Még nem húzhatják le a rolót a torrentoldalak

Vágólapra másolva!
A friss, izgalmas filmek gyors és olcsó hazai forgalmazását ígérő magyarhangya mozgalom akár a torrentezés alternatívája is lehetne. A filmforgalmazási modell első próbája lezajlott, és látszik, hogy ott azért még nem tartunk. A hatfilmes bérletből nem tudtak annyit eladni, amennyit terveztek, és a nézők sem barátkoztak meg rögtön a mozizásnak ezzel a formájával, de ha sikerül szponzorokat bevonni, lesz folytatás.
Vágólapra másolva!

Hat, fiatalokat megcélzó, fesztiváldíjas filmet lehetett megnézni május 24. és június 28. közt egy-egy alkalommal öt budapesti és kilenc vidéki moziban a magyarhangya mozgalom hangyaPASS-nak nevezett bérletével. A hangyaPASS-szal egy új filmforgalmazási modellt próbáltak ki a szervezők (korábbi interjúnk a magyarhangya alapítóival), de már a vetítéssorozat elején sejteni lehetett, hogy nem egészen úgy alakulnak a számok, ahogy remélték, mert változtattak stratégiájukon, és a 3600 Ft-ért megvásárolható bérlet mellett 800 Ft-os áron az egyes előadásokra is elkezdtek jegyeket árulni.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=RuAOZ72RJjEinXve
A vetítéssorozatot indító fényfestés a Corvin mozinál

Nem fogytak olyan jól a bérletek, mint remélték

Bognár Péter, a magyarhangya ötletgazdája arról számolt be az [origo]-nak, hogy bár Budapesten jellemzően félházakkal, vidéken pedig csak kétszámjegyű nézőkkel mentek a vetítések, mégsem ítélik kudarcnak a próbálkozást: "nézőszámban nem sikerült produkálnunk a célszámokat, de végigcsináltuk, amit vállaltunk. Néhány kivételtől eltekintve szponzorok nélkül, az apátiában senyvedő artmozi hálózattal együttműködésben sikerült kipróbálni egy előremutató modellt, amit másoknak is követniük kellene. Ambiciózus projekt volt: egy hónap alatt hat filmet mutattunk be, amely java része európai premier volt, és többségük előtt levetítettünk egy-egy új magyar kisfilmet is. Elhoztuk Gaspar Noét, a Tilva Ros stábját, a többi film alkotóival pedig Skype-interjút lehetett készíteni. Magyar forgalmazók ilyet nemigen szoktak csinálni".

A budapesti Odeon mozi és a Corvin mozi vezetője egyaránt sikeresnek ítéli a vállalkozást: a százfős teremmel rendelkező Odeonban 25-30 bérletet adtak el, a Corvinban pedig kb. 60-at, de természetesen mindkét helyen voltak egyéni jegyvásárlók is. Farkasvölgyi Orsolya, az Odeon vezetője úgy nyilatkozott, hogy náluk harmadház és félház közt változott a vetítések kihasználtsága, ami "az átlagos nyári kihasználtsághoz képest nem rossz", Menyhárt Gábor, a Corvin vezetője szerint pedig az ő mozijukban produkált nézőszámok - tekintetbe véve, hogy a hat film közül ötöt kedd este vetítettek - "kifejezetten jó" eredménynek számítanak. A bérletek eladásából befolyt bevételen a mozi és a magyarhangya 50-50%-os arányban osztozott, és ezzel a konstrukcióval a Corvin "anyagilag sem járt rosszul".

Forrás: magyarhangya

Farkasvölgyi ötletes kezdeményezésnek tartja a hangyaPASS-t, és megjegyezte, hogy más évszakban talán még nagyobb érdeklődés övezné a bérletet, különösen, ha karácsonykor lenne megvásárolható, az ünnepi időszakban ugyanis náluk amúgy is előfordul, hogy ajándékba megvehető bérlet után érdeklődnek a látogatók.

Ugyanakkor a budapesti számok nem alakultak mindenhol ilyen jól: a Toldi moziban a 20%-os kihasználtságot sem érték el a vetítések. A pécsi Uránia mozi vezetője, Baumann Ferenc sem tud az Odeonhoz vagy a Corvinhoz fogható pozitív tapasztalatokról beszámolni. Azt mondja, "meglepően kevesen voltak" a vetítéseken, és ez szerinte csak részben magyarázható az artmozik országszerte tapasztalható, általános gyengélkedésével. Náluk többen nézték meg a filmeket egyéni jeggyel, mint bérlettel, és a vetítéssorozat utolsó filmje, a Tilva Ros teljesített a legjobban. Baumann azt mondja, hogy szomorú ugyan az alacsony nézőszámok miatt, de ennek ellenére nem zárkózik el az esetleges folytatástól, mert "minden előremutató kezdeményezésben benne vagyunk".

Forrás: magyarhangya
Közönség a Tilva Ros vetítésén a Corvin moziban

A bérletrendszer bejött Déri Zsoltnak, a Recorder.hu zenei oldal szerkesztőjének: "A hatból öt filmet tudtam megnézni, amiből az Enter the Void és a Tilva Ros tetszett nagyon. Örülök, hogy moziban láthattam őket, számítógép- vagy tévéképernyőn nem lett volna akkora élmény. Imádok nagyvásznon filmet nézni, és legközelebb is benevezek egy bérletre, ha látok akár csak egy-két filmet a választékban, ami számomra érdekesnek tűnik." Ugyanakkor úgy véli, "nem biztos, hogy a huszonévesek körében van elég fizetőképes kereslet erre. Sokaknak túl nagy vállalás lehet, hogy zsákbamacskaszerűen előre hat ismeretlen filmre kifizessék a pénzt".

Ezen a véleményen van Libor Anita, a filmhu főszerkesztője is: "Nehéz úgy előre megvennem hat mozijegyet, hogy fogalmam sincs, mi dolgom lesz a megadott időpontokban. Mivel nem névre szóltak a bérletek, ezért, ha nem tudtunk menni, odaadtuk barátoknak, de akkor is rossz volt, hogy lemaradtunk egy-egy filmről, meg nyilván az árát sem kértem el a saját barátaimtól. Így, hogy egyesével is meg lehetett nézni a filmeket, nem vettem volna meg a bérletet, és ha a jövőben lesz, sem fogom, még ha meg is veszem egyesével a jegyeket. Egyszerűen így kényelmesebb."

Az élő közvetítés bebukott

Az ötből hat filmet internetes élő közvetítés előzött meg, ahol beköszöntek a film alkotói. Ennek nem túl jók a tapasztalatai, Bognár maga is beismeri, hogy több helyen technikai problémákkal küzdöttek. Déri Zsolt az Odeon moziban az első vetítésen azt tapasztalta, hogy "a beszélgetés alatt a hang olyan rossz volt, hogy egyáltalán nem lehetett érteni, öt percig mindenki feszengett, aztán le is kapcsolták, és elkezdték vetíteni a filmet, amire mindenki várt. Ezt talán nem kellene erőltetni, amíg nincsen meg hozzá a tökéletes technika". Libor Anita arról számolt be, hogy a Toldi moziban "szerencsére az első alkalom után felhagytak" az élő közvetítéssel. Viszont mindketten sérelmezik, hogy a szervezők nem közölték előre, hogy a Vörösmarty moziból zajlanak majd a közvetítések, mert szívesen találkoztak volna az alkotókkal, különösen Gaspar Noéval, de mivel a bérletük másik moziba volt érvényes, erre nem nyílt lehetőségük.

Forrás: Tuba Zoltán [origo]
Gaspar Noé Budapesten | Interjúnk a rendezővel

Az Odeon mozi vezetője szerint is voltak problémák az élő közvetítéssel: akik nem bérletet váltottak, hanem egyéni jegyet vettek, azok - annak ellenére, hogy a mozisok igyekeztek tájékoztatni a nézőket - nem mindig értették, miről van szó, és miért kezdődik sokkal később a film. A hosszúra nyúló közvetítés "a helyszínen biztos érdekes, de annak, aki egy másik moziból nézi, már nem annyira".

A magyarhangya jövője

A nagyjátékfilm előtt minden alkalommal három előzetest vetítettek le, amelyek közül a közönség a helyszínen és a Facebookon megszavazhatta a kedvencét, ezek közül kerülhetnek majd ki a következő bérlet filmjei. De a hangyaPASS-nak csak akkor lesz folytatása, ha a szervezőknek sikerül szponzorokat bevonniuk. Az egyik lehetséges út a lokális szponzoráció, ami Szombathelyen már most is megvalósult: egy helyi cég támogatása révén a bérlet árát 3600-ról 2300 Ft-ra tudták csökkenteni. A másik irány egy adott film felkarolása, ahogy az a Corvin moziban a Tilva Ros-szal történt, amelynek a vetítését megvette egy energiaital-márka és egy magazin, így azon a helyszínen ingyen tudták bemutatni a filmet.

A szervezők további modelleket is ki akarnak próbálni: terveznek egy dokumentumfilm-sorozatot havi egyszeri vetítéssel a harminc feletti korosztálynak, és tárgyalnak több magyar film egyszeri, eseményjellegű bemutatásáról is.

Ha hangyaPASS-tulajdonos vagy, itt értékelheted a vetítéssorozatot.