Cannes: Almodóvar nem bújt ki a bőréből

Vágólapra másolva!
Pedro Almodóvar La piel que habito-ját (A bőr, amelyben élek) különösen vártuk, mert a rendező horrornak harangozta be, és minden előzetes információ egy borzasztóan sötét filmet sejtetett, amilyet Almodóvar még sosem csinált. E tekintetben csalódnunk kellett ma reggel: a La piel que habito ugyan valóban dúskál a hátborzongató elemekben, de Almodóvar nem tagadta meg önmagát, és ismét egy bizarr humorú, színpompás, néha melodrámába csúszó filmet csinált, amin sokkal többet lehet nevetni, mint szorongani.Antonio Banderas és Elena Anaya a La piel que habito című filmbenA sztori almodóvarosan csűrcsavaros, és, ahogy az lenni szokott, menet közben fény derül pár korábban nem sejtett rokonsági viszonyra is. A főhős egy Robert nevű sebész (Antonio Banderas), aki egy Vera nevű nőt (Elena Anaya) tart fogságban a házában, ahol egy házvezetőnő (Marisa Paredes) gondoskodik mindkettőjükről, és uralja a terepet. A gazdagságról árulkodó kúria falain különböző stílusú festmények lógnak, amik mind meztelen embereket ábrázolnak, Robert szobáját pedig egy hatalmas képernyő uralja, amin keresztül nézheti Verát. Úgy gyönyörködik benne, mint egy képzőművészeti alkotásban, és mint kiderül, ezt az alkotást Robert hozta létre.Antonio Banderas és Blanca Suárez a La piel que habito című filmbenMás tálalásban ez a (Thierry Jonquet Tarantula című regényén alapuló) sztori valóban vagy horror lenne vagy nyomasztó lélektani thriller egy beteg elméről, de Almodóvar épp csak néhány pillanatra csábul el egy kis borzongatásra, és a mélylélektani elemzés sem különösebben érdekli. Nem tudja és valószínűleg nem is akarja elhagyni a rá jellemző játékosságot, és ahányszor fokozódik a drámai feszültség, mindig lelövi egy váratlanul bedobott poénnal. A csúcs a finálé, amit Almodóvaron kívül valószínűleg minden rendező halálosan komolyan vett volna, de ő simán kineveti a saját filmjét, és viccet csinál a nagy drámai jelenetből. Amikor pedig feltűnik a tigrisember, egyenesen olyan érzésünk támad, mintha a rendező egyik korai, punkosan őrült filmjét néznénk.
Vágólapra másolva!