"Ha a festőnek nincs pénze festékre, fessen vérrel!"

Vágólapra másolva!
Most, hogy befagyasztották a filmes támogatásokat, miből fizeti a számláit Kovács Patrícia és Nagy Zsolt? Hogyan teremtették elő a pénzt az Üvegtigris 3-ra és mikor csinálhat megint filmet Árpa Attila? Mit szólnak hozzá külföldön, hogy Fliegauf Benedek nem rendezhet? Egyáltalán most elkeseredettek, reménykedők vagy dühösek a magyar filmesek? Megmondják ők maguk.
Vágólapra másolva!

Miután a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) auditja során 7,9 milliárd forintos adósságot találtak, az MMKA tavasszal megújult kuratóriuma kidolgozta hároméves konszolidációs tervét, amelynek legfontosabb eleme, hogy ezentúl évi kb. 25 helyett csak kb. 8 nagyjátékfilmet támogatnának. A terv szépen hangzott, azonban rögtön követte a hír, hogy Nemzeti Erőforrás Minisztérium visszatartja a szervezet második féléves költségvetésének 60%-át, 1,5 milliárd forintot. Az MMKA ezért kénytelen volt a már megítélt támogatások többségének kifizetését befagyasztani, így jó néhány közvetlenül forgatás előtt álló produkció leállt, és lényegében a filmszakma minden képviselőjének helyzete bizonytalanná vált.

Megkérdeztük azokat, akiket a legérzékenyebben érint a kialakult helyzet: producerek, rendezők, színészek és a filmipar más szereplői mondták el nekünk véleményüket.


A startvonalnál lefújták

Az utolsó utáni pillanatban visszatrombitált produkciók közt volt az Utolsó idők-et jegyző Mátyássy Áron második nagyjátékfilmje, a Víkend és Fliegauf Benedek Szállnak a varjak című alkotása is. Mindkét film teljesen elő volt készítve, mindkettőt augusztusban kezdték volna forgatni, és mindkettőnek automatikusan járna normatív támogatás az alkotók korábbi munkái után. Mátyássy Áron és a Szállnak a varjak producere, Muhi András egyaránt arról számolt be, hogy ígéretet kaptak az MMKA-tól, hogy a most nem folyósított támogatást jövőre megkapják, de ez jelen pillanatban aligha teszi őket boldoggá.

Forrás: MTI
Mátyássy Áron (középen) a 2009-es Filmszemle fődíjával

"Nagyon rosszul érint nem csak engem, hanem az egész stábot, mindenkit, aki már beleölte ebbe félévi munkáját. A rendszer úgy működik, hogy adnak valamennyi pénzt előkészítésre, de az valójában sosem elég. Mindenki hitelez a produkciónak, és várják, hogy amikor elindul a forgatás, akkor visszakapják a pénzüket" - magyarázza Mátyássy. "Nekem is kicsúszott kicsit a lábam alól a talaj, hiszen nem kerestem más munkát az elmúlt fél évben. Most elkezdtem telefonálgatni, és asszisztálásokat vállalok reklámfilmekben."

A Fliegauf Benedek filmjeit is gyártó Inforg Studio vezetője, Muhi András nehéz helyzetbe került, de ezzel nincs egyedül: "nagyjátékfilmek hiányában nagyon nehéz életben tartani a produkciós cégeket, leszámítva azokat, akik több lábon állnak, reklámfilmeket is gyártanak és szervizmunkákat is végeznek, nekik van esélyük a túlélésre. Én viszont évi húsz filmet gyártottam eddig, nem volt energiám arra, hogy még a reklámiparba is beszálljak. Elkezdhetném, de az ugyanúgy hosszan felépülő kapcsolatokon alapul, újabb öt évbe telne".

Fotó: Lovasi Zoltán
Terepszemlefotó a Szállnak a varjak-hoz | Fotó: Lovasi Zoltán

A producer nem hitte volna, hogy nem fogják megkapni a Szállnak a varjak-ra a törvény által biztosított normatív támogatást, ami korábbi filmjeik, a Dealer és a Tejút után járna nekik, különösen, mivel nem látja kezelhetetlennek az MMKA adósságállományát: "még a nyolcmilliárdos túlköltés is kezelhető, hiszen érvényben van egy keretmegállapodás, amely szerint a következő négy év alatt huszonhatmilliárd forint jár az MMKA-nak. Ha ezt aláírta a miniszter, akkor mi a baj? Ha levonjuk a nyolcat, akkor is marad tizennyolc, azaz évi négy és fél milliárd. A jövőbeli pályázatok racionális kiírásával, a nadrágszíj meghúzásával ez nem olyan kevés pénz".

Rájuk költötték azt a pénzt

Másképp alakult az Üvegtigris 3 sorsa: a film forgatása már a második hetében járt, amikor Kovács Gábor producert - a reklámokat is gyártó Filmpartners vezetőjét - értesítették arról, hogy a megítélt 110 millió forintos állami támogatásnak csak 20-30%-át fogja idén megkapni, a nagyobb részt csak jövőre. "Döntés előtt álltam, hogy leállítom-e a produkciót, végül magántőkéből voltam kénytelen előteremteni a pénzt. Megoldottuk, a forgatás befejeződött, a stáb ki van fizetve." Kovács nem tartja tragikusnak a helyzetet, és nem feledkezik meg arról sem, hogy "az MMKA adósságának az elmúlt években mi is haszonélvezői voltunk. Azokat a pénzeket ránk költötték, ezért szerintem elvárható egy producertől, hogy ebben a helyzetben némi toleranciát mutasson. Az elköltött pénzekből nőttek ki a Hajdu Szabolcsok, a Mundruczó Kornélok és a producerek is. Tudomásul kell venni, hogy szükség van a konszolidációra."

Fotó: Pályi Zsófia
Kovács Gábor az Üvegtigris 3 forgatásán | Fotó: Pályi Zsófia

"Értékelem a most forgó Zimmer Feri 2-t és az Isztambul-t is, mert fontosnak tartom, hogy ne álljon le a szakma. Ha egy producernek azt mondják, hogy most megkapja az állami pénz 10%-át, és a 90%-át majd jövőre, akkor nem teheti fel a kezét, vagy ha mégis, az azt bizonyítja, hogy teljesen életképtelen. Akinek nincs annyi mozgósítható erőforrása, hogy áthidaljon egy ilyen helyzetet, az ne legyen producer".

Színészek a szarban

Nagy Zsolt, aki a Víkend egyik főszerepét játszotta volna, nem titkolja a dühét: "Amikor elkezdtünk Áronékkal beszélni a filmről, megkérdeztem tőlük, hogy ezer százalék-e, hogy leforgatjuk, mert lett volna Schilling Árpáddal egy színházi munkám augusztusban, ami még jövőre is átnyúlt volna, lett volna belőle pénzem rendesen. Úgy tűnt, hogy tényleg csak azon múlik a film indulása, hogy mikor érkezik meg az MMKA-tól az átutalás, úgyhogy lemondtam a másik munkát. Azzal, hogy ez mégsem lett, engem úgy hagytak szarban, ahogy csak lehet. Nem érdekel az MMKA, nem érdekel, hogy ki szívatott meg, de meg vagyok szívatva."

A színész reklámspotokból, színházi munkákból, jogdíjakból valahogyan eltartja magát, de súlyosnak tartja a kialakult helyzet hosszabbtávú következményeit is: "Komolyan befeszülhet a színészek és a producerek közti viszony. A színészek innentől kezdve teljesen bizalmatlanok lesznek, és rögtön azt fogják mondani a producernek, hogy 'oké, de írjunk róla egy papírt'. Onnantól kezdve a producer is kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, mert az MMKA-t nem fogja érdekelni, hogy neki szerződése van, viszont ha ott a papír, akkor fizetnie kell akkor is, ha az MMKA nem fizet. Bár az is igaz, hogy a producernek valószínűleg jobb ügyvédei vannak, mint a színésznek. Akinek nincs ügynöke, azt különösen könnyen kihasználhatják. Az biztos, hogy én mostantól kezdve nem fogok gyártásvezetőkkel lelkizni, beszéljenek meg mindent az ügynökömmel."

Fotó: Hektor
Kovács Patrícia | Fotó: Hektor

Kovács Patrícia - mint korábbi cikkünkben elmondta - szintén nem forgatott idén nyáron: "nyár eleje óta nincs változás se nálam, se a kollégáimnál, nem tudok pozitív történetekről beszámolni. Az a közhangulat, hogy mindent el kell vállalni, de még reklámok se annyira vannak, napi sorozatokba meg talán nem megyünk el azért. Én szinkront szoktam vállalni, ami fárasztó, de jövedelmező, reklámforgatási castingokra nem járok, de nem zárom ki azt sem."

"Sokat nevetünk a barátaimmal azon, hogy milyen lesz a Filmszemle filmek nélkül. Jövőre még lesz mit bemutatni, de szerintem a 2012-est nem kéne megrendezni, annyira nem lesz film. Csak azoknál a filmeknél van rá remény, hogy elindulnak, amik szponzorokkal valósulnak meg, és el lehet gondolkodni azon, hogy a nagy cégek milyen típusú filmek mögé állnak oda. A Zimmer Feri és a hasonló filmek megszületnek majd, de más nem nagyon."

Pislogás kontra új remény

A közhangulatot nem mindenki ugyanúgy ítéli meg. Egy név nélkül nyilatkozó forgatókönyvíró szerint "a legtöbben pislognak, hogy akkor most mi a fasz lesz? Jó magyarosan megy a kurvaanyázás, a bezzegezés vagy a tanácstalanság". Szerinte Mundruzó Kornél, Fliegauf Benedek, Hajdu Szabolcs és a többiek, "akiket nemzetközileg jegyeznek, koprodukcióban most is meg fogják tudni csinálni a filmjeiket. Van aztán egy fiatal generáció, akik basznak az MMKA-ra, valahogy mindig szereznek technikát, ingyen dolgozó embereket, és összehozzák a filmjüket. A kettő közt vannak a pislogók. És jó sokan."

Forrás: [origo]
Árpa Attila a Czukor Show című filmben

A jelenleg több filmtervet is fejlesztő Árpa Attila úgy látja, hogy a szakma egy része reménykedik: "van egyfajta Star Wars - New Hope-hangulat sok emberben, akik eddig nem tudtak labdába rúgni. Van egy réteg, akik borzasztóan lobbiznak, és azt hiszik, hogy a politikai hovatartozásuk segíteni fog nekik. A szekció eddig sem volt politikamentes, úgyhogy ez nem elítélhető, én csak azt remélem, hogy olyan emberek kerülnek az MMKA-ba, akik értenek a filmekhez és el is olvassák a forgatókönyveket. Reménykedek benne, hogy a szakértelem és a tartalom fog dönteni."

Hazudni kénytelenek külföldön

A producerek aggodalma messze túlmutat a pillanatnyilag elhalasztott produkciókon és az országhatárokon. Muhi András leginkább azt hangsúlyozza, hogy "a nemzetközi kapcsolatainknak hihetetlenül rosszat tesz az, hogy koprodukciós pályázatot sem írtak ki. Most tényleg van egy magyar új hullám, van néhány nemzetközi szinten eladható rendezőnk és olyan producerek, akik kiépítettek nemzetközi kapcsolatokat. Ha jövő év elején mégis kiírnak egy pályázatot, akkor abból legjobb esetben másfél év múlva lesz film. Ennek a kihagyásnak romboló hatása lesz. 3-400 millió forintból elég sok minőségi európai koprodukcióban részt tudna venni Magyarország kisebbségi partnerként. Nagyon rossz stratégiának tartom, hogy ezt a lehetőséget elvették."

Forrás: [origo]
Orsós Lajos a Boldog új élet című filmben

Ugyanígy vélekedik Sipos Gábor is a Laokoon Filmtől, aki Bogdán Árpád (Boldog új élet) második nagyjátékfilmjének, a Halottlátó-nak a producere: "Jön a semmiből egy fiatal magyar rendező, a filmterve nemzetközi programokon vesz részt, lépked előre, erre beüt a krach. A probléma az, hogy azt az érdeklődést, ami most megvan a Halottlátó iránt, csak egy pillanatig lehet fenntartani. Ha külföldön kialakul az a vélemény, hogy bedőlt a magyar filmfinanszírozás, akkor ennek vége. Most lehetne élvezni a gyümölcsét azoknak a kapcsolatoknak, amik évek alatt kiépültek, de ha ennek híre megy a világban, megint elszigetelődünk. Amikor külföldön kérdezik a magyar producereket, hogy mi itthon a helyzet, mindenki hazudozik, mert rettegünk, hogy lelépnek a partnereink."

Sipos szerint "öngól a koprodukciók leállítása. Minden fórumon, ahol megfordulok, azt próbálom nyomni, hogy legalább egy kis pénzt adjanak, tartsák fent a látszatot, mert mire észhez térnek, késő lesz. Ezzel hosszú évekre vissza lehet vetni az Európában betöltött szerepünket, pont akkor, amikor épp felnőtt egy Mundruczó-generáció."

Így nem lehet magyar filmgyártásról beszélni

Vannak persze olyan filmeseink is, akik eddig még nem sok állami támogatást kaptak, ők talán éppen ezért tettre készebbek. Árpa Attila Rodolfo című filmtervére nem kapott pénzt tavasszal az MMKA-tól: "gyanítom, hogy akkor már senki nem mert semmit lépni, de hozzá kell tenni, hogy nem könnyű a film témája sem, és mivel kosztümös, borzasztóan magas a költségvetése". Árpa újra pályázni akar a Rodolfó-val, de közben vannak alternatív tervei is: "van két filmterv, amit külföldön futtatunk, az egyik egy második világháborús történet, a másik egy Indigo Blue című thriller. Tudom, hogy furcsán hangzik, de ezek az angol nyelvű filmek jelentik számomra a B tervet."


Az első filmjét, a Papírrepülők-et állami támogatás nélkül, gerillamódszerekkel leforgató Szabó Simon sem áll neki keseregni, annak ellenére, hogy forgatókönyvére a megpályázott 60 millió forintos gyártási támogatás helyett csak 2,5 millió forint filmtervfejlesztési támogatást kapott: "a remény kapujában állítottak meg minket. Most kezdtünk bízni benne, hogy a következő filmünket már nem szívességekből fogjuk összerakni, erre jött ez az óriási szopás, hogy másfélmilliárd forintot visszatartanak az MMKA költségvetéséből. De én akkor sem bírom ki, hogy ne forgassak, ha nincs pénz, úgyhogy kitaláltam egy harmadik filmet, amit nagyon kevés pénzből meg lehet valósítani. Móricz Zsigmond Barbárok című novelláját szeretném aktualizálni. Ez már régóta foglalkoztat, és pont olyan, hogy csak hat-hét szereplő és néhány helyszín kell hozzá."

"Amikor a Papírrepülők-kel jártam a külföldi fesztiválokat, éreztem, hogy az emberek kíváncsiak a magyar filmekre, várják őket. Gáz lesz ez a helyzet, mert ugyan vannak olyan elvakult emberek, mint én, de azért nem lehet pénz nélkül forgatni. Hosszútávon így nem lehet magyar filmgyártásról beszélni. Közben viszont a szakma is lehetne toleránsabb, ha az emberek engednének a horribilis napidíjaikból, el lehetne kezdeni 20-30 millió forintból is filmeket. A művésznek minden helyzetben tudnia kell kibontakozni, alkalmazkodni kell a helyzethez. Ha a festőnek nincs pénze festékre, akkor ne fessen? Akkor fessen vérrel!"

Szívügy és megélhetés

Sós Judit gyártásvezető jelenleg egy részben Magyarországon forgó holland filmen dolgozik, és úgy véli, "amíg a 20%-os adókedvezmény nem változik, és vannak Magyarországon forgó külföldi produkciók, addig nem fognak éhen halni a filmiparban dolgozók. De ettől még aggódunk a magyar kultúráért. Szeretek magyar filmet csinálni, az ember mégiscsak könnyebben azonosul vele és sokszor a feladatok is kreatívabbak."

Forrás: [origo]
A München című film budapesti forgatása

Rajna Gábor, aki a korábban említett Laokoon Film másik tulajdonosa, de emellett a lámpákat, kamerákat és kameramozgató eszközöket bérbeadó VisionTeam L.O. - ARRI Rental Partnernek is vezetője viszont nem igazán profitál a szervizmunkákból: "Két alapvetően magyar kölcsönző cég van az országban, de a bérmunkák érkezésével bejöttek a nagy külföldi eszközkölcsönző cégek is, amelyeknek sokkal nagyobb kapacitásuk van, mint nekünk. A nagy külföldi produkciókban ők sokkal inkább részt tudnak venni, a mi cégünk fő csapásvonala eddig a magyar játékfilm volt. Óriási érvágás, hogy most nem készülnek magyar filmek, az eszközeinket nem tudjuk kihasználni, de a külföldi produkciókba meg nem nagyon tudunk bekerülni. Reklámokban, kisebb munkákban részt veszünk, de nagyon érezzük a filmek hiányát."

"Most több olyan tárgyalásban is benne vagyunk, ahol a producerek azon gondolkodnak, hogy pénz nélkül elindítják a filmjüket, és azt kérdezik, hajlandók vagyunk-e úgy odaadni az eszközöket, hogy csak jóval később tudják kifizetni. Üzletileg ez egyáltalán nem jó, de sok kompromisszumot hozunk, mert érezzük annak a fontosságát, hogy legyen magyar film, érezzük, hogy ebben a helyzetben segítenünk kell, és bízunk abban, hogy előbb-utóbb ki leszünk fizetve. Ugyanakkor egy világosítóval érthető módon elég nehéz megbeszélni, hogy dolgozzon ingyen, és majd fél év múlva kap pénzt. Kínos a helyzet".