Scherer Péter: Azt hitték, húzónév vagyok

Scherer Péter az elmúlt évtizedben több mint harminc filmben szerepelt. Volt köztük pár egészen kiváló (Kontroll, Made in Hungária), pár kellemesen szórakoztató (9 és fél randi, Argo, Kész cirkusz), de még a legrosszabbakból is legalább az ő jeleneteire szívesen emlékezünk. Monstre interjúnkban az ország egyik legjobb karakterszínésze elmeséli kedvenc sztorijait az egyes filmjeiről. Megtudjuk, hogyan meccsezett Kamarás Ivánnal, veszi-e a lapot Garas Dezső,  mennyire verte le csocsóban Koltai Róbert, valamint, hogy miért jó, ha a néző azt mondja: "na, ezek hülyék!" (Most szándékosan nem kérdeztük Scherert arról a hat filmről, amit Jancsó Miklóssal forgatott, mert azokról majd egy külön interjúban szeretnénk faggatni, remélhetőleg Mucsi Zoltánnal együtt.)

- 1984-ben csatlakoztál az Arvisura társulathoz, 87-ben diplomáztál a műszaki egyetemen. Akkor már a színészetből éltél vagy még elmentél dolgozni?

- Nem mentem el, mert előtte két-három évet már eltöltöttem ebben a társulatban, amikor még Tanulmány Színház néven futott a Szkénében, és baromi jó előadásaink voltak. 1986-ban megnyerte a társulat a Mester és Margarita című előadásával a Soros Alapítvány első magyarországi támogatását, és ez egy olyan összeg volt - évi 500 ezer forint - amiből lehetett fizetést adni. István (Somogyi István a társulat vezetője - a szerk.) kitalálta, hogy fejenként 4500 forintot kapott nyolc színész, a fennmaradó összeget pedig tanárokra fordította. Amikor lediplomáztam, akkor felvett fizetős státuszba. Ebből megélni nem lehetett, de arra jó volt, hogy azt csinálhattál, amit szerettél volna.

- Akkor miből éltél?

- Ötezer volt a fizum elsőre, és még ugyanennyi kellett hozzá. Tízből már meg lehetett élni. Mindenféléket csináltam, és egyszer csak kitaláltuk Terhes Sanyival, hogy rábeszéljük Regős Jancsit, aki akkor is és egészen fél évvel ezelőttig a Szkéné igazgatója volt, hogy rúgja ki a büféseket, és mi csinálunk Sanyival egy jó büfét. És ezt megcsináltuk. Neki is volt barátnője, nekem is, és a lányok segítettek árulni. Mi megcsináltuk az előkészítést, a szendvicseket, ilyesmi, aztán elmentünk játszani, és volt olyan, hogy előadás után még beálltunk a pult mögé. Ez így ment évekig.

- Mikor kezdted el azt érezni, hogy filmekben kéne játszanod?

- Ennek a társulatnak megvolt a közönsége, nagyon sikeresek voltunk, szerettek minket az emberek, külföldi vendégjátékaink voltak, de a szakma nem fogadta el, és nem is igazán ismertek el minket. Színész 1 minősítése nem volt senkinek, a társulatban egy ember sem végzett Színművészetit, de innen indult Péterfy Bori, Pintér Béla és Schilling Árpád is. Az átjárás az alternatív és a hivatásos színház között - ami most már jobban megvan - akkor még nem létezett. Alapvetően amatőrökként kezeltek minket, a szó nemes értelmében azok is voltunk, és nem forgatott senki. Nem volt olyan, hogy valaki nyáron forgatott volna, ilyet nem is hallottam. Életem egyik legboldogabb időszaka volt az a tizenkét év, amit ebben a társulatban töltöttem. Bejártuk Egyiptomtól Anglián és Monacón keresztül Portóig fél Európát, de a nagy kiugrás, nem következett be. Amikor az első filmfelkérés jött, azelőtt tizenkét évig nem láttam kamerát, de a következő tizwnkét évben meg szerepeltem harmincöt nagyjátékfilmben. Az áttörést a Csányi-féle Szentivánéji álom-előadás jelentette, amelyben Oberont Kulka János, Titániát Udvaros Dorottya játszotta, a mesterember fogat pedig úgy nézett ki, hogy Szabó Győző, Tóth Jocó, Mucsi Zoli, Gazdag Tibi meg én. A mi párosunk Mucsival itt indult, és nem a Jancsó-filmekben. Miki bácsi is látta ezt az előadást és utána hívott fel minket.

- Hányban vagyunk?

- 1994 telén, mondjuk 95 elején. Ez az előadás tényleg elképesztő kritikai- és közönségsiker volt. Kilencven körülit játszottunk belőle, és a kilencvenből nem volt tíz, ami este hétkor kezdődött volna. Az összes többit vagy délután fél háromtól vagy éjjel tizenegytől, mert ez egy független produkció volt, és rohadt nehéz volt egyeztetni. Kapa volt a rendező a darabban, ami Shakespeare szerint a Vackor, de mi átneveztük és átimprovizáltuk az egészet. A mesterember jelenetek eredetileg egy korabeli színházi paródiának készültek, és az volt a rendező ötlete, hogy akkor mi csináljunk egy mait. Én voltam a beszédhibás rendezőasszisztens, aki nagyon buzgó, segíteni akar, szeretet van benne, de halálra idegesíti a rendezőt. Ez egy se veled, se nélküled páros volt Mucsival. Ezután jött az első filmfelkérés.

SZTRACSATELLA (1995)

A legeslegelső filmszerepem a Sztracsatellá-ban volt, amit Kern András rendezett. Abba is emiatt a darab miatt kerültem be. Márton István vette fel a tévének az előadást, és ő segített Kernek előkészíteni a filmet. Kern bement hozzá, Pisti meg mondta neki, hogy figyelj Andris, mutatok valamit, és berakta ez egyik jelenetünket. Kern meg kérdezte, hogy ezek kik. Kiderült, hogy Kapát ismerte, de engem egyáltalán nem. Egy héttel később felhívott, hogy csinál egy filmet és lenne benne egy szerep számomra.

Sztracsatella

Kit játszottál benne?

- Egy fagottos voltam, aki időnként Unicummal itatta a karmestert, akit András játszott. Ez egy kis epizódszerep volt, de nagyon szerettem. Egy évre rá jött Szomjas Gengszterfilm-je.

- - -

GENGSZTERFILM (1999)

A két fickó, akit játszottunk a Bene-Donászi igazi gyilkospáros volt. Donászi azóta már felakasztotta magát a sopronkőhidai börtönben, de Bene, akit én játszottam, most is ül a Csillagban. Bankrablásokat csináltak, meg pénzszállítókat raboltak ki. Volt olyan, hogy kimentek célba lőni az új puskákkal, a vadászok azt hitték, hogy rabsicok, és odament hozzájuk az egyik, hogy "Maguk mit csinálnak itt?" Mivel ők akkor már három éve körözött bűnözők voltak, fogták, és szétlőtték a pacákot. Ennek a vadásznak az apja évekig perelt az ombudsmannál, hogy állítsák vissza a halálbüntetést, hogy ezeket a faszikat kivégezhessék. A Gengszterfilm róluk szólt.

Gengszterfilm

Voltak hangfelvételek Benéről, sőt, láttam videót is. Döbbenet, hogy az a faszi hogy beszélt. Ő volt a bunkó, a nagydumás. A Donászi meg egy intelligensebb fémkeretes szemüveges ürge volt, de ő volt az őrült. Bene mindig mondta, hogy nem kell megölni, belelősz egyet a műszerfalba, onnantól beszarik, elvisszük a pénzt és kész. Ehhez képest Donászi szétlőtte a sofőrt és a mellette lévő huszonhárom éves egyetemista srácot is. Ez volt a skálás gyilkosság.

A próbafelvételen mondta Grünwalsky Feri (a film operatőre - a szerk.), hogy nem rossz, de próbáljunk meg még valamit. Összegyűrt egy papírzsebkendőt hurkára, és mondta, hogy tegyem be az ínyemhez alulra. Elkezdtem így mondani a szöveget, és beszartak a röhögéstől. Megvoltak ugyanazok a keménységek, de adott egy gellert az egésznek. Aztán egy fogorvos legyártott nekem egy protézist, és azzal forgattam. Egyébként elraktam, a mai napig megvan otthon.

Gengszterfilm

Addig hozzá voltam szokva, hogy a Szkénében mindent mi csináltunk. Nem volt öltöztetőnk, ha elszakadt a Pilátus köpenyem, akkor szépen megvarrogattam. És amikor azt mondták a forgatás alatt, hogy ez az asztal útban van, akkor ugrottam, és raktam arrébb. Egyszer meglátta Szomjas (Szomjas György, a film rendezője - a szerk.), és odahívott magához. "Figyelj, Péter, elmondom neked, mi a film. Itt egy kendő. Ha ez a fejeden van, akkor smink, ha a kezedben van, akkor kellék, ha a nyakadban van, akkor ruha, és ha az asztalon van, akkor díszlet. Van négy csoport, akiknek ez a dolguk. Attól függően, hogy hol van, mindig más ember fogja elvinni. Te ne nyúlj hozzá, jó?"

Megkaptuk a puskákat, és az egyik olyan volt, amit úgy lehetett felhúzni, mint a Schwarzenegger-filmekben. Az egész puskát megrántottad, és felhúzta magát. Fűrészeltcsövű sörétes vadászpuska. Volt egy jelenet, amiben próbálgattam a fegyvert. Mondtam, mutatok valamit. Beugrottam tigrisbukfenccel az ágyba, felhúztam a stukkert, egy picit megbillentem, nekiestem a falnak, ahonnan egy kurvanagy kép leesett, pont rá az egyik lámpára. Össze is tört. "Na, ez milyen lenne?" - kérdeztem. És azt láttam, hogy négy ember mered rám, és az van a szemükben, hogy ez meg ki? A kellékes, a berendező, a díszlettervező és a világosító.

Ez a film sokkal kisebb kört futott, mint amennyi benne volt. Mondtam is nemrég Kapának, hogy ha lesz pénzünk, kiadhatnánk DVD-n. Mert sosem jött ki, és most, hogy már van egy mini-fanclub, aki szereti a filmjeinket, lehet, hogy ezt is megnéznék. Nem lett annyira kultikus, mint a Roncsfilm, mert az nagyon eltalált valamit, de annál sokkal jobb, mint amennyire elhallgatták.

- - -

Ú[email protected] (2000)

Ott ismertem meg ezeket a hülyéket. Stefanovics Angéla, Kálmánchelyi Zoli és Végh Zsolt. Úgy tudom, hogy már nincsenek együtt így hárman, mint alkotótrió, de csodálatos skacok. Akkor már a Bárka tagja voltam, ezerrel próbáltuk a Lila akác című darabot. Felhívtak, hogy Pepe, figyelj, itt vagyunk egy utcával arrébb, egy órára el tudnál jönni valamikor. Ott forgatták az Úristen-t, nekem meg főpróba hetem volt. És persze szívességről volt szó, pénzt nem tudtak adni. Odajött valami kocsi, bevágódtam, odamentünk, lesminkeltek, fölöltöztettek, fölvettük, kész.

ú[email protected]

Erdélyből jöttem haza és a nagyváradi határnál a vám- és pénzügyőrök leintettek. Kiszálltam. Cigaretta, alkohol, milyen mennyiséget hoz, stb. Semmit, semmit, kinyitottam a csomagtartót. Odajött egy főhadnagy, vagy valami komolyabb rangú ürge, benéz a kocsiba, úgy ottmarad az arca és azt mondja "Úristánkukácmennyponthú?" Mondom: "Igen, látta?" "Hát hogyne láttam volna, a fiam töltötte le a netről."

- - -

KONTROLL (2003)

Antal Nimród körülbelül két évvel a film forgatása előtt - persze akkor még azt hitte, hogy két hónappal később indulunk - lejött a Bárkába és felkérte azokat az embereket, akik ott voltak tagok. Kapát, Győzőt, meg engem. Akkor még úgy volt, hogy Bertók Lali lesz a főszereplő, aki, Isten nyugosztalja, azóta meghalt. Zűrös srác volt, és azt hiszem, ott is valami probléma miatt maradt ki a filmből, így lett Csányi Sanyi a főszereplő. Nimród odaadta a forgatókönyvet, amihez akkor már részletes storyboardok voltak. Elolvastuk, megbeszéltük Kapáékkal, hogy hát ez szuper, meg milyen szimpatikus srác a Nimród.

Eltelt fél év, telefon. "Szia, szia Péter, Antal Nimród vagyok, figyelj ide, most úgy néz ki, hogy indulunk, kicsit megcsúsztunk, de tényleg indulunk. Hogy érsz rá?" Egyeztetés, minden. Két hét múlva telefon. "Péter, az a helyzet, hogy most nem tudunk mégse elindulni, de megcsinálom tutira, majd jelentkezem." Fél év múlva megint. "Péter, Antal Nimród vagyok, csináljuk, csináljuk. Megvan még a könyv? Küldjek egy újat?" Két hét múlva. "Figyelj, nem tudunk elindulni, de most eldöntöttem, hogy eladom a lakásomat. Ötven millióval már el tudjuk kezdeni, a metróban fogunk forgatni, már megvan a teljes szereposztás, majd jelentkezem." Ez így ment két éven keresztül. Aztán egyszercsak megcsináltuk és beütött.

Kontroll

Már ment a forgatás, amikor én bekerültem az első napommal. Lementem a metróba, és Nimród olyan volt, mint egy csecsemő, teljesen be volt indulva ettől az egésztől. "Péter! Gyere, mutatok valamit!" Amit ő leforgatott, azonnal vágták, azonnal összerakták, és videón meg lehetett nézni. Odavitt a kis kamerához, és betette azt a részt, amikor az ellenőrök jönnek, mint egy westernfilmben, és mindig egy kicsit beugranak közelebb. Én néztem a filmet, ő meg engem. Baromira tudta, hogy mit akar. Korábban nem is láttam storyboardos könyvet. És ő rajzolta a storyboardot, minden kamerabeállítás oda volt rajzolva, és úgy forgatta le őket. Ez egy másik megközelítés, ez is működik, úgy látszik.

- - -

MAGYAR VÁNDOR (2004)

Herendi Gábor (a Magyar vándor rendezője - a szerk.) szintén látta azt a Szentivánéji-t, és nagyon imádta. Ezt onnan tudom, hogy a Valami Ameriká-ba is hívott, és azt hiszem, Győzőt is onnan emelte ki. Egy külföldi utazás miatt nem tudtam elvállalni, egy pici szerep lett volna. Az egyik rendőr lettem volna, amikor igazoltatják a jobbkormányos Jaguárt. Nem jött össze sajnos, de a Magyar vándor-ban a magyar vígjátéki színészek színe-java meg lett kínálva egy-egy epizóddal, vagy éppen főszereppel.

Magyar vándor

A Magyar vándor már a Kapa-Pepe vonulat egyik oldalhajtása. Herendi kettőnket hívott két tatárvezér szerepére, akik girbe-gurba nyílvesszőket találnak, és a főtatárvezér, Csuja Imi végül elküld minket a picskuba, hogy hogy lehetünk ilyen barmok.

Gyakorlatilag három napunk volt. Nagyon jó hangulatú forgatás, emlékszem, hogy felépítettek egy várat, már nem tudom, hogy hol, és annak az egyik lovagtermében játszottunk. Igazi műtermi díszletben felvett jelenet volt.

- - -

ARGO (2004)

Az egy évközbeni film volt, nagyon zűrös volt az egész. Kovács Lajossal elég jól megtermékenyítettük ezt a hülye csapatot. Van egy csodálatos történetem róla, amikor a forgatáson élőben Kovács Lajos elfingta magát. Iszonyú jól jött ki, mert én mondtam neki egyből, hogy "Hogy mondod?" Tényleg hatalmasat fingott. Ez volt az a jelenet, amikor a nyakában ülök és próbáljuk a kamerát hatástalanítani. Bejött az Árpa röhögve, és mondta, hogy Lajos, csodálatos volt, ha ezt meg tudod még egyszer csinálni, akkor kérhetsz bármit. Lajos kérdezte, hogy mehet? Lépett kettőt és ugyanott elfingta magát. Az egész stáb kész volt tőle.

Argo

Árpa Attila tök profin levezényelte ezt a filmet. Akkor médialovagként elég rossz volt a híre, vagy legalábbis túl híres volt ahhoz, hogy bármi olyan dolgot csináljon, amit ne vett volna körül valami rossz előítélet. Én ebből nem éreztem semmit. Nem szabad előítéletesnek lenni senkivel, mert nem tudod, kiben, mi lakozik. Akarta a filmet, hozott egy német operatőrt, second unittal is dolgozott, technikailag is rendben volt a dolog. Ez a film is sokkal kisebb kört futott a moziban, mint ahányan aztán letöltve megnézték.

- - -

VILÁGSZÁM! (2004)

Első és eddig az utolsó közös munkám volt Koltai Robival. Amikor itt-ott találkoztunk, mindig mondta, hogy "Ej már, kéne valamiben együtt dolgoznunk, na majd, na majd..." És akkor ez lett a Világszám!. Pár napos kis szerep volt nekem, a Szatmárnémeti színházban forgattuk, két erős emlékem van róla.

Az egyik az, hogy Koltai Robi körülbelül 15-0-ra levert csocsóban, miközben vártunk az átállásra. Utána egyik este, egy helyi ember, meghívott minket egy kis szalonnasütésre a házába. Elindult a stáb, és százhúsz ember sétált az utcán egy irányba. Mentél egy tömeg közepén, és azt láttad, hogy két sarokkal előre és hátra is tart még. Ez valahogy annyira megható volt, mert akkor átéreztem, hogy ilyen egy film. Egyrészt munkát ad százhúsz embernek, másrészt meg egy ügy érdekében mindenki elkezdi tolni a szekeret. Ahogy mentünk az utcán, ez megcsapott. Tényleg olyan volt, mint egy rendes tüntetés, ma már ezt oszlatnák.

- - -

KÉSZ CIRKUSZ (2005)

Valahogy véletlenül kerültem bele. Majdnem mindenbe véletlenül kerültem be, ez nem olyan nagy ügy. Eredetileg nem én lettem volna, és egy barátom kérdezte, aki a filmben asszisztenskedett, hogy mit csinálok. Mondom a Balcsin nyaralok. "Ne hülyéskedj, nem dolgozol? Nem akarsz Dyga Zsombor filmjében játszani?" "Hogy a fenébe ne akarnék! Miért, lehetne?" "Na várjál, akkor beszélek Zsomborral." Tíz perccel később hívott Zsombor, hogy tényleg ráérek, és volna kedvem. Mondom, persze. "De akkor holnapután kéne jönni."

Kész cirkusz

Igazi kommandós munka volt. Függetlenfilmes gondolkodás, bozótharcos mindenki. Gyakorlatilag öt-hat ember vezényelte le az egész történetet. Tíznapos szerepet játszottam, de négy nap alatt vettük fel. Volt olyan, hogy reggeltől estig csak én forgattam. Szerintem nem lett annyira jó a film, mint amilyen lehetett volna a forgatókönyv alapján. Biztos rajtam is múlt.

- - -

ONE DAY IN EUROPE (2005)

A One Day in Europe egy olyan történet volt, hogy négy európai városban, ugyanazon a napon, a BL-döntő napján, Berlinben, Moszkvában, Santiago de Compostelában, és Isztambulban történik egy-egy lopás. Mindenhol máshogy zajlik le, de mindenhol nyelvi, kommunikációs nehézség adja a savát-borsát. Valahogy ezt az soknyelvű európai katyvaszt akarta megpiszkálni. Egyébként egy viszonylag könnyed hangvételű, helyenként humoros, helyenként elgondolkodtató közönségfilm volt.

Mivel Hannes Stöhr rendezőnek a barátnője magyar volt, azt találta ki, hogy a Santiagóban játszódó részben legyen egy magyar történelemtanár, aki azért megy ki, mert teljesen meg van zakkanva, öngyilkos akart lenni korábban. Hannes eljött Magyarországra, ajánlottak neki több embert is, eredetileg Kapa lett volna a befutó nála, de úgy tudom Szarvas Józsi és Bán Jani is benne volt a pixisben. Eljött megnézni dolgokat, és mi pont a Mulatság-ot játszottuk, aminek az a vége, hogy felakasztom magam. Az öngyilkosságjelent annyira tetszett neki, hogy már ott este mondta, hogy mindkettőnkkel akar beszélni, de ez a jelenet nagyon betalált nála, mert a filmjébe is valami ilyesmi kéne. Másnap találkoztam vele, és kiderült, hogy én beszélek németül, angolul, sőt még spanyolul is egy picit, pont azon a három nyelven, ami ehhez a filmhez kellett. A stáb fele német volt, a fele spanyol, és ők egymással angolul kommunikáltak. Kapa semmilyen nyelven nem beszél, tehát emiatt, és azért, amit látott a Mulatság-ban végül engem választott. És aztán kimentem Santiago de Compostelába két hétre, és az övtáskámban hoztam haza a rengeteg eurót, amit készpénzben fizettek. Képzelheted, mennyire szar volt.

- - -

EGY SZOKNYA, EGY NADRÁG (2005)

Gyöngyössy Bence rendező kitalálta, hogy mi ebben egy ukrán gengszterpáros lennénk. Ez a két figura nincs az eredeti Latabár-filmben, de Litkai Gergő beleírta őket a forgatókönyvbe. Azzal a jelenettel kezdtük az első forgatási napot, amikor Bajor Imit nyomogatjuk le a víz alá. Volt egy óránk ott egy kicsit Kapával hülyéskedni, kitalálni ezt a két palit. Csináltunk egy kis minibörleszket abból a jelenetből. Azt találtuk ki, hogy lenyúlok, mintha elkapnám Imi tökét, de ott egy kacsa van, amit teleraktunk előtte vízzel, azt megnyomom, mintha a tökét nyomnám, az a Kapát szembespricceli, és aztán majd meglátjuk, mi lesz. Ezután Kapa nem bízta a véletlenre, úgyhogy miután szembespricceltem, ő beleesett a kádba Bajor mellé bőrkabátban. Mondták utána, hogy ez szuper, de hülyék vagytok.

Egy szoknya, egy nadrág

Innentől így ment, végighülyéskedtük ezt a filmet, és amikor már negyedik napja ment a forgatás, jött Bence, hogy elvileg csak némajáték lenne nektek, de miről lehetne itt beszélni. Azon kaptuk magunkat, hogy gyártjuk a minidialógokat. Például a nevünket is mi találtuk ki. Kuplung és Csumpi. Akkoriban nyílt meg a Kuplung kocsma, plusz Kapa úgy vezet mint Dustin Hoffman az Esőember-ben, azért lett Kuplung. Nekem meg a Csumpi a keresztapám beceneve. A móri rokonok mondták is, hogy mi az, hogy te Csumpi vagy, anyád öccse a Csumpi.

Amikor a diszkóban forgattunk, és azt a jelenetet brainstormingoltuk, amikor találok egy húszast, és Kapát leütik, mondta Bence, hogy kéne ennek a két figurának csinálni egy filmet. Mondtuk, de hát most csináljuk éppen. "De nem így, hanem ez a két ukrán lenne a főszereplő." Ez lett tulajdonképpen a Papírkutyák, ami aztán csúszott egy évet, mert közben csináltak még egy remake-et, amibe szintén beleírták ezt a két ukránt.

Mondtam Kapának, hogy írok egy listát arról, hogy hány dolgot csináltunk már együtt. De nem csak film meg színház, hanem sajtótájékoztató, műsorvezetés, díjátadó, koncert, utcai interjúk a Dob+Basszus-hoz, satöbbi.

- - -

HERMINAMEZŐ - SZELLEMJÁRÁS (2006)

Abban csak hanggal vagyok benne. Halász Péter, akit mindig nagyon tiszteltem, és Miki bácsinál is forgattunk együtt, felhívott, hogy szeretne kérni tőlem egy pici dolgot. Kérdezte, mikor érek rá, mondtam, nagyjából semmikor, de mennyi kéne. Úgy egy óra. Egy merlines előadás után bejött, hozta a szöveget, és a Merlin egyik kicsi stúdiójában felvettük. Egy bábos jelenet volt, és én adtam a hentes hangját.

Rá fél évre meghalt Halász Péter. Előtte kimentem a Műcsarnokba és megnéztem azt a felravatalozást. Döbbenetes volt. Feküdt egy koporsóban, úgy, hogy tudta, hogy nyirokrákja van, és onnan osztotta az embereket, akik mondták a beszédeket. Nem lehetett eldönteni, hogy sírsz vagy röhögsz, egyikből mentél át a másikba. Ahogy élsz, úgy mész el. És ezt Péter tényleg megcsinálta.

- - -

NOÉ BÁRKÁJA (2007)

Az is egy Kapa-Pepe vendégjáték volt. Az egyik jelenetben kukkoltuk a szexet, a másikban hazavittük az unokát Garas Dezső bácsinak. Abban az volt a szép történet, hogy ott voltak ezek a nagy színészek: Garas, Törőcsik Mari és Kállay Ferenc.

Noé bárkája

Dezső bácsival én játszottam korábban színházban, nagyon veszi a lapot. A Hat szereplő szerzőt keres-t csináltuk, ő volt az igazgató-rendező, és mi voltunk Csuja Imivel a rendezőasszisztens és a súgó. Ült a székén, és időnként felállt és instruált. Mondtam Csujának, figyelj, én leülök az öreg székébe, megnézzük, hogy mit csinál. Fölállt, nagyon elkezdett instruálni, és én annyira néztem, hogy önfeledten leültem. Ez egy feladott labda, amire ki hogyan reagál. Elkezdett tolatni, mondta, mondta, mondta, és beleült az ölembe, majd felugrott és leszúrt. Onnantól ez benne volt az előadásban.

- - -

BUHERA MÁTRIX (2007)

Ebben az volt a klassz, hogy kicsit krétakörös munka volt, mert Bánki Gergő és Tóth Orsi volt a főszereplő, Kapa az egyik szerelő, én meg a másik. Ráadásul Márton Pisti rendezte, aki jó barátunk volt a Jancsó-filmekből. Egynapos meló volt, aztán meg felraktak a plakátra. Azt hitték, húzónév vagyok, de lófaszt, nem tudták bevinni a nézőket így sem. A reklámszpotokban sokkal erősebben be voltam exponálva, mint amennyit valójában szerepeltem benne. Anyámék is azt hitték, hogy rám épül az egész, bementek rá, és csodálkoztak, hogy hol van a Peti.

Buhera Mátrix

- Volt olyan, hogy hívtak valamibe titeket Mucsival, és nem vállaltátok el?

- Volt, például a Le a fejjel!-be nem mentünk el.

- - -

CASTING MINDEN (2008)

Elolvastam a forgatókönyvet, tudtam, hogy ez a film nem rólam fog szólni, de örültem, hogy forgathatok azon a nyáron, ráadásul Tímár Pétert sem ismertem korábban. Akartak engem, jó csapat volt Vallaival és Balázsovits Editkével. Éreztem, hogy nem lesz igazán jó film, és nem is lett az.

- Általában szoktad érezni előre, hogy nem lesz jó valami?

- Azt nehéz megérezni, hogy mi lesz nagy siker, vagy nagy bukta, de azt érzed, hogy tetszik-e neked a könyv, vagy egyáltalán a modor, ahogy játszol, vagy nem annyira.

- Volt olyan film, amiről azt hitted, hogy sokkal jobb lesz, mint amilyen végül lett?

- A Gengszterfilm után még sírtam is. Azt hittem, hogy az nagyon-nagyon jó lesz, és éreztem, hogy nem lett annyira jó. Ruttkai Péter volt a gyártásvezetője, aki azóta már sajnos meghalt, a vetítés után elmentünk együtt az Oscarba inni egyet és nagyon kész voltam. Azt éreztem, hogy most egy olyan lehetőséget szalasztottam el, egy olyan tizenegyes gólt nem rúgtunk be Kapával, amit soha többet nem fognak megítélni. Azt mondta Ruttkai, figyelj, ez csak egy film, majd jön egy másik.

- Szerinted rajtatok múlt?

- Igen, rajtunk is múlt. De most érdekes módon megnéztem egy-két éve, és összehasonlítva az akkori élménnyel azt mondtam, hogy ez egy tök jó film.

- - -

9 ÉS FÉL RANDI (2008)

Oda beestem Szacsvay vagy valaki más helyett. Örültem neki, két nap, egymás mellé is tették, szuper. Vasárnap kimentem a családdal Erdélybe, szerdán kora reggel beültem a kocsiba, lejöttem a határig, ott leraktam a kocsimat egy benzinkútnál. Elvittek, leforgattuk, aludtam kettőt, visszavittek a határra, a kocsim megvolt még, a család meg addig nyaralt.

9 és fél randi

Sas Tamással az Egy bolond százat csinál-ban ismerkedtünk meg, annak ő volt az operatőre. Megszeretett minket Kapával, és azóta több dologba is hívott. Benne voltam a tévésorozatában (Presszó tíz év) és aztán a Szinglik éjszakájá-ban is.

- - -

TABLÓ (2008)

Szerintem az egy nagyon jó film lett, és ehhez képest nem kapott jó kritikákat. Most akkor ez jó film, vagy nem jó film? Mindenki hagyatkozzon a saját érzésére.

Tabló

A Teleki téri piacon forgattunk, esett a hó és irgalmatlanul hideg volt. Én civilben egy sapkás ember vagyok, de ott le kellett venni a sapkát, és a fejemre esett a hó, plusz jéggé volt gémberedve az ujjam. Csujával és Tordy Gézával nyomoztunk, valami antikossal kellett beszélni, és az volt bennem végig, hogy ennél jobban már nem lehet fázni. Ez maradt meg bennem a legerősebben.

Nagyon sokáig ment a huzavona a vágásnál: Dettre rendezői változatot akart, Kántor László producer meg egy másik változatot, és emiatt úgy volt, be se mutatják, de aztán végül mégis megegyeztek valahogy. Ott komoly törésvonal alakult ki köztük.

- - -

PARA (2008)

Nem magyar stílusú forgatókönyve volt, hanem igazi akciós-krimis kamaratörténet, amit akár színházban is el lehetne játszani. Egy tízszereplős gengsztersztori, amiből aztán kiderül, hogy nagyon szűk körön belül van a jófiú, a rosszfiú, mindenki. Elég jó meló volt, de mégse lett egy annyira jó film. A fene tudja, min múlott ez.

Amikor elolvasol egy forgatókönyvet, tudod, hogy ez nem egy Csehov, hanem mondjuk egy vígjáték, amiben a legjobb dolog, ami történhet, hogy a néző jókat kacag másfél órán keresztül, és különösebb erkölcsi tanulságot nem fog hazavinni. A Pará-n én azt láttam, hogy egy izgalmasan kivitelezhető, jó szereplőkkel, jól megcsinálható krimitörténet, ami ráadásul egy műfaji film, ami Magyarországon nem jellemző.

Van benne egy olyan rész, amit a Lipóton, az elmegyógyintézet alagsorában forgattunk. A díszlettervező nylonnal kibélelte a pincét, és húsz centi magasan teleeresztették melegvízzel. Mi ebbe a vízbe estünk bele egymás után úgy, hogy a jelmezünk alatt ott volt a búvárruha. Nekem ott megsérül a térdem, úgy hogy félig fekve, tökig érő vízben töltöttem két-három órát miközben a 35 fokos víz hűlt le. 28, 23, 21, 14 fok, és még mindig ott vagy. Két napig ebben forgattunk.

- - -

MADE IN HUNGÁRIA (2009)

Tasnádi Istvánnal, aki írta, tizenöt éve dolgozunk együtt rendszeresen színházban. Jelenleg minimum négy vagy öt olyan előadásban játszom, amit vagy ő írt vagy közösen fejlesztettük. A Nézőművészeti főiskola és A fajok eredete saját fejlesztésű, a Kupidó és a Fédra Fitness pedig az ő műve. Tehát ez egy régi barátság, és már fél évvel a Made In Hungária előtt mondta, hogy lesz ez a film, és arra gondoltak Fonyó Gergővel, hogy nekem kéne játszanom Bigalit, ami egy ziccer szerep.

Made in Hungária

Kimentem a ruhapróbára, feladtak rám egy 50-es évekbeli gatyát, és akkor mondták, hogy egy zakó kéne még meg egy ing. Mondom Breckl Jani jelmeztervezőnek, hogy neked nincs olyan felsőd, ami gumírozott nyakú, gombos, kicsit hegyes a gallérja, és gumírozott lent is. Nem tudtam, hogy hogy hívják, de ő egyből mondta, hogy tergál. "Hányat hozzak?" "Mondjuk négyet." Odahozott négy tergálpulcsit, felvettem, betűrtem a gatyába, és felhúztam a nadrágot pocak fölé. Megálltam, belenéztem a tükörbe, szakadtam a röhögéstől és a többiek is. Azt éreztem, hogy megvan a figura. És ezt tényleg hordták. Civilben undorodom ettől, de most a retróban visszajöttek ezek, és látom fiatalokon, hogy hordanak ilyesmit, mondjuk egy piros melegítőfelsővel.

Emlékszem, hogy Csukás az egyik ebédszünet előtt azt mondta, hogy vegyünk fel egy olyat, hogy csak úgy benézel az ajtón. Kérdem, miért? Csak úgy, hátha jó lesz valamire. Felvettük, és bevágták a filmbe, miközben ment a Ki mit tud?, és hihetetlen, de egy poén lett belőle, mert egyszerűen jól illett oda, ahova betették. Ilyen az, amikor az operatőr és a rendező bízik benned, és ez kölcsönös.

Itt láttam életemben először olyat, hogy a vágó kijött a forgatásra, és a táncjeleneteket, amik baromi jól meg voltak csinálva, ott helyben a gépén megvágta első verzióra. Aztán mondták, hogy ezt Amerikában így szokták csinálni, csak én még nem találkoztam ilyennel. Éreztem, hogy ez nagyon profi dolog, és ez szerintem meg is látszik a filmen. Hihetetlen jó légkörben zajlott a munka, Fonyó Gergő rendező és Csukás Sanyi operatőr minden jó ötletre vevők voltak.

- - -

PAPÍRKUTYÁK (2009)

Ott megtörtént újra, amiről a színész álmodik, hogy egyszer csak jön egy rendező és azt mondja, hogy szeretnék rátok írni valamit. Megtörtént ez már Miki bácsinál is, de most ugyanez egy közönségfilmes variációban. Azon kaptuk magunkat Kapával, hogy ülünk az Angelika presszóban Gyöngyössy Bencével és Litkai Gergővel, és arról beszélünk, hogy milyennek kéne lennie ennek a filmnek, milyen modorban kéne játszani, vagy egyáltalán mi legyen az alapsztori.

Papírkutyák

Elmeséltünk egy sztorit, amit Vidnyászky Attilától hallottunk régen, hogy ment egy kőolajvezeték Beregszász mellett, és egyszer csak kimentek a falubeliek és megfúrták. Valaki megfúrta, lelopott róla egy csomó olajat, és utána két napig folyt a szántóföldre mire észrevették. A szántóföldön tócsákban állt a kőolaj, és azt láttad, hogy a fél falu combig érő gumicsizmában tejesbögrével és szűrővel meri az olajat. Arra gondoltunk, hogy ezt kéne valahogy megfogni.

A magyar közönségfilm készítésnek vannak zsákutcái vagy nehézségei. Bence és Barna mindig úgy gondolta, hogy a szereposztásnak olyannak kell lennie, ami behúzza az embereket a moziba. Mi kevésbé nagy sztárokat javasoltunk magunk mellé, akiket a Krétakörből és az alternatív színházi életből ismertünk. Azt a szereposztást ők nem fogadták el. Egy idő után beláttuk Zolival, hogy végül is az ő pénzük, és így is elég rizikós.

Papírkutyák

Szerintem van benne egy-két jó jelenet, azt a cserépléctörést a mai napig emlegetik nekem a benzinkutasoktól kezdve sokan. Vagy például a tanárnős jelenetet Molnár Piroskával. Úgy érzem, hogy ha ebből a két-három legjobb jelenetből még három van, akkor már lehet, hogy átbillen. És ahogy az Üvegtigris beviszi az embereket ugyanezzel a hülyeséggel, lehet, hogy ez is be tudta volna vinni. Ez nem sikerült. Nem volt elég jó híre, nem mondták rá, hogy na, ezek hülyék. Pedig ahhoz nem kell maradéktalanul jónak lennie, mert a Kontroll-ban is voltak részek, amik kicsit ingadoztak, de amit az ellenőrök abban csináltak, az annyira jó volt, hogy azt mondtad a haverodnak, hogy: "ezek hülyék bazmeg, nézd meg!" És ez már elég 200 ezer nézőre.

- - -

SZUPERBOJZ (2009)

Arra azt tudom mondani, hogy abban nem játszom, csak látszom. Egy napot voltam benne, sőt, azt hiszem, csak két órát. Kimentem kilenckor és délben végeztem. Azt a kis gondnokot felraktam.

Szuperbojz

Nem úgy sikerült az egész, ahogy Barna (Kabay Barna, a film rendezője - a szerk.) szerette volna. Hogy min múlott, hogyan, ezt hosszasan lehetne elemezni, ezt inkább rátok bízom.

- - -

IGAZÁBÓL APA (2010)

Ott dolgoztam először Novák Emillel, jól tudtunk együttműködni, a jeleneteket átbeszéltük előtte. Az már olyan volt, ami veszélyes egy színészre nézve, de mivel én voltam a komikus karakter a történetben, szinte várták tőlem, hogy hülyéskedjek. Ha ez nincs kellőképpen kordában tartva, nagyon veszélyes tud lenni.

Az egész filmet Kecskeméten forgattuk, szállodai szponzoráció volt, és ott a szállodában laktunk. Kicsit az a Hollywood-fíling, hogy egy jó szállodában laksz, ha nem kellesz, akkor a wellnessben úszkálsz egy kicsit, aztán megeszed az előfizetett finom kaját. Nagyon kellemes egy hónap volt.

Kaszás Géza az egész dolgot nagyon jól levezényelte producerként, színészként is nagyon visszafogottan játszotta azt a szerepet. Őt az egész ország a főzőshowból ismeri, de én tudom, hogy Gézának nagyon komoly szerepei voltak. Ruszt Józseffel együtt alapítótagja volt a Független Színpadnak huszonöt évvel ezelőtt. És a Rómeó és Júliá-tól kezdve a Dibbuk című kabbalista zsidó darabig nagyon sok mindenben játszott. Ez a színészi vér most elő akart jönni belőle. Én valószínűleg az ő helyében nem vállaltam volna be azt, hogy producer és főszereplő legyek egyszerre, mert az sok. Láttam, hogy minden forgatási szünetben csörgött a mobilja.

Kamarás Ivánnal itt dolgoztam együtt először komolyabb szerepben, és végig volt köztünk egy kis meccs. Iván is olyan gyerek, hogy több dudást nem nagyon szeret megtűrni a csárdában. Volt egy végszó, amit én nem úgy adtam meg, hanem mondjuk egy fél mondatot még hozzátettem, amitől esetleg lett valami poén benne, ami a többieknek tetszett. Erre mondta Iván, hogy: "Akkor most ez így lesz, hogy te így mondod a sajátjaidat, ezt így lehet?" Aztán a végére jó haverok lettünk.

- - -

SZINGLIK ÉJSZAKÁJA (2010)

Taxisofőrt játszottam, kaptam egy turbódízel autót, ami úgy ment, mint az állat. Életemben először megcsinálhattam azt, hogy a kamera belül volt a kocsiban, és nem az elején, és annyira odarögzítették, hogy az üldözéses jelenetben nem negyvennel kellett menni, hanem lehetett neki küldeni.

Szinglik éjszakája

Volt olyan, hogy azt mondták, Pepe, itt lépjél bele, kapcsolj fel hármasig, és ha majd látsz minket, ne üss el. Bent ültek hátul a csajok, megnyomtam a piros gombot, azzal elindult a kamera, nálam ott volt a csapó, csaptam egyet, letettem, hátranéztem, egyes, és gáz. Volt benne egy vagányság.

- - -

A NIBELUNG-LAKÓPARK (2010)

Ez egy színházi előadás volt, amit hetven-nyolcvanszor játszottunk. Először a Sziklakórházban, aztán pedig a Lipóton, és ez a film tulajdonképpen egy utolsó gesztusa volt a Krétakörnek Mundruczó Kornél felé, és Kornélnak is mifelénk.

A Nibelung-lakópark

Ebben az volt a nagy élmény, hogy Kornélnál tetten lehetett érni, milyen pontosan érzi a színházi megoldásokat, mi az, ami működik ugyanúgy filmen, és mi az, amit teljesen meg kell változtatni. Akár úgy, hogy egy járkálós jelenetet lefektetett csillag alakban a földre, és fentről vette fel. Ő nagyon érzi a színházi hatást, és mindezt át tudta úgy tenni filmre, hogy nem a színházi előadást vettük fel, de mégis az a szöveg hangzik el. Kitalálta például, hogy vágás nélkül csinálja meg, és fiktív fekete falakba futott be a kamera, ahonnan aztán kijött, és már egy másik helyszínen volt. Tizenöt perceket vettünk fel egyszerre. Egy négynapos nagyon kemény, intenzív meló volt.

Aztán, hogy az az előadás, ami önmagában sem volt túl közérthető, hogy megy át annak, aki csak a filmet nézi, azt nem tudom. Élek a gyanúperrel, hogy ez egy nehezen emészthető történet lett.

- - -

CARLOS (2010)

Kiderült, hogy Olivier Assayas (a film rendezője - a szerk.) látott Párizsban Krétakör-előadást. Vannak olyan dolgok, amire nem is számítasz. A Carlos például egy olyan ajándék volt, ami csak úgy a fejemre esett. Külföldi filmnél mindig arra gondolsz, hogy kérsz egy jó gázsit, hátha megadják, aztán majd nyilván ott kell állni a háttérben, elmész, vagy söprögetsz, vagy valami. Ehhez képest itt átküldtek három komoly jelenetet, amiben a főszereplővel kellett beszélnem. Tóth Jocókával voltunk párban, és mivel én beszéltem jobban angolul, ezért nekem adták a több szöveget.

Carlos

Hihetetlenül profi, nagyon jó hangulatú forgatás volt. Maga Édgar Ramirez, aki Carlost játszotta, egy elképesztő figura. Megéreztem, hogy tényleg lehet, hogy világsztár lesz ez a fiú. Nem biztos, hogy összejön neki, de megvan rá a sansz. Harminckét éves, jóképű, venezuelai, perfekt spanyol, perfekt angol, egy évet élt Ausztriában, mert az apja diplomata volt, úgy hogy perfekt német, és emellett jobban beszél franciául és olaszul, mint én bármilyen nyelven. Valamint egy baromi jó színész, aki gondolkodik és bírja a melót. Egyből azt mondta, hogy dumáljunk a jelenetről, semmi sztárallűr. Lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy világsztár legyél, és még egy kis szerencse. Javier Bardem jut eszembe róla, bár ő karcosabb fejű.

Olivier olyan ízléssel válogatta a színészeket, hogy ott nem volt mellényúlás. A Krétakörben Tilo Wernerrel dolgoztunk együtt, aki a Schaubühnéből jött el, és az ő révén tudtam, hogy a két berlini sztárszínház, ahol igazi munka folyik kurva jó színészekkel, a Schaubühne és a Volksbühne. Na, honnan hozta Olivier az összes német színészt? A Schaubühnéből és a Volksbühnéből.

A rózsadombi jeleneteket Lipcse mellett egy kisvárosban vettük fel. Találtak egy macskaköves utcát, amin ugyanolyan villák vannak. Egyszerűbb volt minket kivinni, mint nekik idejönni. Carlos születésnapját viszont a Margitszigeten forgatták, mi kimentünk Tóth Attilával,mert éppen ráértünk, és meglátogattuk őket.

Én azon hidaltam le, hogy kimentünk Lipcsébe, és a rózsadombi házban ott volt egy tubus magyar mustár. De az a felirat, hogy MUSTÁR, ilyen nagy betűkkel a sárga tubuson. Nem a Globus, nem is az Univer, hanem az eggyel korábbi. És beugrott, hogy amikor a nyolcvanas évek elején egyetemista voltam Pesten, akkor minden házibuliban ott volt ez a mustár, meg a literes üveges Schweppes üditő, ami szintén ott volt azon a lipcsei asztalon. Beszarás. Aztán Golden Globe-ot nyert, bár állítólag az egy nagy kamu. Mindenesetre én játszom benne.

---------------

Köszönet Danyi Orsinak, Horváth Nórának és Dömötör Áginak a segítségükért, és óriási köszönet Straub Ádámnak, akinek az áldozatos munkája nélkül ez a beszélgetés örökre egy sérült hangfájlba zárva maradt volna.