A legkevésbé sem hasonlítok James Bondra

Az élőben is vakítóan kék szemű Daniel Craig a Skyfall londoni premierje előtt mesélt nekünk arról, hogy eredetileg miért nem akart James Bond lenni, hogy Javier Bardemmel milyen bizsergés van köztük a filmben, hogy hogyan változtak a kütyük Sean Connery ideje óta, és hogy mitől kattant be a forgatás alatt. Az interjú csoportos beszélgetés keretében készült.

Javier Bardemmel van egy homoerotikus töltetű jelenetetek a filmben, tudnál erről részletesebben mesélni?

Nem tudok, mert ebben a filmben semmi homoerotikus nincs. A sajtó nagyon felkapta, de szerintem ez gyerekes, mert az a bizonyos jelenet nem a homoszexualitásról és nem is a heteroszexualitásról szól, és egyébként is, én nem így osztom fel a világot. A jelenet arról szól, hogy két erős férfi baszogatja egymást.

Daniel Craig és Javier Bardem október 25-én, egy francia tévéműsorban

De Bond zavarba jön, nem?

Nem, egyáltalán nem jön zavarba, sőt elég szórakoztatónak találja a helyzetet. Ott igazából pókerjátszma folyik, de ebben a filmben nagyjából mindenki pókerjátszmát folytat. Mindenki azon igyekszik, hogy minél kevesebbet fedjen fel a lapjaiból. A film elején van az a jelenet, amikor Bond találkozik Q-val a múzeumban. Turner csodálatos, A Temeraire hadihajó utolsó útja a Temzén című festményét nézi, és pontosan érti a szimbolikáját, hogy mit jelent az, hogy egy gőzhajó elvontatja a kiöregedett hadihajót, amelyet leselejteznek. De amikor odamegy hozzá ez a taknyos kölyök, és azt mondja neki, hogy "hát nem csodálatos ez a festmény?", akkor persze hogy azt feleli, hogy "cseszd meg!" Szóval köztük is meccs zajlik, és ezek a jelenetek bizonyítják igazán, hogy milyen remek dialógusokat írt John Logan, és milyen sokat tudott kihozni az alapanyagból Sam (Sam Mendes, a film rendezője - a szerk.). Ez az egész nagyon brit: rólunk azt tartják, sokszor nem azt mondjuk, amire gondolunk. De visszatérve az eredeti kérdésre, Javier figurája megdugna bárkit! Azok a szegény matrózok a hajóján tutira be vannak osztva a hét napjaira, szerintem még női ruhát is kell venniük, és ki is kell rúzsozniuk magukat. Rémes melójuk van, de hát igyekeznek elkerülni, hogy lelője őket.

Daniel Craig október 25-án Párizsban

Nagyobb felelősség James Bondot eljátszani, mint más figurákat?

Igen, kétségtelenül az. Eleinte nem is igazán fűlött a fogam a dologhoz, és amikor végül elvállaltam a szerepet, megmondtam Michaelnek és Barbarának (Michael G. Wilson és Barbara Broccoli, a Bond-filmek producerei - a szerk.), ha azt akarják, hogy tettessem, hogy én vagyok James Bond - akihez a lehető legkevésbé sem hasonlítok -, akkor be kell vonniuk az alkotói folyamatba. Ők pedig nagylelkűen rábólintottak. Szóval már a forgatókönyv első változataitól kezdve nyomon követem a filmek alakulását. Most kissé túllőttem a célon azzal, hogy én döntöttem el, hogy Sam lesz a rendező, ez már tényleg nem az én feladatköröm lett volna.

Tényleg semmi közös nincs benned és James Bondban?

Én is szeretek pókerezni, és szeretem az autókat, de ezzel az erővel azt is mondhatnám, hogy mindketten járunk vécére, úgyhogy totál egyformák vagyunk. Egy Aston Martinom éppenséggel tényleg volt, de azt jótékony célra elárvereztük, úgyhogy már nincs. Egyébként az Aston Martin gyönyörűséges kocsi, és biztos, hogy ha egy alternatív valóságban élnék, akkor folyton azzal közlekednék, de valójában praktikusabb kocsijaim vannak. New Yorkban pedig amúgy is rémes vezetni.

Sam Mendes és Daniel Craig a Skyfall isztambuli forgatásán

Nem gondolod, hogy a Bond-figura eléggé behatárolt?

De. De éppen ez a lényege. Érdekes, hogy az emberek azt mondják, Bond a Skyfall-ban sokkal érzelmesebb, mint korábban, de én nem igazán értek ezzel egyet. Szerintem inkább a történet érzelmes. A Bond-figurának vannak bizonyos szabályszerűségei, és ezeket tiszteletben kell tartani. De pont ettől lesz izgalmas. Sammel lényegében az egész forgatás alatt arról beszélgettünk, mi az, ami még belefér, és mi az, ami már nem. Ő James Bond, és lehet, hogy legyőzik, de feláll, megigazítja a nyakkendőjét, és megy tovább.

De azért fejlődik is a figura. Megfigyelhető a változás a te filmjeid során is.

Talán igen. De utólag könnyű azt mondani, hogy kezdettől pontosan így terveztük. Amikor megcsináltuk a Casino Royale-t, mindent nulláról kezdtünk, erre szükség is volt. Bourne, Mike Myers, Pierce és a többiek után, akik mind kiválóak, muszáj volt elszakadni a múlttól, és muszáj volt megtalálnom a saját Bondomat. Nem léphettem úgy a színre, hogy [eltúlzott nyájassággal] "legyen szíves, egy martinit!" Nem vagyok ilyen típusú színész. Mindig is azt szerettem volna, hogy újra megjelenjenek a Bond-filmjeimben azok a dolgok, amelyeket szeretek, de realisztikusan. A kütyüket például sikerült szuperül beépíteni ebbe a filmbe. Sean Connery idejében a kütyü az volt, hogy kivett egy nagy fekete dobozt a testhezálló öltönye zsebéből, felragasztotta valahova, megnyomott egy gombot, és kigyulladt rajta egy piros égő. "Juhú, piros égő!" A Skyfall-ban viszont olyan kütyük vannak, amelyek szerepet játszanak a cselekményben, különben ostobaság lenne az egész.

Daniel Craig október 26-án Rómában

Ismered személyesen a korábbi Bondokat?

Nem nagyon. Pierce-t ismerem, Rogerrel is találkoztam már, de a többiekkel nem. Az emberek azt hiszik, van egy saját klubunk, ahol összejárunk, de ez nem igaz. Kicsit kínos is lenne, ha mindannyian egy szobában lennénk egyszerre.

Gyerekkorodban nagy hatással voltak rád a Bond-filmek?

Sosem szerepelt a vágyaim közt, hogy én legyek Bond, sosem álmodoztam erről. Amikor színész lettem, a legkevésbé sem ez járt a fejemben. Most nagyon büszke vagyok rá, hogy én lehetek James Bond, de ez egészen rövid idő alatt alakult így. Elsősorban filmesnek tartom magam, és az, hogy ilyen filmek létrejöttében vehetek részt, hihetetlen. Ezek egyedülállók a világon, senki más nem csinál ilyeneket.

Szeretnél rendezni is?

Az nekem túlságosan sok és kemény meló lenne.

Daniel Craig és Ola Rapace a Skyfall-ban

A James Bonddal járó munka minden részét élvezed?

Igen, bár iszonyatosan kifáraszt a forgatás, de nem csak engem, mindannyiunkat. Ez a legnehezebb, az energiaszint fenntartása. Az ember nem alszik eleget, és kurvára bekattan. Aztán egy vonat tetején tér magához. Bár attól tényleg fel lehet ébredni. Ez az egyetlen, ami nehéz. Egy átlagos filmforgatás általában három hónapig tart, ez viszont több mint fél évig ment. Azt viszont élvezem, amikor mások ösztönöznek, vagy én ösztönzök másokat. Az se rossz, amikor körülnézek a szobában, és Javier Bardemet, Judi Denchet és Ralph Fiennest látom. Fogalmam sem volt, hogy itt fogok kikötni.

Leszerződtél két további Bond-filmre. Nem félsz attól, hogy más színészi feladatokra nem lesz mellette időd?

Eddig Bond mellett is volt időm, nem hagytam fel a munkával. De a célom az, hogy felhagyjak vele. Még lenyomom ezt a két Bondot, aztán abbahagyom. Na, de komolyan: az elején aggódtam, hogy beskatulyáznak Bond szerepe miatt, de aztán rájöttem, hogy és akkor mi van?

Daniel Craig október 26-án Rómában

A tetovált lány folytatásával mi a helyzet?

Nem tudom, én nem hallottam még semmit róla. Nagyon szívesen szerepelnék benne, különösen, ha Fincher rendezné.

És ha nem Fincher csinálná, egy másik rendezővel is vállalnád?

Őöö... nem is tudom.