Jennifer Lopez testi funkcióinak számbavétele

Az ízlés és a sztárábrázolás határainak tágítása a romantikus komédia műfajában. Csoportterápia egyedülálló, de büszke anyáknak, akik közül némelyikre a tökéletes társ is rátalál. Az Ilyen a formám című vígjáték durva humorral és Jennifer Lopez fenekével operál.

Az Ilyen a formám című film a gyermekvállalás és a partnerkeresés nehézségeit boncolgatja, méghozzá a mai amerikai miliőben, amelyben az először említett "probléma" megoldásához nincs feltétlenül szükség a másodikként említett feladat teljesítésére. Ehhez a mesterséges megtermékenyítés nyújt segítséget a főszereplő Zoenak, aki lemondott a Szőke Herceg felkutatásáról, és beéri egy vörös ismeretlen mélyhűtött magjaival. A beültetés napján azonban feltűnik egy Stan nevű férfi, aki fölkelti Zoe érdeklődését. A konfliktus forrása természetesen éppen az lesz, hogy a lány már gyermeket vár Stannel való első együttlétükkor. A két fiatal egyre jobban megismeri egymást, gömbölyödik a has és minden más szépen elsimul, amikor Zoeban fölébred az örök bizonytalanság a férfiakkal szemben.

A film a romantikus vígjátékokban megszokotthoz képest durvább humorral próbál hatást elérni. Elég direkt módon ábrázol bizonyos testi folyamatokat, például a terhesség körülményeit, illetve magát az inszeminálást és a szülést. Megmutatja a gyermekvárás és a szülőség árnyoldalait és kellemetlenségeit is. Néhány jelenet a valóságshowk világát idézi, hiszen nyíltan, közvetlenül mutat be nagyon is intim élet- és testhelyzeteket. Ettől a film természetesen vígjáték marad, hiszen ezekben a kicsit abszurd helyzetekben, a szülői problémák nyílt kimondásával válnak emberközelivé és szerethetővé a figurák, s tudunk nevetni kicsit saját magunkon is.

Ez a fajta humor persze nem véletlenül került a filmbe. A rendező, Alan Poul legutóbbi két munkája két televíziós sorozat, mindkettő a szexualitás és a párkapcsolat egy-egy rendhagyó módjáról szólt. Az egyik egy poligámiában élő, három feleséget tartó férfiról (Hármastársak), a másik pedig párcserélő házasokról (Szvingerek). Mindkét sorozatnak jellemzője a szexualitás, a testiség hagyományos ábrázolásmódjának áthágása, ami már a sorozatok témájából is következik. Az Ilyen a formám Poul első nagyjátékfilmje, amit rendezőként jegyez. A forgatókönyvírónak, Kate Angelónak is ez az első ilyen jellegű munkája, ő a Miért épp Brian?, valamint a Will és Grace című sorozat forgatókönyvírójaként vált ismertté. Nem mellékes, hogy e legújabb forgatókönyvének megírásához saját terhessége nyújtott ihletet és alapanyagot.

Jennifer Lopez

A főszereplőt, Jennifer Lopezt kevésbé kell bemutatni, énekesnőként és színésznőként is eléggé ismert. Igen sokfajta műfajban kipróbálta magát színészként - a horrortól a filmdrámáig -, és ebben a filmben már saját életének egyes elemeit is fölfedezhetjük, ami a sztárrá válás folyamatának utolsó lépése a hollywoodi filmes szakmában. Az egyik ilyen elem a legendás fenekéről szóló dialógus, egy másik pedig az ikerszülés, hiszen neki valóban ikrei születtek. Alex O'Loughlinnak, a férfi főszereplőnek ez az első nagyjátékfilmes szerepe, ő is a sorozatok világából érkezett. A szereplőgárdából ki kell emelni még a Robert Klein által megformált nőgyógyász orvost, aki mérhetetlen egyszerűséggel és természetességgel végzi az épp adott feladatát, legyen az bármennyire sokkoló egy fiatal apajelöltnek. A másik ismerős arc Anthony Andersoné, aki az apaság élményének komplex meghatározását adja Stannek a játszótéren, miközben három csemetéjét terelgeti ("Szülőnek lenni szörnyű, szörnyű, szörnyű - aztán pedig történik valami varázslatos dolog... és kezdődik az egész elölről.").

Alex O'Loughlin és Anthony Anderson

Az említett nyersebb humor, a valóságshow-szerű tervezetten spontán intimitás biztosan sok embert vonz, de talán ugyanannyit távol is tart a filmtől. Jennifer Lopez egyébként maga is kiemelte, hogy merész a film, de ezt a jelleget ő és a forgatókönyvíró szorgalmazta leginkább. Egyrészt mindketten átélték már a gyermekvárást és a szülést, és hitelesebb képet kívántak adni erről a filmben, vagy legalábbis nem a megszokott kliséket.