Bár Hollywood összességében nem zár rossz évet (a kiemelkedő sikerekkel külön cikkben foglalkozunk majd), bukások is bőven jutottak 2012-re. A mozikasszáknál gyengén teljesítő filmek listáját végignézve csak egy a biztos: még mindig senki nem találta meg a tuti siker receptjét. Az elhasalt filmek közt ugyanis éppúgy szerepelnek bevállalós őrültségek, amelyekre nem harapott rá a nép, tucatakciófilmek, amelyekre különös ismertetőjel híján nem váltottak jegyet az emberek, és korábbi sikerfilmek folytatásai is, amelyeknél a gyártó joggal reménykedhetett abban, hogy beépített közönségük van - és mégsem volt.
Az eredmények elemzésénél elsősorban az amerikai bevételeket tartjuk szem előtt, mert a legtöbb hollywoodi film esetében igaz, hogy már az USA-ban profitot kell termelniük ahhoz, hogy jövedelmezők legyenek, a külföldi forgalmazásból befolyt összegen ugyanis általában több forgalmazó cég osztozik. A profittermelés ott még nem kezdődik el, amikor egy film visszahozta a gyártási költségét, mert a hollywoodi produkciók esetében a büdzsén felül általában több tízmillió dolláros marketingköltséggel is kell számolni.
Hugo Weaving a Felhőatlasz-ban |
Ami az őrültségeket illeti, Lana és Andy Wachowski Tom Tykwerrel együtt hosszú éveken keresztül küzdött, hogy megfilmesíthesse David Mitchell nagyszabású regényét, a Felhőatlasz-t, amelyet olcsón képtelenség lett volna megcsinálni a rengeteg (részben múlt- és jövőbeli) helyszín és szereplő miatt. Egyik nagy stúdió sem bízott a sikerben, így végül független filmként, több millió dollárnyi saját pénzüket is belerakva csinálták meg, összesen kb. 100 millióból. Míg a Mátrix esetében anno a tamáskodó stúdiók pofára estek (a trilógia csak az USA-ban majdnem 600 millió dollárt hozott), most igazuk lett: az amerikai közönség nem kért egy olyan háromórás filmből, amelynek már az előzetese is hatperces volt, mégsem derült ki belőle, hogy miről szól a film. A Felhőatlasz az USA-ban csak 26,5 millió dollárt termelt eddig, és világszerte is csak 60 milliónál tart.
Johnny Depp és Eva Green az Éjsötét árnyék-ban |
Kiemelkedően drágán hazardírozott Tim Burton is: hiába divatosak mostanság a vámpírok, a 150 milliós Éjsötét árnyék amerikai bevétele csak alulról súrolta a 80 millió dollárt. Burtonre sosem volt jellemző az egyenletes teljesítmény a mozikasszáknál, az utóbbi években bejött neki a Charlie és a csokigyár, a 2010-es Alice Csodaországban pedig világszerte több mint egymilliárd dollárt söpört be, de a Sweeney Todd például alig hozta vissza gyártási költségét az USA-ban. Azaz amikor gyerekeket (is) megcélzó, kedvesnek tűnő mesékkel áll elő, akkor tódul a filmjeire a nép, a sötétebb, elszálltabb dolgai viszont már csak szűkebb kört érdekelnek. A több száz év után koporsójából kiásott Johnny Depp szerelmi története a többség szemében nyilván az utóbbi kategóriába esett.
Nem ritka, hogy Hollywoodban ugyanarról a témáról egyszerre két film is készül, ilyenkor jellemzően az egyik (pechesebb esetben mindkettő) óriásit bukik. A filmes sajtó 2010 végétől izgatottan figyelte, hogyan alakul a két fej fej mellett haladó Hófehérke-projekt, és mindkettő elég sok vonzó elemet tudott felmutatni: a Tükröm, tükröm Tarsem Singhet, Julia Robertset és a Social Network-kel hirtelen ismertté vált Armie Hammert, a Hófehér és a vadász pedig a tinik kedvencét, Kristen Stewartot, valamint Chris Hemswortht és Charlize Theront.
Tükröm, tükröm |
Amikor kijöttek az előzetesek, felcsillant némi remény: látszott, hogy az egyik film teljesen bohókás, a másik viszont sötét és kardcsörtetős lesz. Az USA-ban két hónap különbséggel érkeztek meg a mozikba: a március végén bemutatott, 85 milliós Tükröm, tükröm elhasalt (65 milliót termelt összesen), talán, mert sokan a másik Hófehérke-filmet várták, vagy egyszerűen azért, mert túl idétlennek tűnt. A később startoló Hófehér és a vadász ugyan erősen nyitott, de 170 millióba került, így az sem tudott az USA-n belül sikeressé válni (155 millióig jutott). Érdemes megjegyezni, hogy - nyilván Julia Roberts és Kristen Stewart népszerűségének köszönhetően - nemzetközi szinten mindkét film szépített. A Hófehér és a vadász olyannyira, hogy a gyenge amerikai teljesítmény ellenére folytatása is készül.
A nézők érdeklődését tévesen bejósló furcsaságok közé sorolható még az Abraham Lincoln, a vámpírvadász és a Mindörökké rock. Kiderült, hogy sem a szekercével vérszívókra vadászó amerikai elnökre, sem a bőrgatyában rockszámokat üvöltő Tom Cruise-ra nincs igény: az előbbi film 69 milliós büdzséjéből nem egészen 38-at, az utóbbi 75 millióból bő 38-at tudott visszahozni Amerikában. Mindebből a tanulság: kiszámíthatatlan reakciót kiváltó agymenéssel csak olcsón érdemes kísérletezni.
Alec Baldwin és Tom Cruise a Mindörökké rock-ban |
Az ellentétes végponton helyezkednek el azok a filmek, amelyekre az elbizakodott gyártó azért szórta a pénzt, mert sikerfilmek folytatásai lévén tuti tippnek tűntek, a közönség mégis nemet mondott rájuk. Három ilyen is akadt ebben az évben. A 2010-es A titánok harca ugyan nem volt olcsó (125 millióból készült), de behozta gyártási költségét az USA-ban, világszinten pedig majdnem a négyszeresét termelte meg. A folytatás rossz szokás szerint több pénzből készült, mint az első rész (150 millióból), de az derült ki, hogy a közönségnek bőven elég volt egy kirándulás a görög istenek világába. Talán az első rész gagyi 3D-s látványvilága vette el az emberek kedvét a jegyvásárlástól, talán elterjedt, hogy a folytatáshoz elfelejtettek sztorit írni az alkotók. Mindenesetre A titánok haragja amerikai pályafutása nem egészen 84 milliónál ért véget.
Sam Worthington A titánok haragjá-ban |
Hasonló pályát futott be a The Expendables is: a 80 milliós első rész bő 100 milliót hozott az USA-ban, az idei folytatás 100 millióba került, de csak 85-öt termelt. Stallonénak és barátainak ugyanakkor az volt a szerencséjük, hogy a világ más részein még pörögnek a kivénhedt akcióhősökre, így a film összességében sikeres lett (300 milliót hozott). Ugyanez elmondható a tíz év kihagyás után folytatott Men in Black-ről is, amiről már a forgatás közben kiderült, hogy nagy bajban van, és le is kellett állítani a produkciót egy időre, hogy az alkotók kitalálhassák, hogyan fogják befejezni a sztorit. 225 milliót öltek a filmbe, így az USA-ban megtermelt 179 milliós bevétel távolról sem volt elég ahhoz, hogy jövedelmezővé váljon. Viszont más országokban erősebb volt a sötét zsaruk iránti nosztalgia, és világszinten 624 millióig jutott a film.
Csatahajó |
Aztán akadt még néhány blockbusternek szánt darab, amely teljesen érdektelenséggel találkozott, és aláhúzta, hogy tutifixre csak a legsikeresebb franchise-okkal lehet menni (az éves amerikai bevételi toplista első hat helyét franchise-film foglalja el). Amikor több mint 200 milliót költöttek a Csatahajó elkészítésére, nyilván abban reménykedtek, hogy a Transformers-mániás tinisrácok az űrlények és emberek látványos vízi összecsapására is özönlenek majd. Utólag aztán sokan kárörvendően megjegyezték, hogy butaság volt a torpedójáték moziváltozatától bombasikert várni. Amerikában a büdzséhez képest szánalmas 65 milliót kapart össze a film, és ha a feltehetően tetemes marketingköltségre gondolunk, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy a világszinten összeszedett 300 millió sem volt elég ahhoz, hogy megtérüljön a befektetés.
Lynn Collins és Taylor Kitsch a John Carter-ben |
Még csúnyább pofára esés volt a John Carter, amely marketingköltségekkel együtt 300-350 millióba került, és az USA-ban 73 milliót hozott. A Disney nem próbálta szépíteni a helyzetet: bár a világszintű összbevétel eljutott 280 millióig, nyilvánosságra hozták, hogy körülbelül 200 milliót buktak a nem sokakat érdeklő Mars-béli kalandon. Tanulságosnak bizonyult még Az emlékmás 125 millióból készült, Amerikában nem egészen 60-at termelő remake-je is, amelynél valószínűleg nem vették figyelembe, hogy a több mint húszéves eredeti film rajongóinak jelentős része már kiöregedett az akciófilmnézésből, a mostani tizenévesek többségének pedig nem sokat mond a kultikus Schwarzenegger-film. Ha egy nézőmágnes sztárt nyertek volna meg a főszerepre, talán ennek ellenére lett volna esélyük, de az már rég kiderült, hogy Colin Farrell nevére nem mennek be az emberek a moziba.
----