Hát ezt tanultad apádtól?

Bravúrosan becsapós előzetest kerekítettek a Halálkeringőhöz, Köves Krisztián Károly első nagyjátékfilmjéhez, amelynek tempósra vágott, stílusosan sötét, vészjósló képsorai, a közhelyes monologizálás ellenére ügyesen elhitetik, hogy történettel, gyanúval, vértócsákkal és nyomozással rendelkező borzongató thrillert kapunk. Valójában ezek közül csak a vér igaz, az viszont minden halmazállapotban.

Elza (Dobó Kata) komoly életvezetési problémákkal küszködik, lévén drogfüggő és alkoholista kismama, sporttáskányi kokainnal a gardróbjában és két patológiás párkapcsolattal a magánéletében. Halmozottan hátrányos helyzetét tovább bonyolítja egy körülmény, amiről csak annyit tudunk, hogy következtében a lepusztult szellemlakást véres nyomok és egy feltehetőleg nem rendeltetésszerűen használt konyhakés csúfítja. Ebbe a nem éppen bababarát, kokaincsíkos környezetbe toppan be segítő szándékkal és utolsó stádiumos rákkal a rég nem látott, ám régóta züllő, gyűlölt apu, egykori sztárnyomozó, Rusty (Kern András). Innentől kezdve a kis család egymás fejéhez hajigált sértései, bántásai és a közös múlt szisztematikus felhánytorgatásából kiderülő előzmények árnyalják nem túl eredeti módon a két szétcsúszott karaktert.

Az apa-lánya kamaradráma végig felszínes marad, és a bizalmatlanság a helyett, hogy feszültséget teremtene, megreked a hisztéria szintjén, amit a "- Menj el! - Nem megyek." párbeszéd vagy egy jól begyakorolt "Kapd be!" zár időnként rövidre. Dobó Kata mindent beleadva hozza a dühös, mocskos szájú Elzát, de ettől függetlenül, mint teljes jogú főszereplő nem uralja a filmet, amiben nagy szerepe van a fel-felbukkanó szörnyűséges, patetikus monológoknak ("Az élet olyan, mint a lőgyakorlat..." "Ami egyszer eltörött, az törött is marad.", stb.). Ez az egyhelyben toporzékolás és a Rusty által levezetett lagymatag nyomozás (csúcspontja, mikor a vécén üldögélve lánya szennyesében kutakodik) elaltatja az amúgy is erőtlen kétkedést az apa feltételezett rossz szándékával szemben, és sajnos nem azért, hogy aztán a film egy jól irányzott csavarral mégis igazolja a sejtést.

Kern András

Mert a Halálkeringő-ben nincsenek furfangos csavarok, sem fenntartott drámai feszültség. Talán az alkotók elégségesnek találták az érdeklődés fenntartásához a valóban sokkoló és komplikált alaphelyzetet, ami azonban inkább csak elborzaszt, ahogy a végszükség esetén semmiből megjelenő további sokk-morzsák is ugyanezt teszik (egy mély vágott seb házi összevarrása, véres Hello Kitty-s rugdalózó, a vérfoltok forrásának felfedezése). Pedig akadna konfliktus bőven, és ezekbe a megfelelően adagolt információk segítségével érzelmileg is be lehetne vonni a nézőket. A drogdíler-szerető közelgő érkezése egy olyan határidő, ami tovább fokozhatná a felkavaró állapotot.

A bűntényszálból, és a szereplők viszonyrendszeréből egyaránt hiányzó feszültséget a forgatókönyv szintjén a nem lineáris történetmesélés hivatott pótolni. Ez rövid ideig ugyan elkendőzi a cselekményvezetés hiányosságait és az aprólékos kidolgozottság látszatát kelti, de a történet élvezhetőségét és izgalmát tekintve hiábavaló zsonglőrködésnek bizonyul. A végkifejlet pedig tökéletesen mutatja, hogy pusztán jól megírt, pergő párbeszédekkel lehetett volna élvezetessé tenni egy olyan jócskán elkoptatott szituációt, mint a mexikói felállás (amikor mindenki fegyvert fog egymásra).

Dobó Kata, Kern András és Lengyel Tamás

A forgatókönyv hiányosságait képtelen ellensúlyozni, mégis magasan a film legjobban sikerült és leghatásosabb hangulatkeltője a látványvilág. A Halálkeringő a teljes játékidő alatt egy aprólékosan kidolgozott, stilizált, díszletszerű, zárt lakásbelsőben játszódik, mesterséges, hideg és éles fények vibrálásában. A klausztrofób, nyomasztó hatást tovább fokozzák a változatos plánok és kameramozgások. Finoman megrajzolt durva művilágot teremt Dobóczi Balázs operatőr, amelyhez néha túlságosan az előtérbe tolakodó hidegrázós zene is dukál.

Kár, hogy a látvány mögül hiányzik a tartalom, így aztán a Halálkeringő megtekintése leginkább egy csodaszépen becsomagolt ám üres doboz kibontásakor tapasztalt kellemetlen csalódáshoz hasonlít.