Azt hitték, hogy tehetségesnek kell lenni

A hétvégén mozikba került, de minimális érdeklődést váltott csak ki az idei Filmszemle fődíjasa, az Utolsó idők. Úgy fest, a remek film egy újabb azoknak az alkotásoknak a sorában, amelyek nem itthon, hanem külföldi fesztiválokon és mozikban találják meg a közönségüket. Erről jutott eszünkbe, hogy röviden elbeszélgessünk az előző néhány év Szemlenyertes filmjeinek rendezőivel arról, hogy a győzelem milyen kapukat nyitott meg számukra, hogyan tett jót - vagy netán rosszat - a pályájuknak, és hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak a díjnak és általában a Filmszemlének. A beszélgetésekből kiderült, hogy miért nem lesz Magyarországnak Oscar-jelölt filmje a belátható jövőben, hogy a tehetség nem jelenti azt, hogy hagynak dolgozni, és hogy ha májusban lenne a Szemle, sokkal kevésbé volna szánalmas.

Delta, 2008
Teljesítmény a magyar mozikban: 3 kópia, 21 880 néző

Mundruczó Kornél Deltá-ja éveken keresztül készült, míg végül sok hányattatás után megnyerte a Szemlét, és kijutott a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába, ahol megkapta a FIPRESCI-díjat, a filmkritikusok elismerését. Bár a Szemledíj kétségtelenül örömteli lezárása volt egy borzasztóan nehéz útnak, a rendező megjegyzi, hogy ez a győzelem "iszonyatos elvárásokkal járt. Sokan mintha magától értetődőnek tartották volna, hogy a film bekerült a cannes-i versenybe és díjat is nyert. Ha az Arany Orsóval megszúrnak, az áldás és átok egyszerre." A rendező sosem hagyná ki a Szemlét, amely mindig és mindenekelőtt a nézőkkel való első találkozást jelenti, mindamellett éles kritikával is illeti a rendezvényt: "nagyon fontos volna, hogy legyen egy viszonyítási alap, amely széles körben teszi lehetővé a munkák összehasonlítását, és elősegíti, hogy egy film megtalálja a maga helyét a kortárs alkotók között. Szerintem az volna egészségesebb, ha lenne nemzetközi részvétel, de legalábbis egy külföldi szekció. Mintha a Szemle és a Titanic filmfesztivál ötvözete lenne az ideális, máskülönben a rendezvény könnyen egy magányos nemzet magányos hadszínterévé válhat".

Mundruczó Kornél és Lajkó Félix a Delta forgatásán

A rendező számára a szemlés elismerés Afta című rövidfilmje díjazásakor, illetve első nagyjátékfilmje, a Nincsen nekem vágyam semmi elsőfilmes díjánál volt a legfontosabb: "nemcsak boldog voltam, de sokat is segített". A szemle Mundruczó számára más és más értelemben azóta is fontos igazodási pont maradt. A Szép napok-nál kezdte magát "felnőtt filmesnek" érezni, és ennek az alkotásnak a szemlés szerepléséhez köthető az a tapasztalat is, hogy a két hónap, ami a kötelező bemutató miatt a vágásra akkor rendelkezésére állt, nem bizonyult elegendőnek, de még legutóbbi nagyjátékfilmjéről a Deltá-ról is hiányoztak az utolsó simítások a szemlés bemutatón. Ezt azonban Mundruczó egyáltalán nem bánta. Örült, hogy a film végre közönség elé kerülhetett, és ahogy ő fogalmaz: "ha egy évet vártunk volna vele, akkor a forgalmazóink a kardjukba dőlnek. Kétségtelen, hogy minden bemutatót a Szemléhez igazítanak."

Mundruczó külföldön nem csak fesztiválsikereket elérő, hanem számos országban moziforgalmazásba is kerülő filmjei (a Deltá-t például bemutatták Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban, Lengyelországban, Angliában is) révén pontosan érzi, hogy mennyire különbözik egy anyag hazai és külföldi megítélése, hogy "amilyen mértékkel itthon mérnek, az egy nemzetközi rendszerben már nem biztos, hogy igaz". Bár megtisztelő számára, hogy több alkalommal hívták a Filmszemle zsűrijébe, de éppen a túlzott zártság, a pályatársakhoz való túlzott közelség miatt nem vállalta eddig a felkérést.

Mundruczó Kornél és Tóth Orsi a Delta cannes-i premierjén

Mundruczó jelenleg Frankenstein-terv című nagyjátékfilmjén dolgozik, amelynek forgatása januárban fejeződik be, tehát értelemszerűen csak a 2011-es Szemle programjában szerepelhet. A rendező azonban közben elkészült egy másik, az MMKA támogatása nélkül megvalósult munkával, mely a Krétakör A Nibelung-lakópark című - szintén általa rendezett - előadásának filmes feldolgozása, és amelyet valószínűleg a következő Szemlén láthatunk majd.

* * *

Iszka utazása, 2007
Teljesítmény a magyar mozikban: 6 kópia, 12 035 néző

Az utóbbi évek Szemlenyertes filmjei közül az Iszka utazásá-t látták a legkevesebben Magyarországon. Annak ellenére, hogy a film nagyon erős, a magyar tömegízlést ismerve nem is számítottunk arra, hogy az emberek egymást tapossák majd, hogy megnézhessék a szemétdombon kotorászó romániai magyar kislánynak és alkoholista szüleinek valóságon alapuló és valóban nyomasztó történetét. Azért a nyitóhétvége 554-es nézőszáma még így is mellbevágó volt, különösen azt is számításba véve, hogy a film nem tűnt el a Szemlegyőzelem után, hanem folyamatosan járta és nyerte a fesztiválokat az őszi hazai bemutatóig. Az MMKA statisztikája szerint itthon 12 035-en látták az Iszka utazásá-t, de a rendező, Bollók Csaba becslése szerint az összes külföldi fesztiválszerepléssel együtt 100 ezer körül lehet a film nézőszáma.

Az Iszka utazása főszereplője, Varga Mária a film plakátjával

A nagyjából hetven fesztiválszereplésnek és kb. húsz díjnak jelentős szakmai hozadéka volt Bollók számára: egy Los Angeles-i cég lett a film világforgalmazója, és több producerrel és forgalmazóval is kiépültek olyan kapcsolatok, melyeket a rendező későbbi filmjeinél hasznosíthat majd. Az Iszká-t nagyon sok országba elkísérő Bollók emellett hangsúlyozza, hogy a személyes találkozások legalább ugyanilyen fontosak voltak számára, ahogy mondja: "egyszeri élmény, hogy az ember Kaurismaki színészeivel sörözik".

Az Iszka utazása egyik látványos eredménye, hogy Magyarország 2009-es Oscar-nevezése lett, a jelöltek közé viszont nem került be. A Los Angeles-i Magyar Filmbizottság, amelynek a feladata lett volna, tudomásunk szerint semmit nem tett a film népszerűsítéséért, de bár a bizottság Bollók szerint is átláthatatlanul és rosszul működik, nem gondolja, hogy reális lett volna az Iszka Oscar-jelölését megcélozni: "ezen a pályán a pénz beszél. A belépő az, hogy sok pénzért megveszel egy helyi PR-céget, és onnantól az számít, hogy mennyi vetítést és mennyi fogadást tudsz szervezni, ebben nem tudunk versenyképesek lenni. A Gomorra Oscar-kampányára tudtommal félmilliárd forintnyi összeget költöttek, és ez sem volt elég ahhoz, hogy bejuttassák a jelöltek közé. Annak, hogy húsz éve nem volt magyar jelölt, a másik oka lehet, hogy a rendszerváltás óta nem tartozunk az Amerika számára legérdekesebb régiók közé."

Varga Mária útban Los Angeles felé

Bollók Kilenc munkacímű következő nagyjátékfilmjének a költségvetése már összeállt, jelentős részben az Iszka fesztiválsikereinek köszönhetően. A rendező szerint "a normatív rendszer a filmtámogatási rendszer pozitív iránya: a minőségi/mennyiségi teljesítésnek (A
kategóriás fesztiválok, jelentős nézőszám) pozitív következményei vannak, pl. a következő filmre nézve. Mi a Berlinale versenyprogramjában való szereplésért kaptunk 32,5 millió Ft-ot." A Kilenc-nek most zajlik a szereplőválogatása, a forgatás pedig a tervek szerint jövő tavasszal kezdődhet, ezért Bollók még csak annyit árult el róla, hogy a mai Budapesten játszódik majd, és "kedvemre fogok átlépni benne műfaji határokat".

* * *

Taxidermia, 2006
Teljesítmény a magyar mozikban: 8 kópia, 37 194 néző

A Szemlenyertes Taxidermia pályája meglehetősen ironikus, mert Magyarországon először egyáltalán nem adtak a gyártására pénzt. Amikor viszont az Arte nevű francia tévéadó négy francia film és Lars von Trier Manderlay-e mellett a Taxidermiá-t is támogatásban részesítette, illetve később a filmterv elnyerte a Sundance/NHK-díjat, az MMKA kuratóriuma meggondolta magát, így végül a film költségvetésének 60%-át magyar pénzből fedezték. Hiába a szinte vicces történet, Pálfi György saját elmondása szerint ma sem kap könnyebben pénzt a filmjeire, mint akkor: "azt hittem, hogy nagyon tehetségesnek kell lenni, jól kell csinálni a dolgot, és akkor majd lesznek lehetőségeim. De hiába hozott a Hukkle és a Taxidermia elismeréseket nekem és az országnak is, jelen pillanatban nagyon rosszul néz ki a helyzet. A negyedik filmemet ugyanolyan nehéz összerakni, mintha az első lenne. Valószínűleg nekem vannak túl nagy álmaim."

Pohárnok Gergely, Trócsányi Gergő és Pálfi György a Taxidermia forgatásán

Pálfi megítélése szerint a Taxidermia "nagyon itthonra szól, de rendelkezik olyan látványos elemekkel, amik a külföldieket is megragadják". Úgy véli, hogy ez szerepet játszott a győzelmében: "abban az évben, amikor a Taxidermia nyert, nemzetközi zsűri volt a Szemlén, három külföldi is ült a zsűriben. Ez is kellett hozzá, hogy fődíjas legyen." A Taxidermia számos neves külföldi fesztiválon vett részt, köztük a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard-szekciójában is, és sok országban moziforgalmazásba is került. A filmek jövője szempontjából Pálfi nagyon fontosnak tartja a külföldi jelenlétet a Szemlén, hiszen "ha a külföldi kritikusok látják a filmet, hírét viszik a világban. A későbbi fesztiválmeghívásokból derül ki, hogy mennyire tetszett nekik".

Fullajtár Andrea, Hegedűs D. Géza és Pálfi György a Taxidermia forgatásán

Maga a Szemle Pálfi számára "szent hét", amikor a filmeseknek lehetőségük nyílik megnézni egymás filmjeit, és együtt tudnak ünnepelni, "vannak emberek, akiket egy évben egyszer látok ott, de fontos, hogy ott találkozzunk". Emellett viszont úgy gondolja, hogy túl sok állami pénzt felemészt a rendezvény: "senki nem kap filmre annyi pénzt, amennyiből a Szemlét csinálják. Felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e jobb ebből a pénzből mondjuk elsőfilmeseket támogatni? Jobban átgondolt gazdasági mechanizmussal, a külföldi fesztiválokhoz hasonlóan, szponzorok bevonásával kellene megvalósítani. Egy erre alkalmas fesztiváligazgatót kellene kinevezni, de az MMKA kuratóriumának évek óta nem sikerül kiírnia egy pályázatot erre a posztra."

* * *

Fekete kefe, 2005
Teljesítmény a magyar mozikban: 5 kópia, 24 550 néző

Vranik Roland "történelmi győzelemként" értékeli, hogy a Fekete kefé-vel megnyerte a Szemlét, mivel korábban még sosem fordult elő, hogy első film kapta volna a fődíjat. "Sokat számít, ha azt mondják, hogy a te filmed a legjobb, akkor azt érzed, hogy volt értelme megcsinálni. A Fekete kefé-ről szinte csak pozitív kritikák jelentek meg, és a szakmának is tetszett. Ilyenkor a szakma értelemszerűen esélyt ad rá, hogy elkészítsd a második filmedet." Azt viszont nem gondolja, hogy a Szemledíj komolyan megdobta volna a Fekete kefe nézőszámát: "jó, ha fel tudod tűzni a promóciós zászlódra, hogy Szemlenyertes, de azt nem hiszem, hogy ettől mérhetően jobban érdekli az embereket".

Vranik Roland a Fekete kefe forgatásán

A Filmszemlével viszont Vranik szerint sincs minden rendben, ő elsősorban a helyszínt és az időzítést tartja rossznak: "Iszonyú méltatlan helyen van, szánalmas, amikor a szocreál műmárványok közt kóválygunk, meg a mínusz negyvenben cigizik mindenki a lépcsőn. Alulszervezett az egész, olyan, mint egy bányásznagygyűlés. Borzasztó időpontban is van. Én májusra raknám, hogy jó idő legyen, és hogy a javarészt nyáron forgó filmek kényelmesen el tudjanak készülni az utómunkával együtt. Ki kellene találni a fesztivált, úgy, mint Szarajevóban vagy Varsóban, ahol az egész város ott van a kerthelyiségekben, és mindenkivel találkozni lehet."

Vranik még javában fesztiválozik második filmjével, az Adás-sal, és közben keresi a találkozási lehetőségeket külföldi producerekkel, akik esetleg valamilyen módon beszállnának a harmadik filmjébe. Ennek még most írja a forgatókönyvét, úgyhogy egyelőre nem akar elárulni róla semmit.