Vágólapra másolva!
Az Emlékeim nyomában főhőse Oyvind Aamot, a tágra nyílt szemű, raszta norvég meglepő természetességgel konstatálja, hogy valahol egy Kínában robogó vonaton huszonhét évének minden egyes pillanata maradéktalanul törlődött az emlékezetéből. Az elképzelhetetlenül furcsa élmény hatására akár kétségbe is eshetne, csak hát mindig akad valami sürgős felfedeznivaló, mert például ki hinné, hogy a jég nyáron elolvad, hogy mindenkinek van anyukája, és hogy Norvégia szép ország.Hihetetlenül izgalmas, ahogy Oyvind, helyzetéből adódóan, eleinte kissé tétován, de hatalmas kíváncsisággal rácsodálkozik a világra, és az újonnan szerzett tapasztalatokat igyekszik az elfeledett életéből származó információkkal összeilleszteni. Mondják a többiek, hogy azokat az alacsony embereket gyerekeknek hívják, és hogy a férfiak általában a nőkkel szeretkeznek, de egyesek szerint a férfiakkal sem rossz, hát lehet, hogy azt is ki kellene próbálni. Nézni is felszabadító, hogy mennyire nem kötik gúzsba a társadalmi elvárások, ahogy saját maga értelmezi a nemi szerepeket, és ahogy mérhetetlen nyitottságával tükröt tart minden egyféleképpen beszabályozott felnőtt elé.De hiába a meglelt igaz történet különleges egyéniségű hőse, és sajátos alkalmazkodása, mert Thomas Liennek, a film rendezőjének mindez kevés. Így aztán ahelyett, hogy valóban közel kerülne főszereplőjéhez, és mélyen elmerülne Oyvind rendhagyó világában, ragaszkodik eredeti tervéhez, és a fiúval együtt Kínába utazik, hogy ott kiderítse, mi okozhatta az amnéziát. A nyomozástörténet ugyan játékfilmes dramaturgiát ad a dokumentumfilmnek, és egzotikusan látványos, de sokkal kevésbé érdekes, mint a film első szakasza. Ráadásul az eredménytelen kutatás végére Oyvind tökéletesen összezavarodik, szorongani kezd, és megbánja, hogy egyáltalán belevágott az utazásba. Ekkor már a néző is kellemetlenül érzi magát, és jól látja, hogy a rendező egy olyan narratívát erőltetett kitartóan a témára, amely egyáltalán nem illett rá.Ha Lien kicsit jobban figyelt volna az igaz történet valódi különlegességére és kevésbé hajszolta volna eredeti terveinek megvalósítását, akkor nem éreznénk azt a film végén, hogy egy zaklatott, és gyanúsan szenzációhajhász darabbal volt dolgunk.---------Emlékeim nyomában (Jakten pa hukommelsen, 2009)Rendező: Thomas Lien17. Titanic Filmfesztivál - Filmdokk szekciószínes, 80 perc
Vágólapra másolva!