Ezeknek a franciáknak elment az eszük

"Hat perc volt az eddigi leghosszabb ováció, úgyhogy a végén mérni fogom, ennél többet kérünk!" - jelentette be a francia rendezőpáros (Benoit Delepine és Gustave Kervern) egyik tagja az elmebeteg filmjük díszvetítésén. A Le grand soir-ban (A nagy este) "a legöregebb kutyás punk" és családja története elevenedik meg egy külvárosi bevásárlóközpont parkolója környékén. Hősünk errefele csövezik, apja ugyanitt egy kisvendéglőt vezet, testvére pedig egy matracboltban eladó, míg ki nem rúgják.Benoit Poelvoorde a Le grand soir című filmbenAz egész film az ő megőrülésükről szól, arról, ahogy szépen lassan teljesen elvesztik a fonalat, és még a normális életről papoló báty is részegen ugrál a matracokon. A rendkívül vicces jelenetek sorában az az érdekes, hogy egy idő után valahogy mégis átsüt a bohóckodáson ezeknek az embereknek a szomorú sorsa, és így a film a jólnevelt, kicsinyes, kispolgári életforma kritikájává válik, és a nyolcórás munka és a vásárlás párosába kényszerített élet értelmetlenségére mutat rá.Albert Dupontel a Le grand soir című filmbenÁm az igazi show a vetítés után kezdődött, amikor a nagydarab, joviális Kervern ígéretéhez híven visszament a színpadra a tapsot vezényelni, majd mikor letelt a hat perc, lelkesedésében az óráját behajította a közönség közé. Beszéde végén az Un Certain Regard-szekció zsűrielnökéhez, Tim Rothhoz fordult, akinek először elmondta, hogy nagy érdeklődéssel kíséri figyelemmel különleges munkáját, majd a filmjüknek járó díjra térve jelezte neki, hogy tudja, hogy hol lakik, ki a felesége és kik a gyerekei. A többiek közé visszatérve sem sokáig bírt nyugton maradni a folytatódó ováció közepette, és félmeztelenre vetkőzve, a székekre ugorva tombolt tovább. A lépcsőkön való vonulás alatt pedig, miközben színészei a fotósoknak pózoltak, mögéjük állva mutatta középső ujját a világnak.A Le grand soir alkotói a pulpitust is szédszedték a cannes-i sajtótájékoztató előttÉs hát végül a filmje is egy ilyen normalitásnak mutatott fityiszként értelmezhető, hiszen a két hős végül egy szociális forradalmat akar rendezni, de hiába reklámozzák mindenfele az eseményt, este a parkolóban rajtuk kívül senki sem jelenik meg. Így hát jobb híján a különböző láncok betűiből egy közeli domboldalra (nyilván a híres Hollywood-feliratot imitálva) kirakják, hogy "we are not dead" (nem vagyunk holtak).