Greenaway magyar segítséggel temette el a mozit

Vágólapra másolva!
Péntek este a berlini Collegium Hungaricum vászonként funkcionáló külső falai adtak teret annak, hogy a film halálát hirdető rendező, Peter Greenaway megmutassa, szerinte merre tart a mozi az információs korban. Sajátos vállalkozásában a legszebb szemű magyar zenész, Yonderboi segítette, aki zenei aláfestést biztosított a vizuális tobzódáshoz. Mindkettőjükkel beszélgettünk az éjszakai show után.
Vágólapra másolva!

Akik kicsit is ismerik Peter Greenaway munkásságát, pontosan tudják, hogy az angol mester a maga részéről rég halottnak nyilvánította a hagyományos értelemben vett filmkészítést, és azt vallja, a történetmesélésnek mint a mozi céljának a kukában a helye.

A Collegium Hungaricum falait használó, Yonderboi-jal közösen tartott DJ-VJ-előadást felvezető kis beszédében természetesen újra megragadta az alkalmat, hogy kijelentse: a mozi meghalt, amikor feltalálták a távkapcsolót, fölösleges még mindig a Casablanca ismételgetésével próbálkozni, következésképpen a berlini filmfesztivál jó nagy időpocsékolás. A mozinak, mint mondja, interaktív élménynek kell lennie, ami nem csak a látást, de az egész testet bevonja és a környezetre is reagál. Nem ígérte, hogy most mindjárt megmutatja nekünk, milyen az információs kor mozija, de amikor az előadás után egy hölgy odament hozzá, és megjegyezte, hogy nem mindent értett, egy atyai "nem baj, próbálkozzon legközelebb is"-sel bocsátotta útjára.

Az előadás során Greenaway a Tulse Luper bőröndjei című filmtrilógiájából vetített részleteket a Collegium Hungaricum külső felületeire; mivel 92 darab bőrönd van, 1-től haladt 92-ig. A klipek közé saját munkájára rímelő magyar filmrészleteket vegyített, amik nem művészi értékük szerint lettek kiválasztva, hanem feliratokon jelzett tematikus illeszkedésük alapján, ezért a magyar klipek közt a Szindbád-tól kezdve (a téma: evés) a Kútfejek-ig (a téma: fegyveres rablás) sok minden felbukkant. A színpadon álló Greenaway egy hatalmas érintőképernyőn irányította, hogy a párhuzamosan több "vásznon" zajló vetítés során melyik képen mi látszódjon, balján pedig Yonderboi dolgozott, aki saját zenerészleteivel festette alá a filmklipeket.

A kb. másfél órás szabadtéri előadás végén már alig éreztük elfagyott lábujjainkat, és az eső is eleredt, de az épületbe visszazúduló tömegben mégis sikerült szóra bírnunk Greenawayt. Mivel látszott, hogy a mester a melegbe vágyik, csak a legfontosabbat kérdeztük meg tőle menet közben: hogy miért van ennyire rákattanva a számokra. "Nem kabbalisztikus vagy misztikus jellegű az érdeklődésem, egyszerűen úgy vélem, hogy a mozi nagyon gyenge narratív médium. Ezt egyébként a mozi is tudja magáról, mert újra és újra a könyvespolchoz fordul a sztorijaiért. A film műfaját nagyon erősen meghatározza a 60 mm-es, 35 mm-es stb. filmszalag maga, nagyon számközpontú technika. Nyilván ismeri a Godard-i mondást miszerint a film az igazság másodpercenként 24-szer. Ha pedig én eldobom vagy minimálisra csökkentem a narratívát, akkor valamilyen más módon kell felállítanom egy rendszert. A számok rendszere univerzálisan ismert, ezért szerintem ezt az egyetemes rendszert kell felhasználni arra, hogy struktúrát vigyünk a filmkészítésbe."

Forrás: [origo]
Yonderboi és Greenaway a produkció közben

Yonderboi-t egy fokkal nehezebb volt felkutatni, de amikor meglett, egy kicsit több időt szánt ránk, mint Greenaway, úgyhogy alaposan kifaggattuk a zenészt, aki az előadás előtt látványosan idegesen cigizett a színpad mögött.

- Milyen volt a lelkiállapotod a fellépés előtt és milyen most?

- Most meg vagyok könnyebbülve valamilyen módon. A túllevés esete forog fenn. Előtte izgatott voltam, de jó értelemben. Ilyen drukkszerű élményem már elég régen volt. Amikor a saját fellépéseink vannak, akkor ilyesmi nincs.

- Milyen élmény számodra, hogy nem te dirigálsz, mint általában, hanem valaki alá kell dolgozni?

- Egyszerre frissítő és nagyon zavaró. Az iskolához tudnám hasonlítani a dolgot. Amikor az ember egy kedves tanárjával csinál együtt valamit.

- Amikor állítottad össze a programot, próbáltál olyan zenéket választani, amikről azt gondoltad, hogy tetszhet Greenawaynek? Volt elképzelésed arról, hogy mi tetszhet neki?

- Volt róla elképzelésem, de abszolút random, hogy neki mi tetszik és mi nem. Sosem az, amit gondolsz. És nem is az, amire nagyon mondod, hogy na, ez jó lenne.

- Milyen embernek ismerted meg Peter Greenawayt?

- Nagyon nyitott, kommunikatív ember, energikus, sokat tud beszélni, és nagyon határozott elképzelése van mindenről. Nagyon sokat tud a történelemről, velem szöges ellentétben.

- A próbákhoz képest milyen volt maga a produkció?

- Beszéltem pár emberrel, aki már dolgozott Greenawayjel - mind a szervező, mind a kreatív részről - és abban mindenki egyetértett, hogy mindig teljesen más történik, mint amit elterveznek. Most is így lett. Igazán érdekes kísérletnek tartom, igyekeztem az én részemet minél jobban fedezni, és megfelelni az ő mesteri irányításának. Ez elsősorban az ő bulija, az ő filmje, és az én mozgásterem őtőle függ. A színpadon is úgy van, hogy ha ő dönt valamiről, akkor én azt csak elfogadni tudom és követni.

- Úgy láttuk, közben nem sokat kommunikált veled. A te feladatod az volt, hogy a képeket figyeld és reagálj?

- Igen. Voltak azért kulcspontok, megbeszélt részecskék, de azok sem pont úgy történtek és nem ugyanakkor. Persze olyan keveset próbáltunk, hogy nem is volt elég ahhoz, hogy ezeket igazán kigyakoroljuk és működésre bírjuk.

- Tudtad élvezni közben?

- A helyzetet rettenetesen élveztem, de szerintem a próbák során erősebb dolgok születtek, voltak olyan pillanatok, amik igazán jól működtek. Készült is legalább 4-5 zene, amiket erre rántottam össze. Ezek csak részeikben tudtak feltűnni, vagy nagyon halkan.

- Elég kötöttnek tűnt, amit ő csinált. Végigment a Tulse Luper bőröndjei-n egytől kilencvenkettőig. Nem volt annyira improvizatív, mint vártuk.

- Maga a mód improvizatív. Az fix, hogy ő miből dolgozik, nem kerülnek bele olyan klipek, amik nem vártak. Hogy melyik mikor jön és melyik periódus meddig tart az, ami teljesen improvizatív. És ezért nehéz a zenével követni. Ha ő már továbbugrik egy következő szekcióra, akkor nekem nem marad más választásom, mint hogy én is lecsavarom idő előtt.

- Volt pár meglepő választás a filmrészletek között, mint például a Kútfejek. Szerinted az hogy kerülhetett bele?

- Fogalmam sincs róla. Voltak olyan elemei a műsornak, amiket én az amszterdami próbán nem is láttam, és csak itt szembesültem velük a mai nap folyamán. Nem tudom a pontos útját, hogy ezek hogy kerülhettek be, de valószínűleg nem úgy, hogy végignézte a teljes filmet.

- Tudtátok, hogy mindenképpen végig fogjátok játszani mind a 92 bőröndöt? A szervező srác említette, hogy elvileg éjfélkor abba kellett volna hagyni. Ez szóba sem jött?

- Szerintem nem. Az szóba jött, hogy még hosszabb lesz.

- Amit ő csinált, abban is voltak hangok és néha zene is, ugye?

- Persze, és ez a nagyon nehéz, mert a végleges filmből vágják ki a loopokat, és nem szedik ki alóla a zenesávot. Lehet, hogy a dialógust tekintve ez logikát teremt, de zenei értelemben egyáltalán nem logikus körök.

- És mi ez a varjú mánia? (Yonderboi koncertjeinek felvezetéseképpen varjúkárogást szokott használni, ez itt is visszaköszönt - a szerk.)

- Én már nagyon unom a varjút, de ide annyira illett. Korábban odavoltam a varjakért, most a sirály és a galamb megy, de lehet, hogy teljesen elég volt a madarakból.

- Greenaway ezt már sokszor megcsinálta sok helyen?

- Olyan nagyon sokszor nem, én úgy 20-30 fellépésről tudok.

- Te azokból láttál valamit?

- YouTube-on belenézem párba.

- A legkülönfélébb DJ-kkel?

- DJ-kkel is, de ami nekem a legizgibb volt, amikor szimfonikus zenekarral adta elő. Annak volt teteje.

- Greenaway mondta az elején, hogy ez már a film jövője. Szerinted mennyiben lesz ez a film jövője?

- Nem bocsátkoznék jóslatokba. Ha már eleve úgy forgatnak le valamit, hogy aztán így lehessen összerakni, az egy érdekes dolog lehet.

- El tudod képzelni, hogy ezt Magyarországon is megcsináljátok?

- Volt erről szó. Szerintem, ha ezt tovább akarjuk fejleszteni, azt csak több próbával lehet, és sokkal jobban lefektetett alapokkal.

- Ebből a mai produkciódból lehet következtetni valamennyire a harmadik albumod irányára?

- Ha kihallottad a megfelelő hangokat, akkor lehet, hogy tudsz következtetni rá. Volt egy-két olyan dolog, amiket az albumra szánok.