Fábry Sándor terápiája befuccsolt - megnéztük a letiltott Dumafilmet

Óriási húzás volt Fábry Sándor részéről, hogy letiltotta a Dumafilm vetítéseit, ennél jobb reklámot nem is csinálhatott volna neki. Most aztán mindenki azt hiszi, hogy ez egy fontos film, amiben valami lényeges kiderül róla - valami, amit inkább el akar titkolni. Pedig erről valószínűleg szó sincs.

Fábry Sándor sok régi barátjával és kollégájával összeveszett már, csámcsogott is rajta eleget a sajtó, úgyhogy önmagában az a tény, hogy ezek között a gyerekkori legjobb barátja, és az egykori kollégiumi szobatársa is megtalálható, nem lenne elég egy filmhez.

Az sem újdonság, hogy az összeveszés hátterében a politikai nézetek állnak - lassan inkább úgy tűnik, szegény Fábrynak nem volt soha egyetlen hozzá hasonló gondolkodású barátja sem. Annyi erénye mégis van Szomjas György filmjének, a Dumafilm-nek, hogy most nem Farkasházy és Verebes boncolgatják az eltávolodás okait, hanem két okos, érdekes, és ritkán szereplő ember: Heller Gábor forgatókönyvíró, és Dettre Gábor filmrendező. (Persze aki a magyar film terén valamelyest otthon van, annak nem ismeretlen ez a két név, annál meglepőbb viszont, hogy bármi közük volt valaha Fábryhoz.)

A film tehát nem attól érdekes, hogy Fábry új oldaláról mutatkozik meg, mert nem. Legfeljebb néhány régi fotón nézhetünk nagyot, egyébként ugyanazt halljuk tőle, amit eddig is. A filmet a másik két szereplő tartja életben - két olyan kulturált ember, akik nem ítélkeznek, de nem is hunynak szemet egykori barátjuk látványos változásai felett, csak szomorú arccal néznek vissza rá, és próbálják mindennek ellenére, továbbra is szeretni. Hellernek - mint mondja - ez elemi érdeke, mivel Fábry egyben a munkaadója is, Dettre (az örök független) viszont egy utolsó esélynek tekinti a filmet, és közben inkább a lemondó szomorúság tükröződik az arcán.

Dumafilm | Fábry Sándor, Heller Gábor és Dettre Gábor

Mindenki elmondja, miért vállalta a forgatást. Terápiának tekintik, mert alapvetően szeretnék rendezni a viszonyukat. Többnyire arról beszélnek, hogy ennek a politikai nézetek összecsapása vetett véget, de az egyéni interjúk folyamán kiderül, hogy nem ez a valódi ok. Személyiségük különbözősége annyira más utakra terelte őket, hogy óhatatlanul más lett az életről alkotott tapasztalatuk, élményük. És ezen a ponton, ahol újra a közös nevezőt kellene megtalálni, már alig van olyan dolog, amit hasonlóan látnak.

Az úgynevezett politikai vitákban sem egymásnak válaszolnak, mindenki csak azt ismételgeti, ami neki fontos, miközben nyitva marad az összes egymáshoz intézett kérdésük. Fábry feltételezhetően úgy érzi, hogy itt ketten vannak ellene, pedig Heller és Dettre között egyetlen cinkosi összekacsintás sincs, mindenki csak önmagát képviseli.

Dumafilm | Dettre Gábor

És bár a filmidő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbb, hogy nem lesz meg a közös nevező, lassan mindenki belefárad a szembenállásba, és úgy tesz, mintha az egész világnézeti ütközés nem is lenne olyan fontos. A régi poénok, azokért érdemes élni. És itt a nagy hazugság: a film úgy ér véget, mintha szent lenne a béke. A szereplők nem kerültek ugyan egy platformra, mert az úgyis lehetetlen, de a szeretet legyőzte az ellenségeskedést.

Nekem pedig az a gyanúm, hogy Fábry pont ezért nem engedi vetíteni a Dumafilm-et. Mert rohadtul nem jött rendbe semmi. Akihez eljutnak a szalagcímek, és szerencsétlen módon meg is tapadnak az agyában, még emlékezhet egy egy hónappal ezelőtti hírre, ami körbeturnézta az egész sajtót: Fábry kirúgta a legjobb barátját. A cikkekben szereplő legjobb, sőt "gyerekkori" barátként emlegetett személy ugyan nem nyilatkozott, és a nevét sem írták le sehol, de az Esti Showder munkatársai szerint nyomós ok nélkül rúgták ki, az illető pedig nem védekezett sehogy. Információink szerint Fábry csapatában csak egy gyerekkori barátja dolgozott: Heller Gábor. És ha nem nyilatkozik is, annyi biztos: már nem dolgozik Fábryval. (Noha a Dumafilm-ben elmondja, ez a munka mennyire fontos neki egzisztenciálisan.)

Dumafilm | Heller Gábor

Ha a szakításnak nincs is feltétlenül köze a Dumafilm-ben felszakított sebekhez, és egyéb hírekből amúgy is arra lehet következtetni, hogy Fábry-nak meglehetősen impulzív a természete (az Esti showder-ben kezdetektől vele dolgozó rendezőt is sikerült annyira kiborítania, hogy az felmondjon), a film akkor is egy olyan dolgot sugall, amihez Fábry nem adhatja az arcát. Nem azért, mert a film "erősen tendenciózus jellege" (ahogyan a közleményében fogalmaz) az ő politikai nézeteit kifigurázza - mert ez nem igaz. Persze, ettől még érezheti így. Szerintem inkább azért, mert a szereplők kapcsolatának alakulásáról hazudik "tendenciózus jelleggel". Ha Fábry nem tudott mosolyogva kiállni a közönség elé a premier után, hogy kézenfogva, örömkönnyek között meghajoljon két régi barátjával az oldalán, akkor a terápia kudarcot vallott.

És ezáltal sajnos Szomjas György munkája is. Ám a Dumafilm nemcsak azért bukott el, mert hamis üzenetet akar sugallni, hanem azért is, mert ebben a témában már csináltak egy sokkal jobb filmet. Hajdú Eszternek A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció című munkája pontosan ugyanerről szólt - arról, hogy a legszorosabb kapcsolatokat hogyan mételyezi meg a politikai megszállottság -, csak ott sikerült a világnézeti különbségek mélyebb okait is feltárni, és a konfliktusok annyival élesebbek voltak, hogy fájt nézni is. Szomjas viszont megúszta egy-két kávéházi csevegéssel, aztán gyorsan, és önhatalmúlag le is zárta a maga történetét. Csak épp az élet döntött úgy, hogy a sztorinak nem itt van vége.