A feleségem szerint szörnyeteg vagyok

A kíméletlen filmjeiről ismert osztrák rendező, Michael Haneke most tőle szokatlanul szeretetteljes remekművel lepte meg a nézőket. A Szerelem (Amour) azt meséli el, hogyan küzd meg egy nyugdíjas házaspár a feleség leépülésével. Még májusban, a cannes-i premier után beszélgettünk a rendezővel, ahol elárulta, saját fájdalmas élményeit dolgozta bele a filmbe, hogy nem a halálról, hanem a tehetetlenségről akart forgatni, és hogy miért utál a feleségével moziba járni. Arról is faggattuk, hogy megszelídült-e a korral, akar-e még provokálni és izgul-e a díjak miatt. Az interjú csoportos kerekasztal-beszélgetés keretében készült.

Miért választotta a haldoklás témáját?

Úgy gondolom, hogy minden ember azokhoz a témákhoz vonzódik, amelyektől fél. Amikor az ember elér egy bizonyos kort, szükségszerűen foglalkoztatni kezdi a halál gondolata, valamint az is, hogyan birkózna meg a szerettei szenvedésével, legyen szó társról, szülőről vagy nagyszülőről. Mindannyian szembesülünk ezzel a problémával előbb-utóbb, én magam is keresztülmentem rajta, rendkívül fájdalmas élmény volt, de úgy gondoltam közben, hogy érdemes lenne egy filmben feldolgozni az ezzel kapcsolatos érzéseimet.

Nem érezte a forgatókönyv írása közben, hogy fájó sebeket szakít fel?

Sokkal kevésbé traumatikus élmény forgatókönyvet írni, illetve filmet forgatni róla, mint ténylegesen átélni.

A hollywoodi filmekben ritkán foglalkoznak a betegség és az öregedés témakörével, de ha mégis, akkor a cél, hogy a pár kapcsolata megerősödjön egy ilyen helyzetben. Befolyásolja önt bármilyen szinten is a hollywoodi szabályrendszer? Azért is kérdezem, mert a Furcsa játék és a remake-je alapján úgy tűnik, hogy igen.

Ha így teszi fel a kérdést, akkor azt mondom, az én filmemben sem lesz gyengébb a pár szerelme.

Hogyan változik akkor Georges és Anne szerelme az ön véleménye szerint?

Nem tisztem, hogy értelmezzem a filmjeimet, a véleményem nem számít, hiszen nem magánemberként vagyok itt. Úgy írom a forgatókönyveimet, hogy minél nyitottabb értelmezési lehetőségeket kínáljanak, és a nézők maguknak tegyenek fel kérdéseket. Megmagyarázni tehát nem fogok semmit, ami a filmben történik, mert azzal a nézői interpretáció lehetőségeit szűkíteném. Kérem, ilyen kérdéseket ne is tegyenek fel; nem mondom el, mi mit szimbolizál, főleg nem a galambot (nevet).

A film címe az idős pár szerelmére utal, vagy a lányukkal kapcsolatos szeretetre is?

Minden lehetséges.

Michael Haneke, Emmanuelle Riva és Jean-Louis Trintignant a Szerelem forgatásán

Mit tudott meg önmagáról a film készítése során?

Minden egyes film készítésekor szembesülök önmagammal, ez ennek a munkának az egyik legizgalmasabb vetülete. Rendezőként olyan dolgokkal is szembe kell nézni, amelyeket a mindennapi életben hajlamosak lennénk elkerülni.

Konkrétan a Szerelem készítése során mit tanult?

Erre nagyon nehéz lenne válaszolni. Olyan, mintha egy koncert után kellene megfogalmazni, hogy mit adott a zene élménye. Nekem időre van szükségem, hogy ilyesmit megemésszek, képtelen vagyok azonnal megfogalmazni a gondolataimat. Ezért is utálok a feleségemmel moziba menni, mert a végén azonnal elkezd nyúzni, hogy mit gondoltam a filmről. Túl könnyű lenne azt állítani, hogy a filmkészítés egyfajta terápia, miszerint keresztülmentem egy rémes élményen, de utána forgattam róla egy filmet, így most már minden rendben van. Ez nem így működik.

Szerelem | Jean-Louis Trintignant

Korábban azt nyilatkozta, hogy szeretné felzaklatni a filmjeivel az embereket. A Szerelem-mel is ez volt a célja?

Ezt egy bizonyos filmmel kapcsolatban mondtam, mégpedig a Furcsa játék apropóján, azt igenis provokációnak szántam, viszont a többi filmemmel más a helyzet. Ugyanakkor a halál gondolata minden embert foglalkoztat, egy bizonyos kor után nyilván intenzívebben. Elsősorban azonban nem a halálról akartam filmet forgatni, hanem sokkal inkább arról, hogyan viselkedik az ember, ha szenved valaki, akit szeret, és ő nem tud semmit tenni ellene. Ezzel az érzéssel nem csak az idősek tudnak azonosulni, hiszen huszonévesen is megrázza az embert, ha a nagyszüleit látja ilyen helyzetben. Készíthettem volna hasonló témájú filmet egy harmincas házaspárról is, amelynek a gyermeke rákos. Borzasztó lett volna, de ugyanakkor mégis úgy érezné a néző, hogy ez egyedi eset, és nagyon szerencsétlen az a gyermek vagy az a család, amelyikkel ez megtörténik. Az időskori leépülés azonban univerzális, mindannyiunkat sújthat, és engem konkrétan nagyon megviselt, amikor tehetetlenül végig kellett néznem egy hozzám közel álló ember szenvedését.

Vannak, akik úgy tartják, hogy a halál az egyetlen dolog, amely értelmet ad az életnek. Mi a véleménye erről?

Beszélhetünk erről, de nem érzem magam egyfajta gurunak, hogy ezzel kapcsolatosan fontosnak számítson a véleményem. Mindenkinek az egyéni helyzetétől függ, hogyan tekint a halálra. Johannes Brahmsnak van egy ismert, vallásos szövegen alapuló csodálatos dala, az "Ó, halál, mily keserű vagy" amely szerint kegyetlen a halál, ha valakit élete teljében, fiatalon szólít el, míg a második versszak szerint édes a halál, amikor valakit időskorában megszabadít a szenvedéseitől *.

Szerelem | Emmanuelle Riva

Azzal, hogy a film főszereplőit Georges-nak és Anne-nak nevezte, visszautal korábbi filmjeire, ahol szintén ezeket a neveket használta. Tudatos védjegyről van szó, vagy összefügg az életmű?

Ez inkább csak a fantáziám hiányát mutatja. Negyven évvel ezelőtt az első tévéfilmem készítésekor választottam ezt a két nevet, mert nem ismertem egyetlen George-ot vagy Anne-t sem, és rövid, könnyen megjegyezhető karakterneveket akartam. Később már lusta voltam megváltoztatni.

Ez az első filmje, amely egyértelműen reflektál a társadalmi-szociológiai folyamatokra. Az utóbbi időben, a gazdasági válság, illetve a társadalmak elöregedése kapcsán nőtt a szociálisan érzékeny filmek jelentősége. Véletlen ez, vagy tudatosan illeszkedik a nemzetközi trendekbe?

Engem nem befolyásol, hogy mások milyen filmeket készítenek, milyen tendenciák érvényesülnek. Személyes okaim vannak arra, hogy miért választok egy-egy témát, olyan témák érdekelnek, amelyek felzaklatnak, felháborítanak vagy éppen elszomorítanak. Természetesen intellektuálisan hat rám, hogy mi vesz bennünket körül, de a motivációim személyesek, nálam abból lesz forgatókönyv, ami érzelmileg megmozgat. Soha nem készítettem a politikai aktualitásokra reflektáló filmet, az ilyen próbálkozások szerintem eleve kudarcra vannak ítélve. Ha visszagondolok az egész filmtörténelemre, talán egyedül Rossellini filmjeire tudnám azt mondani, hogy sikeresen dolgoztak fel politikai aktualitásokat. Számomra ez a műfaj inkább a televízióba való.

Minden filmje komoly témákat boncolgat. Egy-egy film befejezését követően szokta úgy érezni, hogy még lett volna mondanivalója az adott témával kapcsolatban?

Mindig lenne még mit mondani. A művészi munka folyamata: kudarc, kudarc, jobb kudarc.

Haneke, Isabelle Huppert és Jean-Louis Trintignant a Szerelem cannes-i díszbemutatóján

A Szerelem nagyon személyes és intim történet, kevés szereplővel. Mennyiben más érzés ilyen filmet forgatni a történelmi hitelességet középpontba helyező A fehér szalag-hoz vagy Elfriede Jelinek regényének A zongoratanárnő-nek az adaptációjához képest?

Igaz, hogy személyesebb a korábbi filmjeimnél, például a történetek, amelyeket Georges mond Anne-nak, a saját történeteim. Szerintem minden forgatókönyvíró beleviszi a saját személyiségét, saját problémáit a forgatókönyvébe, de ez normális. A tisztán önéletrajzi filmeket azonban utálom, szerintem az mindig giccs.

Valahányszor egy osztrák rendező filmjét bemutatják itt Cannes-ban vagy más nemzetközi filmfesztiválokon, a kritikusok azonnal az ön hatását vélik felfedezni rajta. Egyetért-e ezzel, és támogatja-e valamilyen módon az országa fiatal rendezőit?

Nem hiszem, hogy minden osztrák rendezőre hatással lennék, sőt nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki megtalálja a saját egyéni látásmódját. Ugyanakkor igen, támogatom az ausztriai filmkészítést, oktatok az egyetemen, és ezt mindig nagy lelkesedéssel és örömmel csinálom. Viszont mindig hangsúlyozom a diákjaimnak, hogy meg kell találniuk a saját hangjukat, és óva intem őket, hogy Haneke-filmeket próbáljanak készíteni, hiszen az imitáció eredendően halálra van ítélve. Persze nyilván mindenkire hatással vannak a kedvelt rendezőinek a filmjei, de oktatóként kifejezetten igyekeznem kell, hogy minimálisra csökkentsem a kimutatható hatásokat, és egyéni látásmódra ösztönözzem a fiatalokat.

Fantasztikus színészekkel dolgozott együtt ezen a filmen is. Mennyire befolyásolta a rendezésben az ő személyiségük, a velük folytatott beszélgetések?

Semennyire. Természetesen nagyon élvezem, amit remek színészként hozzáadnak a filmemhez. De minél jobb egy színész, annál nagyobb a veszélye, hogy elcsábít a karizmája, és befolyásolni fog, holott a rendezőnek objektívnek kell maradnia.

Emmanuelle Riva és Michael Haneke a Szerelem cannes-i sajtótájékoztatóján

Több kollégámmal is egyetértünk abban, hogy a filmje eddig a legnagyobb esélyes az Arany Pálmára (öt nappal később a Szerelem valóban elnyerte a cannes-i fesztivál fődíját - a szerk.). Mit jelentenek önnek a díjak?

Fontosak a díjak, mert javítják a következő filmed munkakörülményeit. A fesztiváldíjak, illetve az anyagi siker is erre jó, míg ha nem fogadják jól a filmed, akkor lényegesen nehezebb a következő munkádhoz finanszírozást találni.

Megvan már a következő filmötlete?

Van pár ötletem elásva a fejemben, de még nem nyilatkozom róluk, amíg kialakulóban vannak.

Izgul a díjkiosztó miatt?

Az túlzás, elvégre eszméletlen mezőny van versenyben Cannes-ban, mindenki büszke lehet, akinek beválogatják a filmjét. De aki azt mondja, nem nyerne szívesen díjat, az hazudik.

Michael Haneke az Arany Pálmával az idei cannes-i filmfesztiválon

Végezetül a film egyik kulcspillanatáról szeretném kérdezni - ígérem, nem a galambról lesz szó - amikor Anne azt mondja Georges-nak: "Még a végén vénségedre lerombolod az imidzsedet... miszerint egy szörnyeteg vagy!" Ezt ars poeticának szánta, arra számítva, hogy ez lesz a közönség reakciója a filmre az eddigi filmográfiája fényében?

A feleségem mondja nekem mindig, hogy szörnyeteg vagyok, csak onnan vettem.

- - - - - - - - - - - - -

* magyarul:"Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék.

Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincsen türelme."