Mit néznek Velencében a profik?

A laikus ember mit tesz a velencei filmfesztiválon? Megnézi az új Clooney-t, az új Madonnát, az új Polanskit (ha bejut rá), és persze az új Osvárt Andreát. De hogyan válogatnak a hivatásos fesztiváljárók? A magyar filmforgalmazás két befolyásos figuráját kérdeztük arról, hogy melyik filmeket várják legjobban az elképesztően erős idei felhozatalból.

Bognár Péter, a magyarhangya mozgalom szürke eminenciása

Velencében ismét több ínyencség ígérkezik idén, mint Cannes-ban, ahol általában a fesztiválkedvenc veteránok érettségi találkozója folyik. Velencében a nagy nevek mellett ismét helyet kapnak feltörekvő, ígéretes rendezők új munkái is.

Azon túl, hogy látható lesz a Lidón az új Cronenberg, Todd Solondz, Soderbergh, Ferrara, Polanski, Sion Sono, Johnny To, Madonna, George Clooney és Al Pacino, olyan filmek rendezői álltak elő új munkákkal, mint A zenekar látogatása, az Engedj el, Az éhség, a Welcome, az Akvárium, a C.R.A.Z.Y., az Amerikai Psycho, a Dogtooth, a Persepolis vagy a Microcosmos. A magam részéről a következő filmeket várom leginkább:

1. Love and Bruises (Lou Ye)

Tahar Rahim először lesz újra látható A proféta után ebben a Párizsban forgatott távol-keleti filmben, ahol egy kínai tanárnőhöz fűződő viharos szerelem macsójaként mutathatja meg kivételes színészi tehetségét.

+ + +

2. Terraferma (Emanuele Crialese)

Ennek a fantasztikus olasz rendezőnek mindkét nagy filmje látható volt Magyarországon: a Grazia szigete és az Aranykapu is. A Terraferma Európa egyik legégetőbb kérdésével foglalkozik, a lampedusai menekültáradattal.

+ + +

3. Faust (Alexander Sokurov)

Hitler, Lenin és Hirohito után az orosz film egyik nagy különce most a sorozat negyedik és egyben utolsó darabjában Goethe Faust-ján keresztül vizsgálja a politikai hatalom ördögi kísértéseit.

+ + +

4. Twilight Portrait (Angelina Nikonova)

Egy másik orosz film, amelyről rengeteg izgalmasat lehet már most olvasni. Főleg az operatőri és színészi munkáról írnak szuperlatívuszokban.

+ + +

5. Présumé coupable (Vincent Garenq)

Pedofíliával foglalkozó filmek egyre gyakrabban kerülnek a fesztiválválogatásokba. Cannes-ban az osztrák Michael döbbentette meg a közönséget. Velencében a Présumé coupable lesz ez a film - mondják.

+ + +

Bánkuti Zsuzsi, a Cirko-Gejzír és a KINO filmbeszerzője

Nagyon nehéz volt választani, mert az idei versenyprogram évek óta az egyik legerősebb. Mind az öt filmet, amit választottam, olyan rendező készítette, aki már előző filmjével/filmjeivel letett valamit az asztalra, de mégsem George Clooney, akinek a filmjét valószínűleg nemsokára nálunk is bemutatják (azt is nagyon várom!). Ezek a filmek itthon az úgynevezett "művészfilm" kategóriába tartoznak, ezért a bemutatójuk valamelyik merész forgalmazó döntésén fog múlni.

1. Üvöltő szelek (Andrea Arnold - Red Road, Akvárium)

Ki ne ismerné az Üvöltő szelek-et? Viszont azt, hogy Andrea Arnold mit kezd a regénnyel, el sem tudom képzelni. Biztos vagyok benne, hogy nem egy szokványos kosztümös filmre kell számítanunk, vagy egy sima Bronte-feldolgozásra, hanem lesz még benne valami plusz, amitől feláll a szőr az ember hátán. Aki látta az előző két filmjét, érti, miről beszélek.

+ + +

2. The Exchange (Eran Korilin - A zenekar látogatása)

Az összes közül ezt a filmet várom a legjobban, hiszen A zenekar látogatása egyike a kedvenc filmjeimnek. Állítólag teljesen más a humorra, mint az előzőnek, és gyönyörűen van fényképezve. Aki már látta a filmet, azt mondta, hogy még harmadszorra is talált valami újdonságot benne.

+ + +

3. Alps (Yorgos Lanthimos - Dogtooth)

Előző filmjét az Oscar-jelölés ellenére sem mutatták be nálunk sajnos. Biztos forrásból tudom, hogy ez a film legalább olyan őrült lesz, mint a Dogtooth, csak fogyaszthatóbb a közönség számára. Egy cégről szól, aminek a neve Alpok, a főnököt pedig Mont Blancnak hívják.

+ + +

4. Shame (Steve McQueen - Éhség)

Az Éhség nagyon megrázott. Az előzetes alapján ez egy sokkal fogyaszthatóbb darab, de azért remélem, lesz benne valami sokkoló. Valamint Fassbender szerepe is sokkal szexibbnek tűnik, mint az Éhség-ben. Carey Mulligant meg úgyis mindenki szereti.

+ + +

5. Poulet aux prunes (Vincent Paronnaud, Marjane Satrapi - Persepolis)

A Persepolis rendezőinek első élőszereplős filmje. Minden filmet szeretek, amihez Mathieu Amalricnak köze van. Ettől kicsit félek, mert elég figyelemreméltó a szereposztás, és az előző filmjüket nehéz felülmúlni. Mondjuk ez nagyjából mindegyik választásomra igaz - kivéve Arnoldot, aki már felülmúlta az első, nagyon erős Red Road-ot. Ez az egyetlen az öt film közül, aminek nem láttam az előzetesét, úgyhogy minden meglepetés lesz benne.