogy ebből kilépjünk, úgy döntöttünk, hogy jobb, ha mi vállaljuk a felelősséget. Így született a Rambo.

Forrás: Carolco
Rambo (1982)

A Rambo fejlesztésébe melyik ponton kapcsolódott bele?

A Rambo abban a pillanatban jött, amikor már elegünk volt a forgalmazásból, és találtunk egy forgatókönyvet Hollywoodban, amely már rengeteg producert megjárt addigra, több név is felmerült a főszerepre, csak még nem sikerült filmet csinálni belőle. Az elején Steve McQueen akarta játszani a főszerepet.

Amikor ön elkezdett ezen dolgozni, már csak Stallone jött szóba, vagy akkor még felmerültek más nevek is?

Sok ötletünk volt az elején, de végül úgy döntöttünk, hogy ezt a Rambo-karaktert Stallone tudná a legjobban eljátszani, és az ő nevével előre el tudnánk adni a filmet, amit így finanszírozni tudnánk. A film másik főszereplője, aki garantálta azt, hogy külföldön is el tudjuk adni, Kirk Douglas volt. Vele le is szerződtünk, ő játszotta volna az ezredest. Amikor elkezdtünk forgatni, Kirk Douglas megérkezett a helyszínre, és azt mondta: de hát én meg akarom ölni a végén Rambót. Az egy másik film, mondtam neki. Akkor én nem játszom el ezt a szerepet, mondta ő. Elég szépen összevesztünk, és ott is hagyott minket a fenébe. Így kapta meg Richard Crenna ezt a szerepet.

Ez konkrétan már a forgatáson jutott Kirk Douglas eszébe?

Már forgattunk egy-két hete, amikor ez a szereplőváltás történt. És amikor próbáltuk eladni a filmet, Kirk Douglas neve nagybetűvel szerepelt az anyagokon. Persze a szerződéseket is át kellett írni később, és nagyon sokan nem is vették meg emiatt a filmet.

Kezdő producerként könnyű volt bejutni önöknek Kirk Douglashez és Sylvester Stallonéhoz?

Dehogy. Kirk Douglashez nem volt annyira nehéz, mert ő már a karrierje vége felé járt akkor. Stallonéhoz trükkökkel jutottunk be. Az ügynöke és az ügyvédje is jó barátunk volt, és próbáltuk őket rábeszélni, hogy mutassák meg ezt a forgatókönyvet neki. Nagyobb összeget ajánlottunk Slynak, hárommillió dollárt. Abban az időszakban ez óriási gázsinak számított. Azt hiszem, inkább a pénz győzte meg, mint az ügynöke vagy az ügyvédje.

Forrás: Andy Vajna magángyűjteménye
Sylvester Stallone és Andy Vajna a Rambo 3 forgatásán

Úgy finanszírozták ezt a filmet, hogy a külföldi jogokat eladták előre?

Úgy akartuk, de sajnos ez nem igazán sikerült. Senki nem hitte el, hogy ez a két fiatal producer egyszer csak megjelenik majd a piacon a legnagyobb független filmmel, ami valaha készült. Mariónak volt egy bankár barátja, ő adott nekünk egy hitelígérvényt 11 millió dollárról, és abból csináltuk meg a filmet.

A film elkészítése simán ment?

Nehéz ügy volt, mivel a rendező, akit felvettünk, addig főleg vígjátékot rendezett. Ted Kotcheff végül nagyon szépen megrendezte a filmet, csak amikor összevágta, akkor három és fél órás lett. Stallone megnézte a filmet, és másnap reggel az ügynöke hívott, hogy tönkretettük a karrierjét, és hogy 9 millió dollárért visszavásárolnák a film negatívját, nehogy bárki megnézhesse. Ebbe persze nem mentünk bele, mert a film 13 millió dollárba került, nem veszíthettünk 4 milliót, csak azért, hogy levegyék a piacról. Összevágtunk egy 18 perces bemutatót a filmből, amit fantasztikus izgalommal mutattunk meg a Warnernek. Ez a 18 perc hihetetlenül jó volt, a Warner emberei csak ültek és bámultak. Ezután az volt a következő kérdés: de mi van a maradék 90 perccel? Jött az ötlet, hogy összevágunk 50 percet a filmből, és bemutatjuk az Amerikai Film Market előestéjén. Ez különleges vetítés volt, amire meghívtuk a világ összes vevőjét. Az 50 percet Marióval együtt vágtuk össze egy vágó segítségével, zenét és effekteket is tettünk alá. Rávettük Stallonét is, hogy jöjjön el, és nézze meg közönséggel a filmet, ott is volt a feleségével és az ügynökével. Levetítettük a filmet, és nekem ez volt az első olyan élményem, hogy a közönség felállva tapsolt a végén. Körülbelül tizenöt perccel később az egész világra eladtuk.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=FtcSE1uOD8DBlC07
A Rambo előzetese

Utána hogy lett belőle film?

A rendező és a vágó vágta össze végül a mi ötvenperces verziónk alapján.

Miután eladták minden országba, számított még önöknek, hogy sokan meg is nézzék a filmet?

Persze. Az ilyen filmeket úgy lehet eladni, hogy kapsz egy minimum garanciát, és utána, ha ezt a minimumot megkereste a forgalmazó, a bevétel egy bizonyos százaléka még hozzád vándorol. Nekünk ebből világszerte visszajött még körülbelül 100 millió dollár.

Akkor ez óriási váltás volt az önök életében?

Még nem. Örültünk a sikernek, de már azon gondolkodtunk, hogyan lehet ezt felülmúlni, mi lesz a következő. Majdnem egy évig kerestük azt a forgatókönyvet, amelyben hittünk, de nem találtunk ilyet. A következő filmünk a Rambo 2 volt, amit most már sokkal könnyebb volt eladni. A Rambo 2 finanszírozását sokáig példaként emlegette a Credit Lyonnais, mert előre eladtuk 40-50 millió dollár értékben a jogokat, és a film csak 30 millióba került. Már a forgatás kezdete előtt nyereséges volt.

Ez volt az első filmje, ami elnyerte az Arany Málnát a legrosszabb film kategóriában. Ezzel foglalkoztak akkor?

Nem. Egyáltalán nem érdekelt minket. Az volt a sikerélmény, hogy amikor megszületett a film, elmehettünk a moziba, és élveztük, ahogy közönség nevetett, félt vagy izgult. És mi erre számítottunk a film gyártása alatt.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Ebben az időben számos cikk szólt arról, hogy az önök cége arról volt nevezetes, hogy extravagánsan költekezett.

Mi voltunk az első olyan cég, ami a független piacra olyan filmeket hozott, amik versenyezni tudtak a nagy stúdiók produkcióival. Kitaláltuk, hogy előre több pénzt adtunk a főszereplőknek, de a végén a bevételből egyáltalán nem adtunk százalékot nekik. A sztárok meg úgyis azt feltételezik, hogy a stúdiók csalnak, és nem fizetik ki a valós százalékokat, tehát jobb volt nekik, ha tőlünk kaptak előre több pénzt, mert az legalább biztos. Így majdnem minden sztár hajlandó volt velünk dolgozni, ezért a stúdiók nem is szerettek minket, mert a legnagyobb konkurenciát jelentettük számukra.

Egyből úgy vágtak bele a dologba, hogy a nagy stúdiókkal akarnak versenyezni, vagy ez csak a miatt alakult így, mert a Rambo akkora siker volt?

A Rambo sikere nagyban segített abban, hogy tisztán lássuk, milyen filmek működnek, vagy milyen fajta filmek adhatók el a piacon. Később aztán ez sokkal egyszerűbb lett, mert mikor már bíztak bennünk, már nem volt annyira fontos, hogy ki a sztár.

Forrás: Carolco
Angyalszív (1987)

Pár évvel később csinálták az Angyalszív-et, ami nagyon más típusú film volt, mint a Rambo.

Az Angyalszív nekem nagyon izgalmas történet volt. Alan Parker szerintem az egyik legtehetségesebb rendező a világon, nagyon hatásos és érzékeny módon tudta kezelni ezt a témát. Beleszerettünk abba a koncepcióba, ahogy ezt ő nekünk tálalta. Ez nem piaci alapú döntés volt a részünkről, de nagyon jó film született belőle, amit még így is el tudtunk adni világszerte. Ezt inkább művészfilmnek hívhatjuk, mégis Robert De Niro, Mickey Rourke, Lisa Bonet és Alan Parker olyan erős kombináció volt, hogy a világon mindenki megvette.

Ön mennyire folyt bele a konkrét munkába? Kiment a forgatásokra?

Minden részében benne voltam, főleg a forgatókönyvben. Alan Parker rajzolt is rólam egy képregényt, amin megjelenek egy rakás jegyzettel az íróasztalánál, hogy miket kell változtatni. A forgatáson is mindig kint voltam, megnéztem az aznapi felvételeket, és ha valamin javítani kellett, azt rögtön jeleztem. Ez így sokkal jobb, mint ha csak akkor próbálod korrigálni a dolgokat, amikor már össze van vágva a film.

Diktatórikus eszközökkel érvényesítette az akaratát?

A filmgyártás csapatmunka. Bizonyos dolgokban a rendezőnek döntő szava van, más dolgokban a producernek, de az együttműködésből születik meg a végeredmény. Ha a szekeret egy irányba húzzuk, akkor sokkal gyorsabban fogunk odaérni. Az a fontos, hogy az elején olyan rendezőt válassz, aki megérti a feladatot, és ugyanazt gondolja az adott filmről, mint te.

A filmekben általában úgy ábrázolják a producereket, hogy elvörösödött fejjel üvöltenek a telefonba. Vitás helyzetekben ön mennyire tudta megőrizni a hidegvérét?

Változó. Attól függ, éppen milyen személyiségű emberrel dolgoztam együtt. A kiabálás hatásos eszköz, amire néha muszáj hagyatkozni, máskor teljesen felesleges, mert meg tudod győzni szép szóval is az illetőt. Például amikor Az emlékmás-t csináltuk Paul Verhoevennel, be kellett zárnom őt a hotelszobába, mert annyira összevesztünk az egyik jeleneten, hogy haza akart menni. Másnap reggelre megnyugodott, és remekül befejezte a filmet. Hat hónappal a film sikere után nálam vacsorázott, és megköszönte, hogy annyira durva voltam vele, mert abból értette meg, hogy mit akarok tulajdonképpen.

Amikor Robert De Niro hámozza a tojást a filmben, akkor is ott volt? Azt látta élőben?

Ezt már nem tudnám megmondani. Robert De Nirónak két hét munkája volt az Angyalszív-ben, és amiatt, hogy a rendező a lehető legjobban tudjon koncentrálni rá, ezt a két hetet a forgatás végére tettük. Amikor De Niro megérkezett, állati pipa volt, és majdnem két napig nem is tudtunk vele dolgozni, mert azt hitte, hogy azért tettük az ő jeleneteit a forgatás végére, mert nem érdekel minket, hogy milyen lesz az alakítása.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=cIT73Nm2ptTiENRx
Robert De Niro hámozza a tojást az Angyalszív című filmben

A DVD-n van egy interjú, amiben Mickey Rourke azt mondja, hogy csak azért vállalta el a filmet, mert különben elvesztette volna a házát, valamint akart dolgozni Alan Parkerrel.

Én egy kicsit másképpen emlékszem erre. Mi azt gondoltuk, hogy Mickey Rourke fantasztikus színész, és nekünk kellett rábeszélni Alan Parkert, hogy hajlandó legyen dolgozni vele. Mickey nagyon ügyesen és okosan kezelte Parkert, és meggyőzte arról, hogy a tehetsége elegendő ehhez a szerephez.

Jól jött, hogy a korhatárbizottság először X besorolást adott a filmnek? Általában az ilyesmi nagy sajtót kap.

Egy ilyenfajta negatív hír sosem tesz jót egy filmnek. Az a jelenet, amiben az ördög megerőszakolja Lisa Bonet-t, és vérben ázik az egész szoba, annyira hatásos és durva volt, hogy amiatt adták az X-et. Aztán ebből kivágtunk picit, hogy a hatás még megmaradjon csak ne essünk túlzásba. Így megkaptuk az R-besorolást. X-szel nagyon nehéz, mert azt nem lehet hirdetni tévében, újságokban. A Lolitá-n megmaradt az X-besorolás, úgy forgalmaztuk, mert a téma miatt nem tudtuk megváltoztatni. Érdekes, mert Kubrick Lolitá-ja nem volt X, majd hogy nem PG (szülői felügyelettel) volt. Próbáltuk kihasználni az X-et ("X was never like this" - harsogta a szlogen), de kiderült, hogy nem működik.

Ez másnak sem sikerült, nem?

Talán az Emmanuelle-nél sikerült.

Forrás: Carolco
Vörös zsaru (1988)

Első nagyobb magyarországi forgatása a Vörös zsaru volt.

Chicagóban és Moszkvában játszódik a film, de mi Moszkva helyett Budapestet választottuk, mert itthon sokkal jobban kézben tudtuk tartani a kiadásokat, mint Oroszországban. A magyarországi forgatás simán lement, az volt az érdekes, amikor elmentünk Moszkvába. A film elejét ott kellett felvenni, hogy benne legyen a Vörös tér meg a Kreml. Egy évig próbáltunk engedélyt szerezni, hogy ott forgathassunk, de mindig elutasítottak minket. Volt egy barátom Magyarországon, aki zenei produkciókat vitt ki a Szovjetunióba, és ő azt mondta, ne izguljatok, majd én beviszlek titeket, leforgatjátok gyorsan, és visszajöttök. De nem mehettünk sokan, ezért fogtuk Arnoldot, a rendezőt, az operatőrt, plusz egy sminkest, aki a jelmezt is csinálta.. Kibéreltünk egy Malév-gépet, amivel menetrenden kívül repültünk Moszkvába éjszaka. Hajnali kettőkor szálltunk le, senki nem volt a repülőtéren. Arnolddal együtt fogtuk a kamerákat, és becipeltük a városba. Senki nem kérdezett semmit, még a vízumunkat sem pecsételték le. A Szovjetszkaja hotelben laktunk, ahol Henry Kissinger meg hasonló fontos emberek szálltak meg, akkor az volt az egyetlen vállalható szálloda Moszkvában. Úgy kezdtünk el forgatni, hogy semmi engedélyünk nem volt. Kiálltunk a Vörös térre, Arnold beöltözött szovjet rendőrnek, és elkezdett sétálni a Kreml előtt. Arnold megy, követjük a kamerával, és egyszer csak a Kreml kapuján kilép egy igazi szovjet rendőr, aki egy az egyben ugyanúgy volt öltözve, mint Arnold. Elkezdett vele dumálni. Eleinte senki nem ismerte meg Arnoldot, de amikor három nappal később indultunk volna vissza, több száz ember várta a hotel előtt, mert megtudták, hogy ott van. És ugyanúgy, ahogy megérkeztünk, fogtuk a kamerákat éjjel, be a mikrobuszba, ki a reptérre, ahol megint nem volt egy lélek sem, és vissza Magyarországra.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=ujXcjaGpz6qwOT8V
A Moszkvában felvett részek a Vörös zsaru című filmben

Később nem jelentkeztek az oroszok, hogy hé, ezt mégis hogy vették fel?

Nem érdekelte őket. Akkor már nem is tudtak volna mit csinálni. Némi problémát okozott, hogy amikor felvettük ezeket a jeleneteket, Moszkvában nagy hó volt, Magyarországon pedig szépen sütött a nap. Amikor az orosz katonák masírozását vettük fel a Hősök terén, az egészet be kellett fújni habbal.

Ön rendszeresen járt haza Magyarországra különben?

Abban az időben már elkezdtünk gondolkodni azon, hogy filmeket kellene gyártani és forgalmazni itthon. Sokat dolgoztam a Mafilmmel, hogy külföldi produkciókat hozzak Magyarországra.

Mikor jött haza először?

1963-ban, amikor megadták az amnesztiát az '56-os elítélteknek. Akkor éppen egy európai úton voltunk a szüleimmel, és hazajöttünk körülnézni.

Forrás: Carolco
Air America (1990)

Az Air Americá-t miért akarta megcsinálni?

Számomra ez a film a vietnami háború visszásságairól szólt. Az Air America tulajdonképpen egy olyan repülőgép-társaság volt, amely drogcsempészettel foglalkozott a háború alatt, és azzal szépen megszedték magukat.

Mel Gibsonnal kapcsolatban mostanában csak azt halljuk, hogy antiszemita, asszonyverő és látszólag teljesen őrült is. A személyiségének ez a sötét oldala csak nemrég tört felszínre, vagy már akkor is burjánzott?

Csak a saját tapasztalatomról tudok beszámolni Mel Gibsonnal kapcsolatban, nekem mindig pozitív élményeim voltak vele. Ő azon kevés színészek egyike, aki nem tartotta különbnek magát egyik stábtagnál sem, mindig együtt ebédelt a többiekkel, sosem vonult el a lakókocsijába. Mindenkivel kedves volt, mindenkit egyformán kezelt. Nagyon sokat pókereztem vele akkoriban, és amikor megkapta Maverick főszerepét, húztuk is, hogy annyira nem tud pókerezni, hogy az valami borzasztó. Jött egy zacskó pénzzel, és azt mindig elvesztette az este végére. Én tisztességes, korrekt, keményen dolgozó színésznek láttam őt, és szerintem mély és bátor filmeket rendezett.

Akkor nagyon meglepődött, amikor jöttek a hírek a botrányos viselkedéséről?

Nem hiszek el mindent, amit a bulvármagazinok írnak. Úgy gondolom, hogy ezek a történetek mindig fel vannak turbózva.

Ez általában igaz, de pont az ő esetében konkrét hangfelvételek kerültek elő, amiken gusztustalanul ordítozik a gyereke anyjával.

Nem ismerek olyan embert, aki ne veszítené el az önuralmát néha. A színészek esetében ez talán még sűrűbben fordul elő, mert ők sokkal feszültebben élik az életüket, magasabb hőfokon égnek. Amit a hangfelvételen hallottam, az persze nem pozitív, de én azt az embert ismerem, akivel együtt kártyáztam, akivel együtt jártam partikra, és akivel együtt dolgoztam egy éven keresztül.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Az Air America másik főszereplője Robert Downey Jr. volt, aki ebben az időszakban minden filmjét kábítószer hatása alatt forgatta.

Nagyon problémás életet élt, sokat küzdött a démonjaival, de a kábítószer-függősége nem befolyásolta a munkáját abban a két filmben, amit együtt csináltunk.

Egy színész drogfüggőségéről a forgatás előtt nyíltan lehet beszélni?

Persze. Először is le kell ülni a biztosítóval, hogy biztosítsák, hogy a színész nem fog kárt okozni sem magában, sem másokban. A biztosító cégek ismerik az összes színész előéletét, tehát már pontosan tudják előre, hogy mik a problémák, és azokra általában fel is lehet készülni. Nyitottan kezeljük, mert nincs értelme hazudni egymásnak.

Volt olyan, hogy rendszeres drogtesztre kötelezett színészeket?

A Chaplin alatt volt ilyen Robert Downey Jr.-ral. Nem mi kértük, hanem a biztosítótársaság előírta, hogy minden második héten legyen egy drogtesztje.

Átment azokon?

Volt, amikor negatív lett, volt, amikor pozitív. De különben Robert mindig komolyan és nyíltan beszélt erről. Belátta az ezzel kapcsolatos problémáit, és tudta, hogy segítségre szorul.

Forrás: Carolco
Az emlékmás (1990)

A nyolcvanas évek közepén még úgy volt, hogy David Cronenberg rendezi Az emlékmás-t William Hurt főszereplésével.

Dino De Laurentiistől vettük meg a forgatókönyvet, ő próbálta előtte megcsinálni különböző rendezőkkel. Leültünk ezekkel a rendezőkkel beszélgetni, végül Paul Verhoeven volt az, akiről úgy gondoltuk, hogy meg tudja valósítani ezt a koncepciót.

Nem Schwarzenegger hozta Verhoevent?

De, ő javasolta, hogy nézzük meg Pault, és mi nagyon szívesen meghallgattuk.

Sharon Stone-t ki találta meg ehhez a filmhez?

Paul. Sharon Stone akkor még egy senki volt.

Általában a szereplők kiválasztása mennyire tartozott az ön hatáskörébe?

Hát a főszereplők kiválasztására mindig nagyon odafigyeltünk, mert az volt a lényege ezeknek a filmeknek, hogy a főszereplők olyan fajta sztárok legyenek, akiknek a nevével könnyedén el tudtuk adni az adott filmet. A mellékszereplőket hagytuk, hogy a rendező válassza ki, hacsak nem olyan irányba ment el, ami használhatatlan lett volna számunkra.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=l93BRaTCRgYio7eV
Részlet Az emlékmás című filmből

Az, hogy mennyire lehet csak egy sztár nevével eladni egy filmet, változott az utóbbi húsz évben?

Mivel mostanában egyáltalán nem lehet csak nevekkel eladni egy filmet, ezért igen, nagyon sokat változott. Szerintem az egész filmszakma változóban van megint. Eleinte a sztárok nagyon fontosak voltak, ahogy a történet és a rendező személye is. Ma már a rendezővel sem tudod eladni a filmet, hacsak nem Spielbergről beszélünk. Mostanában a nagy sikereket a brandek és látványosságok aratják. Talán a James Bond volt az első olyan franchise, ahol a brand volt a fontos, aztán jött a Rambo, a Terminator, a Die Hard, később meg a Harry Potter, az Alkonyat és a Transformers. Talán az egyetlen kivétel az Avatar, ami egyedülálló film volt, persze most már a folytatását gyártják, és ma már az is egy brand.

Terveztek folytatást is Az emlékmás-hoz, igaz?

Igen, volt egy ötlet, ami a Különvélemény című Philip K. Dick-novella alapján készült volna. Végül Spielberg csinált ebből filmet Tom Cruise-zal.

Nemsokára bemutatják Az emlékmás remake-jét. Ön szerint van értelme egy ilyen filmet remake-elni?

Szerintem nincs. Nem telt még el elég idő az eredeti óta. Persze ez durva ítélet anélkül, hogy láttam volna azt a filmet. Meg kell nézni, hogy kitaláltak-e valami újat, valami jobbat, valami izgalmasabbat, mint az eredeti ötlet volt.

Általában mit gondol a remake-ekről?

Több problémám van velük. Van olyan, amit meg lehetne érdekesen csinálni, mert annyit fejlődött a technika, és olyan dolgokat tudsz megvalósítani, amiket régen nem lehetett - túl nehéz volt, túl drága. Ilyen helyzetben érdemes remake-elni valamit. Ha csak újra megcsinálod ugyanazt a történetet más színészekkel, akkor szerintem nincs sok értelme.

Forrás: Carolco
Kutyaszorítóban (1992)

Tarantino első filmjét, a Kutyaszorítóban-t az önök cégének a videorészlege csinálta.

A videocégünknek az volt a feladata, hogy új tehetségeket próbáljon meg felfedezni, és azokkal gyártson első filmeket. Mivel más filmekkel együtt csomagban ki tudtuk gazdálkodni ezeknek az alkotásoknak az árát, így reszkírozhattunk olyan tehetségekkel, akikről azt gondoltuk, hogy sikeresek lehetnek. Tarantino volt az egyik ilyen lehetőség, és az ő filmje nagyon szépen sikerült. Nekem állandóan megköszöni, és azt mondja, hogy tartozik nekem. Alig várom, hogy beszedjem ezt a tartozást.

Amikor először olvasta a Kutyaszorítóban forgatókönyvét, egyből látta benne a zsenialitást?

Nem. Volt egy Rhonda Stewart nevű munkatársunk, aki az új tehetségekkel foglalkozott, és ő nézte át ezeket a könyveket, ő volt az, aki kiválasztotta ezt a forgatókönyvet. Utána mi is elolvastuk, és úgy gondoltuk, hogy izgalmas, de egy ilyennél az egész a megvalósításon múlik. Quentin tehetséges rendező, és nagyszerűen megcsinálta.

Amikor elkészült a film, és látták, hogy milyen minőséget képvisel, nem gondoltak arra, hogy még több filmet kéne csinálni Tarantinóval?

Dehogynem, de az nem rajtunk múlott. Ha ő azt mondta volna, hogy szeretne velünk dolgozni, mi szívesen belevágtunk volna.

Akkor már Harvey Weinstein eléggé rámozdult.

Igen, barátok lettek, és olyan filmeket csináltak, amik sokkal kockázatosabbak voltak. A Kutyaszorítóban 1,1 millió dollárba került, Harvey pedig most 60-80 millió dolláros filmeket csinál Tarantinóval. Az már egy más kategória.

Forrás: Carolco
Tombstone - Halott város (1993)

A Tombstone - Halott város idején az az érdekes helyzet állt elő, hogy egyszerre két film is készült Wyatt Earpről. Ez mennyire befolyásolta az önök munkáját?

Nagy verseny volt. Mi voltunk az esélytelenebb fél, ezt a filmet 21 millió dollárból csináltuk meg, de olyan szereposztása volt, hogy az hihetetlen. Amikor kitaláltuk, rögtön jött a Universal, hogy ők is csinálnak egy Wyatt Earp-filmet Kevin Costnerrel, aki már nagy sztár volt akkor. Minket ez nem zavart, mentünk a saját utunkon. Nagyon jó forgatókönyvünk volt, és a Tombstone igazi kultuszfilm lett. Most a 14 éves gyerekek ezt nézik, és imádják, amikor Val Kilmer pörgeti a pisztolyt, kívülről tudják a szövegeket.

Igaz, hogy Kevin Costner megpróbált betenni önöknek? Állítólag az összes stúdiót megpróbálta rávenni, hogy ne szálljanak be az önök filmjébe.

Próbálta, de volt egy megállapodásunk a Disneyvel, és azt nem tudta befolyásolni. Különben betettünk mi magunknak nélküle is. A forgatókönyvet egy Kevin Jarre nevű fiatalember írta, vele már dolgoztunk az egyik Rambó-ban is. Ez a forgatókönyv annyira izgalmas volt, hogy nem tudtad letenni, viszont az volt a feltétele, hogy ő is rendezi. Ő szedte össze a színészeket, és mindenki úgy vállalta el a filmet, hogy Kevin Jarre fogja rendezni is. A forgatás második hetének végén éppen Cannes-ban voltam, és felhívott a gyártásvezető, hogy baj van, mert Kevin nagyon tehetséges író, de gőze sincs a rendezésről. Mondtam, adjunk neki még egy hetet, hátha észhez tér. Megérkeztem a harmadik héten a forgatásra, megnéztük a felvételeket, nem lehetett belőle összevágni semmit. John Fordnak képzelte magát, és a legbonyolultabb dialógjelenetet úgy vette fel, hogy az egyik hegyről a másikra üvöltöztek a színészek. A karakterek tízcentisek voltak a vásznon, miközben iszonyatosan érzelmes monológokat adtak elő. Hát ez nem működött, nekem kellett megmenteni a helyzetet. Itt vagyunk a forgatás közepén, ez a rendező nem tudja megoldani a feladatot. Behívtam Kurt Russellt és Val Kilmert a vágószobába: gyerekek, így állunk, mi a véleményetek? Vakarták a fejüket, de mondták, hogy mennyire kedvelik Kevin Jarre-t, és adjunk neki még több időt. Mondtam, nem tudunk több időt adni, a hathetes forgatásnak lement majdnem a fele, és kezdhetjük újra az egészet egy másik rendezővel. Nagyon nehéz találni egy olyan rendezőt, aki elvállalja a mások bakiját. Nekem George P. Cosmatos nagyon jó barátom volt, ő rendezte a Rambo 2-t is, és megkértem, hogy ha tetszik neki a forgatókönyv, akkor mi majd támogatjuk abban, hogy simán átvehesse a filmet. Beleszeretett a forgatókönyvbe, elvállalta. Szombaton kirúgtuk a rendezőt, elengedtük, és a következő szerdán már az új rendezővel forgattunk. Volt egy nagy megbeszélés, ahol elmondtuk a problémáinkat, George elmondta a szempontjait, és az összes színész beleegyezett a váltásba.

Újra kellett forgatni a korábbi részeket?

A felét újra kellett.

Forrás: Andy Vajna magángyűjteménye
Val Kilmer és Andy Vajna a Tombstone - Halott város forgatásán

George P. Cosmatosszal kapcsolatban már a Rambo 2-nél is felmerült, hogy igazából nem is ő rendezte a filmet, hanem Stallone. A Tombstone kapcsán pedig Kurt Russel nyilatkozta, hogy valójában ő rendezte a filmet.

Stallone lehet, hogy befolyásolta abban, hogy hányszor vegyen fel közelit róla, Kurt Russel talán kicsit objektívebb volt ennél, de a döntéseket George hozta.

Igaz, hogy eredetileg Willem Dafoe játszotta volna Doc Hollidayt, de a Krisztus utolsó megkísértésében való részvétele miatt a Disney ezt nem engedte?

Szerintem ez baromság. De ha igaz, akkor még korábban lehetett, mert amikor én beszálltam a projektbe, már megvolt a végső szereposztás.

Egyébként találkozott olyannal, hogy egy színész ilyen bizarr elvi okok miatt nem kaphatott meg egy szerepet?

Nem. A színész tehetsége számít, és ha jól el tudja játszani azt a szerepet, akkor a stúdió nem fogja levágni a saját fejét.

Forrás: Carolco
Az éj színe (1994)

Az Elemi ösztön után két évvel csinálták Az éj színe című filmet. Akkor mindenki erotikus thrillert akart csinálni?

Próbáltuk utánozni saját magunkat, nem nagyon sikerült. Szerintem ez egy érdekes pszichológiai dráma volt, amelyben egy lány játszotta a fiú főszereplőt, ami nagyon nehéz feladat. A forgatókönyv nagyon izgalmasnak tűnt, de a rendező sajnos nem tudta megvalósítani úgy, ahogy szerettük volna.

Olvastam egy interjút a rendezővel, amiben beszélt arról, hogy nem az övé volt a végső vágás joga, és teljesen máshogy képzelte el az egészet, mint a producerek. Elmesélte azt is, hogy az ő verzióját és a producer verzióját is lenyomták tesztvetítésen, és az ő verzióját szerette jobban a közönség.

Nagyon hülye lennék, ha az ő verziója jobb eredményt ért volna el a tesztvetítésen, és mégis ragaszkodtam volna a miénkhez. Garantálom, hogy ez nem igaz. Csinált egy verziót, ami gyakorlatilag nézhetetlen volt, és csak azért álltunk neki a miénknek, hogy megpróbáljunk kihozni belőle valamit. De a kettő között nem volt akkora különbség, hogy megmentse ezt a filmet.

Hisz a tesztvetítések tanulságaiban?

Néha igen. A tesztvetítésen kitöltött papírokban nem hiszek, de ha ott ülsz a közönséggel, akkor igenis látod, hogy mi történik. Látod, hogy izgulnak, hogy sírnak, hogy megijednek. Amikor kitöltik a papírt, akkor már kritizálnak. Az teljesen más, mint egy őszinte reakció.

Forrás: Carolco
Nixon (1995)

A Nixon pont egy évvel Richard Nixon halála után készült el. Nem lehetett volna megcsinálni, amíg él?

Nem. Egyszerűen akkor merült fel Oliver Stone-ban a film ötlete, és mi azt gondoltuk, hogy Nixon élete érdekes shakespeare-i tragédia volt. Szegénysorból jött, problémái voltak a bátyjával, a családdal, mindennel. Nagyon küzdött azért, hogy valamit elérjen, és végül saját magát tette tönkre. Olivernél nagyobb demokrata nincs, de mégsem liberális nézőpontból mesélte el ezt a történetet, hanem mindenki számára érdekes képet festett Nixon életéről.

Emiatt egy kicsit furcsa is volt a film fogadtatása: a liberálisoknak nem volt elég véresszájú, a konzervatívoknak pedig nem volt elég elnéző.

Két szék közül a pad alá estünk. A kritikusoknak már eleve azzal bajuk volt, hogy Oliver Stone miért csinál filmet egy republikánusról. A liberálisok nem nézték meg, mert Nixonról szólt, a konzervatívok pedig azért, mert Oliver Stone rendezte. Szerintem ez Oliver egyik legjobb filmje, és fontos helye van a filmtörténelemben.

Minden film után elemezték, hogy miért lett sikeres vagy sikertelen?

Igen, de néha nagyon nehéz ezt eldönteni. Ott volt például a Reneszánsz ember című filmünk. Amikor csináltunk egy tesztvetítést San Franciscóban, a nézők 98 százaléka kiválónak ítélte. A mozikban aztán megbukott, és szerintem nem azért, mert nem volt jó a film, hanem mert rosszul próbáltuk eladni. Nyáron egy Reneszánsz ember című film csak elriasztja a nézőket. Rossz volt a cím, rossz volt az időzítés. Aki látta, annak tetszett, de sajnos alig látta valaki.

Igaz, hogy Anthony Hopkins ott akarta hagyni a Nixon forgatását?

Nem, úgy kezdődött, hogy Anthony Hopkins el sem akarta vállalni. Én, egy angol színész, hogy játszhatnám már el Nixont. És miután Oliver Stone rábeszélte, annyira beleélte magát a szerepbe, hogy a testbeszéde, a gesztusai, a hanghordozása is teljesen olyan volt, mint Nixonnak. Az elején csináltak neki egy műorrot, de aztán a forgatás második hetében levettük róla, mert nem kellett. Nixonabb volt, mint Nixon. Ha figyelmesen nézed a filmet, látsz benne olyan jelenetet, amelyben még az orr is rajta van.

Nem is jött szóba más színész Nixon szerepére?

Soha.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=SYRzUJtmMnoQ99lB
A Nixon előzetese

Az általános nézet szerint Hollywoodban mindenki liberális, mégis pont az önhöz közel álló három színész (Bruce Willis, Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone) nyíltan vállalta a republikánus nézeteit. Producerként megéri az embernek konzervatívnak vallani magát Hollywoodban?

Nekem nincsen politikai affinitásom, nem húzok egyik oldal irányába sem. Soha nem szavaztam csak azért egy republikánus jelöltre, mert republikánus volt. Mindig az embert néztem. Hogy mennyire értékes, mennyire érti a problémákat, és tud-e rajtuk változtatni, vagy nem.

Szavazott az amerikai elnökválasztásokon?

Igen.

A legutóbbin például kire szavazott?

Nem Obamára, de akkor nagyon bizonytalan volt a döntés, mert nem volt kire szavazni. Egyik jelöltről sem gondoltam úgy, hogy azt a problémát meg fogja tudni oldani.

Egy producer esetében, aki pénzt akar összeszedni a filmjére, szóba jön, hogy demokrata vagy republikánus?

Soha. A legtöbb ember Hollywoodban demokrata, mert politikailag az a korrekt, hogy mi keresünk 20 milliót, és azt megosztjuk. A nagy fenét osztjuk meg, azt zsebre tesszük, de úgy csinálunk, mintha megosztanánk. Szerintem ez ugyanolyan illúzió, mint hogy Franciaország most szocialista, és nézd meg, hány jacht van a cannes-i kikötőben. Úgy könnyű szocialistának lenni.

Forrás: Carolco
A skarlát betű (1995)

Elég sokan úgy tartják, hogy Demi Moore talán nem volt a legjobb választás A skarlát betű főszerepére.

Az az egész projekt a rossz választások sorozata volt. Egy tehetséges, de végtelenül önfejű angol rendező, akivel nagyon sokat veszekedtünk az egész forgatás alatt. És egy férfi főszereplő, aki állandóan be volt rúgva.

Gary Oldman?

Igen. Demi Moore volt még a legpozitívabb az egészben. Sajnos a film nem sikerült. Ez kötelező olvasmány az amerikai iskolákban, olyan, mintha a Pál utcai fiúk-at megcsinálnánk Magyarországon. Lehet, hogy az emberek teljesen máshogy képzelték el ezt a történetet, mint ahogy Roland Joffe megmutatta nekik. Nekem még mindig tetszik a film, vannak benne nagyon erős részek, a zenéje is nagyon hatásos.

Ott is mintha még hatott volna az az erotikus trend, amiről korábban beszéltünk. A regényben nem volt ennyi szex.

A szex kelendő, ilyen egyszerű.

De ebben az esetben pont, hogy nem volt kelendő.

Hát igen. Próbáltuk azért finoman megoldani. A szexjelenetek nem voltak annyira durvák, mint amilyenek lehettek volna. Ez a film nem volt a legszerencsésebb húzásunk.

Sok pénzt veszítettek vele?

Nem, nagyjából visszahozta az árát.

Melyik filmje sikerén vagy sikertelenségén lepődött meg a legjobban?

A sikertelenségre mindenképpen a Reneszánsz ember-t mondanám. A sikerre pedig a Rambo 2-t. Amikor megláttam, azt mondtam, hogy csináltunk egy nagyon jó rajzfilmet. Valahogy az igazság hiányzott belőle. Nem volt a legjobb teljesítményünk, ennek ellenére óriási siker volt.

Forrás: Carolco
Dredd bíró (1995)

Nem tudom, hogy a Dredd bíró indította-e el ezt a trendet, de mindenképpen jó példája annak, amikor fognak egy relatíve tapasztalatlan külföldi rendezőt, aki már csinált egy jól sikerült filmet otthon, és rábíznak egy hatalmas hollywoodi blockbustert.

Danny Cannon nem volt azért teljesen tapasztalatlan, és ha most megnézzük, az egyik legsikeresebb ember Hollywoodban. Az egész Helyszínelők-sorozat az ő találmánya, milliárdos lett belőle. Amikor én találkoztam vele, még csak egy filmet rendezett, ami tényleg nagyon hatásos volt. Jól bánt a színészekkel, jól tudott hangulatot teremteni, imádta a képregényeket és Dredd bíró figuráját. Stallonét viszont nem tudta kezelni, túl nagy falat volt neki. Ebből konfliktusok származtak, ami nem vált a film javára. Bizonyos jeleneteket elsiettek, másokat elhanyagoltak, nagyon sok minden nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Ötletnek jó volt, de mint film nem annyira sikerült. Most ezt is újraforgatják.

Ha ilyen konfliktusok merülnek fel, ön próbál közvetíteni a felek között?

Próbálok. Ha a rendezőnek van igaza, és már tízszer összevesztek ugyanazon a hülyeségen, akkor nagyon nehéz a sztárt meggyőzni. Ez a bébiszitterkedés minősített esete. Kell tudni simogatni és rávenni dolgokra, mert különben hamarabb hazamegy, és aztán mindennap egy órát késik. Az nekem több millió dollárba kerül. A sztárnak muszáj pozitívan hozzáállnia a filmhez, különben gáz van.

Milyen gyakran nézte meg a box office eredményeket?

Állandóan. Amikor kijött egy filmünk, akkor minden héten. Izgalmas volt figyelni, hogy mennyien nézik.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=eH8FBBVjOK2NBuHS
A Dredd bíró előzetese

Amikor kijött egy nagy filmjük, amin már évek óta dolgoztak, akkor vasárnap este, amikor kijönnek a hétvégi eredmények, mindenki ott izgult az irodában?

Akkor már nem izgultunk különösebben, mert már a bemutató előtt hetekkel folyamatosan kaptuk az ún tracking study-t, ami méri, hogy az emberek mennyire értesültek a film létezéséről. Ez szinte pontosan meg tudja mondani, hogy az első hétvégén hányan fogják megnézni a filmet, és ez segít a reklámkampány összpontosításában is. Látszik belőle, hogy melyik demográfiai csoport hallott már a filmről, és melyik nem, valamint az is, hogy melyik hirdetés működik, mire reagálnak jól a nézők.

Amikor egy új bemutatóra készülnek, nyilván mindenki lelkes a cégnél, hisznek a filmben. Jönnek a tracking számok, rosszak, nyit a film, megbukik. Ilyenkor az önök hozzáállása is megváltozik?

Nem, ilyenkor azt mondjuk, hogy a stúdió hibája, ők rontották el. De persze az ember olyankor szembesül azzal, hogy ennyi évet dolgozott valamin, amiben tényleg hitt, és úgy látszik, mégse kíváncsiak rá az emberek.

Forrás: Carolco
Die Hard - Az élet mindig drága (1995)

Hogy jutott önhöz a Die Hard 3?

A stúdiók nem tudtak megállapodni Bruce gázsijával kapcsolatban, és arról sem, hogy mennyibe kerüljön a film. Bruce ügynöke felhívott, hogy érdekel-e engem. Persze hogy érdekelt. Leültem vele, és megbeszéltük, hogy belevágunk. A forgatókönyv még csak félig-meddig volt jó állapotban, be kellett fejezni, rendezőt kellett találni, kiválasztani a többi szereplőt. Ez már az én kezemben volt.

Előfordul, hogy egy ilyen franchise-nál a színész kezdeményezi a folytatást?

Inkább az a jellemző, hogy a színész azt mondja, hogy soha többé nem akar még egy részt csinálni abból a filmből. És akkor meg kell győzni, miért fontos az, hogy megcsinálják.

Ilyenkor általában több pénzzel tudják rávenni, ugye?

A pénz segít, az egy fontos része a dolognak, de csak pénzért nem csinálják meg. A figurát már szereti, de a történetnek érdekesnek, újdonságnak kell lennie, különben nem mond igent rá.

Forrás: Andy Vajna magángyűjteménye
Andy Vajna és Bruce Willis a Die Hard 3 forgatásán

Bruce Willis már a harmadikat sem akarta megcsinálni?

Először nem akarta, aztán úgy döntött, hogy mégis, de akkor szétesett a projekt, mert túl drága volt a film. És akkor én állítottam össze megint.

Meglepődött azon, hogy később negyedik és ötödik rész is készült?

Egyáltalán nem. Ezek brandek. Hatalmas befektetés van már a Die Hard névben. Gondolj bele, hogy az első három film marketingjére elköltöttek 200-300 millió dollárt, plusz nem tudom, hány millió ember látta.

A Die Hard 3 DVD-jén van egy alternatív befejezés a filmhez, ami Magyarországon játszódik, és Jeremy Irons még magyarul is beszél benne. Ez az ön ötlete volt? Miért döntöttek úgy, hogy mégsem használják?

A rendező ötlete volt mindkettő. A végleges verzióba a legjobbat tettük bele.

Forrás: Carolco
Evita (1996)

Ez után jött az Evita.

Az Evitá-t egy olyan rendező kezdte el, akinek már a nevére sem emlékszem. Aztán Oliver Stone próbálta megcsinálni, de nem sikerült neki. Akkor vettem át én, és kértem fel Alan Parkert rendezőnek. Szerintem zenés filmben ő a legjobb, elég csak A hírnév-re, A fal-ra, vagy a The Commitments-re gondolni. Szerette az Evitá-t, Andrew Lloyd Webber legérdekesebb művének tartotta. Rábeszéltük, hogy rendezze meg, és akkor kezdődött a huzavona, hogy ki legyen a sztár. Mindenki próbálkozott Lisa Minellitől kezdve Meryl Streepen és Cheren át egészen Barbra Streisandig. Végül Madonnát választottuk, mert úgy gondoltuk, ő a legérdekesebb karakter erre a szerepre. Pedig volt egy olyan probléma, hogy akik szeretik Evitát, általában nem nagyon szeretik Madonnát, és ez fordítva is igaz. Nagyon sokáig törtük a fejünket, de most is azt gondolom, hogy ez volt a helyes döntés, mert tényleg nagyon jól játszotta ezt a szerepet, és másfél éven keresztül ott volt minden percben a forgatáson, minden figyelmét ennek a szerepnek szentelte.

Madonna színészként meglehetősen sikertelen volt addig, minden film megbukott, aminek ő volt a főszereplője. Ez nem nyugtalanította önöket?

Dehogynem. Ez volt a fő kérdés, hogy merünk-e vállalni egy ekkora filmet Madonnával, akinek a legutóbbi filmje is szörnyű halált halt a mozipénztáraknál. De úgy gondoltuk, hogy van elég Evita-rajongó, akit izgatni fog ez a koncepció. Madonna pedig annyira akarta a szerepet, hogy írt Alan Parkernek egy tizenhat oldalas levelet arról, hogy miért ő lenne a tökéletes Evita.

Michelle Pfeiffer is nagyon esélyes volt a főszerepre, ha jól tudom.

Igen. Vele fel is vettünk egy demót, amit érdemes végighallgatni. Alan Parkernek az volt az egyik feltétele, hogy csak olyan színésznőt akart, aki maga is el tudja énekelni ezeket a számokat. Madonna hat hónapig járt énektanárhoz, hogy továbbfejlessze a hangját. Felvette az összes dalt, utána leforgatta a filmet, majd felvette újra az összes dalt. Nagyon kitartóan csinálta.

A magyarországi forgatás nem tűnt túl vad ötletnek?

A rendező annak tartotta, de aztán a nagyjeleneteket mind itt vettük fel. Amikor Argentínába érkeztünk, és mentünk a repülőtérről a hotelbe, minden hídra olyan szövegek voltak felírva, hogy "Alan Parker to death" "Andy Vajna die!" "Madonna go home!" Ez volt az ottaniak hozzáállása. A viszonylag nyugisabb helyszíneken megpróbáltunk forgatni, de a nagyjeleneteket áttettük Budapestre, mert féltünk, hogy kitör a forradalom. Szerintem nagyon jól sikerült, nem érzed, hogy egy jeleneten belül vannak Londonban, Argentínában és Budapesten felvett részek is.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=5smasV7gG1zU9MYf
Így készült az Evita

Madonnával volt bajuk az argentinoknak?

Már azzal bajuk volt, hogy egyáltalán hogyan merészel egy amerikai filmet csinálni Evitáról, az ő szentjükről.

Amikor Madonna csúnya dolgokat mondott Magyarországról, az rosszulesett önnek?

Inkább Alan Parker megjegyzései estek rosszul, mert neki tényleg nem volt oka ilyeneket mondani. Ő minden lehetőséget megkapott, minden a rendelkezésére állt, ami ebben a filmben a vászonra kellett, hogy kerüljön. Hogy milyen vécépapír van a hotelben, az tökmindegy. Nem tudom, miért gondolta, hogy szükséges kigúnyolnia ezzel Magyarországot.

Nem Madonna szólt be a vécépapírra?

Nem, az Alan Parker volt.

Önnél vannak azok a hangfelvételek, amiken Michelle Pfeiffer és Meryl Streep énekli az Evita dalait?

Igen.

Ezeket mi miért nem hallhatjuk?

Mert az ilyen felvételek a producer személyes tulajdonát képezik, és semmilyen haszna nem származna abból, ha nyilvánosságra hozná őket. Miért hirdessük, hogy egy adott színész miért nem kapott meg egy szerepet?

Forrás: Carolco
An Alan Smithee Film: Burn Hollywood Burn (1997)

A következő projektje az An Alan Smithee Film: Burn Hollywood Burn volt. Mit akartak azzal a filmmel?

Ez egy paródia volt Hollywoodról, ami nem sikerült valami jól. Senki nem akarta vállalni a rendezést, és akkor Joe Eszterhas kiválasztotta Arthur Hillert, aki egy pojáca volt, sőt a végén le is vetette a nevét a filmről. A forgatókönyv nagyon vicces volt, ügyesen kigúnyolta a hollywoodi rendszert. Ez lett volna a cél, de nem sikerült megvalósítani, ezért kaptunk érte öt Arany Málnát.

Ön szerint melyik a leghitelesebb film, ami a filmgyártásról vagy Hollywood működéséről szól?

Az Aviátor például nagyon szépen bemutatja Howard Hughes Hollywoodját, de hogy konkrétan a filmgyártásról melyik film szól a leghitelesebben, azt nem tudom.

A játékos?

Az kigúnyolja. Úgy kezdődik, hogy ebben a filmben soha nem szerepelhet Bruce Willis és Julia Roberts. Aztán a végén ki van a filmben? Bruce Willis és Julia Roberts.

Amikor kijön egy film, és elkezdi a bevételt termelni, az a pénz mikor fut be önökhöz?

Attól függ. Ha mi adjuk el a filmet egy független forgalmazónak, akkor a bemutató után három hónappal elkezdünk elszámolni a bevétellel. Ha egy stúdión keresztül megy a dolog, akkor az sokkal hosszadalmasabb. Mire ők elszámolnak saját magukkal, az hat hónap, mire mi is látunk pénzt, az még plusz négy-öt hónap.

Amikor egy film sikerességéről írnak a sajtóban, általában csak annyit csinálnak, hogy összehasonlítják a költségvetést a bevétellel. Egy producer hogyan méri a film sikerességét?

Sokféleképpen. A legalapvetőbb szint az anyagi része: mennyibe került, mennyit keresett. Aztán hogy hogyan sikerült, mennyi díjat kapott, hogyan értékelték a kritikusok, és mennyire sikerült a közönséggel megértetni, amit mondani akartál. Nem tudom, ez másnál hogy működik, de mi mindig megfogalmaztuk előre, hogy miért fontos az adott film, mi számunkra a mondanivalója. És ha ez sikerült, akkor azt a közönség díjazza, vagy a fesztiválok, vagy a kritikusok.

Ez egy meglepően idealista hozzáállás.

Mivel egy filmet nagyon nehéz megcsinálni, és annyi a probléma a pénztől kezdve a színészekig, a rendezőtől a forgatókönyvig, hogy ha nem vagy szerelmes abba a projektbe, akkor valószínűleg nem is fog sikerülni. Az, hogy én nyolc évig az Evitá-val keltem és feküdtem, próbáltam összerakni, szétesett, összeraktam megint - ez nagyfokú kitartást és érzelmi kapcsolatot igényel.

Forrás: Carolco
A 13. harcos (1999)

Ha ennyire érzelmi alapon viszonyul a filmekhez, akkor egy olyan film, mint A 13. harcos, - ami semmilyen szempontból nem lett sikeres - megviselte önt lelkileg?

Persze. Abban a filmben az volt nagyon érdekes, hogy a vikingek közé keveredett egy arab harcos, és végül az arab mutatta meg nekik, hogy hogyan lehet megnyerni azt a csatát. A vikingek brutalitását kereszteztük az arab visszafogott hozzáállásával. Michael Crichton egyik első regényéből készült a film. Ebben az esetben az volt a probléma, hogy összefogott a Disney, Michael Crichton és John McTiernan rendező, és tőlünk, mint producerektől elvették a filmet. Ment a játszmázás Crichton és a rendező között, a stúdiónak pedig fontosabbak voltak Crichton jövőbeli könyvei, tehát beadták a derekukat, és olyan döntések születtek, amelyek nem váltak a film javára. Ez előfordul.

A 13. harcos-ról azt írták, hogy százmilliós bukás volt.

Dehogy, az egész film hatvanmillióba került. De azért bukás volt.

Melyik filmen bukott a legtöbbet?

A Reneszánsz ember-en.

De hát az nem kerülhetett olyan sokba.

45-50 millióba került.

Mi került abban olyan sokba?

A színészek. Az volt Mark Wahlberg első filmszerepe.

Akkor neki nem kellett sokat fizetni.

Danny DeVito is sokba került, és Penny Marshall mint rendező szintén drága mulatság volt.

Forrás: Carolco
Én, a kém (2002)

Aztán jött az Én, a kém.

Az is nagy bukás volt, de nem a mi hibánkból. A stúdió jelölte ki a rendezőt, Bette Thomast, akit én nem tartottam nagyon jó rendezőnek, de a stúdió finanszírozott mindent, mi háttérbe lettünk szorítva. Denzel Washingtont akartuk főszereplőnek, ők Eddie Murphyt. És amikor arról volt szó, hogy milyen film legyen ez, a stúdió mindent megengedett a rendezőnek, semmi beleszólásunk nem volt a dologba. Pedig szerintem az lehetett volna egy új James Bond-sorozat, ha jól megcsinálták volna. Sajnos elszúrták. Illetve elszúrtuk, mert végeredményben mi is hagytuk.

Ön itt volt a forgatáson?

Igen, de a stúdió inkább a rendezőnek hitt, mint nekem.

A filmet megnézve, úgy tűnik, mintha Eddie Murphy azt csinált volna, amit akar.

Ő mindig azt csinál, amit akar. Csak általában jó az, amit akar. Ebben az esetben rossz volt.

Az Én, a kém azon kevés filmek egyike, amiben Budapest tényleg Budapestet játszotta.

Szerintem ez az egyetlen külföldi nagy film, amelyben Budapest valóban Budapest volt. Most próbáltam meggyőzni a Die Hard 5 készítőit, hogy nem kell Moszkva, lehetne Budapest is, ha már az egész itt forog.

Forrás: Andy Vajna magángyűjteménye
Eddie Murphy és Andy Vajna az Én, a kém budapesti forgatásán

És mit mondtak, hogy miért nem?

Mert előre kialakult véleményük van arról, hogy az orosz maffia igazán durva. Az igaz, hogy ők jelen lehetnének Magyarországon is, de az alkotók mégis úgy gondolták, hogy Oroszország hatásosabb helyszín. Először úgy volt, hogy pár hetet majd Moszkvában is forgatnak, de aztán azt kiírták a forgatókönyvből.

A Die Hard 5-höz van valami köze?

Én vagyok a problémamegoldó. Amikor utolsó percben változik valami, és engedélyek kellenek, akkor csörög a telefonom, hogy légy szíves ezt intézd el tíz percen belül.

Találkozott már Bruce Willisszel itt Magyarországon?

Még nem volt időm sajnos.

Az a benyomása, hogy jól halad ez a forgatás?

Kívülről nem tudom megítélni. Attól, hogy sokat hívnak, a forgatás még jól mehet, csak az előzetes szervezéssel vannak gondok.

Forrás: Carolco
Terminátor 3 - A gépek lázadása (2003)

Gondolom, a Terminátor 3 - A gépek lázadása is már jó ideje tervben volt, mire megvalósult.

Eltartott tizenkét évig, amire összejött. Problémák voltak a jogokkal, nagyon sokáig tartott összeállítani és megvenni őket.

Dilemma volt, hogy James Cameronnal vagy nélküle csinálják meg?

Nem dilemma, hanem nagyon csúnya összeveszés volt. Próbáltuk megvenni és összeállítani a jogokat, hogy aztán tálaljuk Jim Cameronnak, hogy megrendezhesse. Ő pedig úgy gondolta, hogy elraboltuk a gyerekét, és nélküle akarjuk megcsinálni, pedig pontosan az volt a szándék, hogy vele csináljuk meg. Valójában azt szerette volna, hogy a Fox vegye meg a jogokat, velük csinálta volna meg a filmet. De a Fox nem tett ajánlatot. Cameron úgy gondolta, hogy ártani akartunk neki, és ezért nagyon sokáig pipa volt ránk. Most már jó a kapcsolatunk.

Schwarzenegger inkább önökhöz volt lojális, és nem Cameronhoz?

Ez a karakter az elejétől fogva rá volt tervezve, és a figurája tette érdekessé ezeket a filmeket. Mi úgy gondoltuk, hogy Arnold el fogja vállalni, ha a forgatókönyv jó. Ez az ő karrierjéről szól. Jim Cameron lehet, hogy a legjobb, a legszebb, és a legtehetségesebb rendező a világon, de Arnoldot csak akkor fogja használni, ha úgy gondolja, hogy jó arra a szerepre. Schwarzenegger pedig meggyőzte magát, hogy ha a forgatókönyv jó, és a rendezővel szót ért, akkor megcsinálja.

Ez már a többedik olyan film a karrierjében, aminek a büdzséjéről azt jelentették, hogy az addigi legmagasabb volt.

A korábbi a Terminátor 2 volt, amelynek az addigi legmagasabb volt a költségvetése. 106 millió dollár, ma már ez semmi. A Terminátor 3 134 millió dollárból készült, a Terminátor 4 pedig 186 millióból. It's only money.

Forrás: Carolco
Elemi ösztön 2 (2006)

Miért tűnt jó ötletnek belevágni az Elemi ösztön 2-be?

Az Elemi ösztön annyira fontos része lett a filmtörténelemnek, hogy mi igenis úgy gondoltuk, lehetne folytatni. Csak sajnos a főszerepet játszó sztárunk, Sharon Stone egy kicsit megbolondult, és nem volt hajlandó Paul Verhoevennel megcsinálni a második részt. Ezért őt el kellett engednünk, és kerestünk egy másik rendezőt. Viszont abban a helyzetben már senki nem akart dolgozni Sharon Stone-nal, így nem találtunk jó rendezőt. Mario akarta nagyon megcsinálni ezt a filmet, én inkább bepereltem volna Sharon Stone-t. Mario úgy gondolta, intézzük el békésen, és szülessen meg ez a film. Pedig sem a rendezőben, sem a férfi főszereplőben nem hittünk annyira - én legalábbis egyáltalán nem. Mario meg bízott benne, hogy rendben lesz.

Miért kellett volna beperelni Sharon Stone-t? Nem lett volna elég azt mondani neki, hogy bocs, de inkább hagyjuk ezt az egészet?

Volt egy olyan félreértés köztünk, hogy ő azt hitte, mi tettünk neki egy ajánlatot 15 millió dollárra. Valóban volt ilyen ajánlatunk, de annak olyan feltételei voltak, hogy a filmet Paul Verhoeven rendezi, és hogy bizonyos időn belül elkezdjük forgatni. Ezeket ő nem tartotta be, de ettől függetlenül úgy érezte, hogy tartozunk neki 15 millióval. Aztán végül megegyeztünk.

Verhoeven amúgy hajlandó lett volna megrendezni?

Igen, de csak miután átírta a forgatókönyvet. A pszichiáter figuráját sokkal erősebbre csinálta volna, a filmben ő túl szelíd volt.

Sharon Stone-nak nem lehetett mondani, hogy 48 évesen már túl öreg erre a szerepre?

Jól nézett ki, nem ez volt a probléma. Még ma is jól néz ki.

Amikor aztán a forgatásra került sor, ott már normálisan viselkedett Sharon Stone?

Nem. Az elejétől a végéig tele volt a film problémákkal, de én hál' istennek nagyon keveset voltam ott.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=VFXXn7TpWLnzMDz2
Sharon Stone egyik jelenete az Elemi ösztön 2-ben

Említette, hogy nyolc évig dolgozott az Evitá-n. Melyik volt az a projekt, amin a legtöbbet dolgozott, és aztán nem lett belőle semmi?

Az még mindig tervben van, Smoke and Mirrors a címe. Eddig körülbelül tizenkilenc változat készült a forgatókönyvből, szerintem fantasztikus történet, nagyon izgalmas film lehetne belőle, de még mindig nem tudtuk a végét kitalálni. Pedig már úgy volt, hogy elindulunk a forgatással, egy vagyont el is költöttünk rá. A főszereplő Sean Connery, Mel Gibson és Demi Moore lett volna. Két héttel a forgatás előtt fújtuk le.

Most már nyilván nem velük csinálná meg.

Nem. Most már más szereposztás lenne, de a koncepció ugyanaz. A 19. században játszódik, Franciaország legnagyobb varázslójáról szól, akit Jean-Eugene Robert-Houdinnek hívtak, Houdini tőle vette a nevét.

A Carolcóban sok megvalósulatlan projekt volt?

Nem, mi arról voltunk híresek, hogy azokat a dolgokat, amelyeket megvettünk, meg is csináltuk. Egy stúdiónál ötven forgatókönyvből általában születik öt film, nálunk ez az arány sokkal jobb volt.

Az egyik ilyen megvalósulatlan projektjük a John Carter, amit Tom Cruise-zal akartak megcsinálni. Ilyenkor eljön egy pont, amikor látja, hogy ez nem fog menni, és továbblép?

Volt egy dolog, ami engem mindig zavart a John Carter-rel kapcsolatban: nem tudtam elképzelni, hogy A csillagok háborúja után, ha látok a vásznon egy kalóz űrhajót, az nem lesz nevetséges. És a John Carter tele van ilyesmivel. Próbáltuk megfejteni, hogyan lehetne ezeket hihetően megcsinálni, de nem sikerült. Aztán megvette a jogokat a Disney, nem tudom, hogy azóta megcsinálták-e.

Pár hónapja mutatták be, 200 millió dollárt buktak rajta.

Akkor megspóroltak egy halom pénzt nekem.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A Smokes and Mirrors az egyetlen film, amit még feltétlenül meg szeretne csinálni, vagy vannak más hollywoodi tervei is?

Akad egy-kettő. A tulajdonomban van a School for Scoundrels című forgatókönyv is, amiből szerintem nagyon izgalmas filmet lehetne csinálni. Továbbá állandóan keresgélem az olyan dolgokat, amelyek megmozgatják a fantáziámat.

Ennyi év kihagyás után is könnyen vissza tudna térni?

Olyan, mint a biciklizés, soha nem felejti el az ember.

Hiányzik már önnek az a bizsergés, amit a hollywoodi filmkészítés tud adni?

Most az a kihívás, hogy itt Magyarországon rendbe rakjuk a dolgokat a Filmalappal.

Ez ad elég bizsergést?

Másfajta bizsergést ad. Nem annyira a kreatív része izgalmas, inkább az, hogy elérjük azt az célt, amit kitűztünk. Hogy rendbe tegyük a múltat, és elindítsunk egy olyan jövőt, amelyben izgalmas és érdekes filmeket tudnak majd a magyar rendezők megvalósítani.