Sas Tamás válasza az [origo] S.O.S. Love!-kritikájára

SOS LOVE, 3D mozifilm, sajtótájékoztató, Sas Tamás, Hujber Ferenc
Vágólapra másolva!
Sas Tamás, az S.O.S. Love! című film rendezője és producere reagált az [origo] A közönség sem hülye címmel a filmről írt, december 16-án publikált kritikájára. Az írást az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.
Vágólapra másolva!

Egy film elkészítése a legjobb esetben is egy évet vesz igénybe. Nagyon sok munka kell hozzá és persze pénz, pénz, pénz. Mindnyájan tudjuk, filmkészítők és újságírók egyaránt, hogy Magyarországon még egy forgalmazási szempontból sikeres film sem tudja visszahozni az árát, vagyis a bekerülési költségeket. Két megoldás van: vagy abba kell hagyni az itthoni filmkészítést és szomorúan széttárni kezünket, vagy próbálkozni ebben a lehetetlen helyzetben is. Filmeket csinálni és bízni abban, hogy meg is nézik őket. A filmek és a nézők között azonban csőre töltött fegyvereikkel ott állnak a kritikusok, akik nem várnak arra, hogy a néző eldöntse, kell-e neki ez a dolog, vagy nem. Ők azok a tévedhetetlenek, akik a film egyszeri megtekintése után, zsebükben a tutival, leülnek laptopjuk elé, könnyűkézzel és elégedett mosollyal arcukon egy óra alatt lekopogják a filmek halálos itéletét. Rosszindulatú, személyeskedéssel tarkított vitriolos mondatokban kivégezik a filmet. Ha pedig beérik a gyümölcs, és a megijedt nézők messziről elkerülik a filmet, lehet diadaittasan jelenteni, hogy lám, lám...Így lehet a magyar film sírját megásni és lehet büszkén jelenteni, mint azt az egyik konkurens internetes portál tette, hogy "Sikeresen leszoktunk a magyar filmekről"! Hurrá! És ez nemcsak az én személyes problémám, sok kollégám filmje esett már el újságírói golyóktól. Én gyakrabban találom magam ebben a helyzetben, mert viszonylag gyakran vetemedek filmkészítésre. (Ez volt a tizenegyedik filmem, volt köztük sikerültebb és olyan is, ami nem, de négy közülük az adott év legnézettebb magyar filmje volt, három pedig nemzetközi fesztiválokról hozott díjakat.)

Nem szeretnék egyenként kitérni a rosszindulatú, gonosz megjegyzésekre, de a cikkből áradó személyeskedő indulatot visszautasítom. Azt gondolom, a szerző nincs tisztában feladatával, és a kritika, mint műfaj mibenlétével. Néhány konkrétummal azonban előhozakodnék. Gyárfás Dorka szerint hülyét csinálunk mindenkiből azzal, hogy:" az első mondattal lejelzik, most éppen milyen nyelven beszélnek, aztán mindenki löki magyarul - a Los Angeles-i feka hajléktalan is, hibátlanul." A filmben ugyan magyar, amerikai és orosz szereplők vannak, de ez egy magyarra szinkronizált film (mint ahogy az amerikai filmekben is érdekes módon magyarul beszélnek a szereplők). Sajnos ismerjük a magyar nézői szokásokat, tudjuk, hogy nem szívesen néznek feliratos filmet. Ebbe belekötni egyszerűen érthetetlen.

És egy gyöngyszem egy érzőszívű nő tollából: "Abban a pillanatban, ahogy meglátjuk Daryl Hannah-t a vásznon, nyilvánvalóvá válik, hogy került ő ide. Hogy már senkinek nem kell, mert rég nem sztár, rég nem nő, csak torz hasonmása régi önmagának. És mit ad isten: egy hasonmásügynökség vezetőjét játssza!" Gy.D. ezzel a mondatával nemcsak mint kritikus, hanem mint ember is leírta magát. És sajnos éppen ez a mondata tükrözi leginkább újságírói attitűdjét. Daryl Hannah, aki egyébként éppen a Kill Bill 3-ra készül, ötven éves. Kedves, jóhumorú, tehetséges és még mindig nagyon vonzó nő. És persze ne tekintsünk el attól az apróságtól, hogy itt egy kicsit lökött, botoxolt ötvenest kellett játszania, pont erre választottuk ki. Billy Zane egyébként szintén tudatos választás volt az adott szerepre, nem a szél fújt arra néhány kiöregedett, leértékelt színészt! Akik mellesleg remek színészek és kollégák. Ez egyébként egy tragikusan sajátos magyar szemlélet: az a színész, akit mi meg tudunk szerezni, kint biztos már a kutyának sem kell!

Sajnálom, hogy a zenére nem terjedt ki a kritikus figyelme, pedig biztos ezzel kapcsolatban is adódott volna néhány sziporka. Esetleg ötletet is adnék: " A rendező az egyik legmenőbb magyar koncertzenekarral és az egykori rapsztárral, ex-Fugees tag Praz Michellel felerősített Király testvérekkel akarja elvitetni a balhét...."

A 3D-vel kapcsolatban meghajlok ugyan Gyárfás Dorka szaktudása előtt, de azt hiszem nincs tisztában néhány alapvető dologgal. Összekeveri a 3D-s felvételi technikát és az utólagos CGI-t. Ez a film forgatott 3D, azaz térhatású, pontosan, mint a valóság. Az elejétől a végéig. A két képeslap, amiről azt hiszi, hogy az maga a 3D, utólagos trükk, a tábortűz pedig még az sem. Nem volt célunk a filmet különböző technikai flikkflakkokkal felturbózni, csak a tér élményét szerettük volna visszaadni. Amerikában pontosan ezért szeretnének nyitni más műfajok felé, mert a nézők megunták az agyontrükközött 3D filmeket. Az az állítás, hogy a film nem is 3D, csak ez a pár schnitt, és csak becsapjuk a nézőt, aki kénytelen emiatt kényelmetlen szemüvegben feszengeni egyszerű hazugság, szándékolt félrevezetés. Ezenkívűl olyan hitelrontás, eszmei éa anyagi károkozás, amiért többen (gyártó, forgalmazó, 3D-s cég, utómunka cég) beperelhetnénk a cikk íróját!

És végül néhány szó a legkedveltebb csapásirányról, a szponzorációs termékmegjelenítésről, mint eredendő bűnömről. Ne legyünk álszentek, mindnyájan tudjuk, hogy az újságok, internetes portálok a reklámból élnek. Ez nem szégyen, ez tény, mellyel együtt kell élnünk. Azok az újságok, rádiók, tévék, amelyek nem jutnak hirdetőkhöz, tönkremennek. Az internetes portálokon reklámokon kell átverekednem magam ahhoz, hogy elolvashassam azt a cikket, amiben ugyanezért elítélnek. Ezt az elmúlt években is meglehetősen igazságtalannak éreztem, de egy olyan évben, amikor a magyar filmgyártás gyakorlatilag szünetelt a források megszűnése miatt, álszent, kártékony, szűklátókörű ostobaságnak tartom. A magyar filmnek a mai szűkös helyzetben elemi szüksége van áldozatkész szponzorokra, különben évekre leállhat, mert az idővel beinduló állami források nem tudják fedezni a filmek elkészültét. Szórakoztató filmek esetében pedig abszolút követendő példának tartom, hogy közvetlen állami támogatás nélkül, szponzorációs pénzekből készüljenek! Ennek azonban ára van : a támogatók a befektetett pénzükért jogosan tartanak igényt filmbéli megjelenésre. Különösen morbidnak és cinikusnak tartom ezeket a támadásokat a film egyik fő szponzorától, akinek logója a filmben csakúgy, mint a film honlapján, plakátján, vagy éppen a díszbemutatón a pózóló celebek háta mögött megjelenik, és akinek szerződésben pontosan lefektetett megjelenéseket kellett biztosítanunk!

Sas Tamás