Vágólapra másolva!
A Torzók rendezője hét év után újra egy komor, de magával ragadó atmoszférájú filmet készített, csak most a közelmúlt Magyarországán, kamasz főszereplőkkel és nem önéletrajzi alapú, hanem fiktív történettel. A gyerekek és a halálvágy - ha lenne olyan díj a Szemlén, amelyet a legsötétebb film kap, A hetedik kör alighanem elnyerné.
Vágólapra másolva!

A hetedik kör már a tavalyi filmszemlén indult volna, de visszavonták a nevezést (mivel egy évvel ezelőtt még csak a vágásnál tartottak), majd szó volt egy decemberi bemutatóról is (de ez sem valósult meg a forgalmazó cég megszűnése miatt), végül az idei versenyfilmek közé került be.

A kiindulópont egy megtörtént eset, két tizenéves fiú öngyilkossága volt, de ez csak az apropó volt a film főtémájához, amit egy héttagú haveri társaságon keresztül láthatunk. Ez bizony az örök visszatérő dzsókertéma: egyik sarokban a mostani fiatalok magukra hagyatottsága, összezavarodottsága, út- és hitkeresése, a másik sarokban a szülők teljes hiánya, a nagybetűs, lesütött szemű társadalom nemtörődömsége és azok a hatások, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy gyerek felakassza magát. Egy ilyen toposz sok buktatót rejt magában, de Sopsits Árpád már korábban is bizonyította (Céllövölde, Torzók), hogy képes klisé- és pátoszmentesen bemutatni egy tizenévesekből álló kisközösséget és az őket leginkább foglalkoztató problémákat.

Forrás: [origo]

Dante poklában a hetedik kört három szinten népesítik be az erőszak bűnösei, a rablók, az öngyilkosok s a mindenüket elherdálók, az istenkáromlók, istentagadók. A serdülő tizenévesekből álló banda szépen lassan öntudatra ébred: egyre inkább megbizonyosodnak arról, hogy a föld egy kurvaszar hely, egy nettó siralomvölgy, ahol a szülők vagy magasról tesznek a gyerekekre (Sanyi és Maya szülei), vagy halottak (Jakab édesanyja) vagy élőhalottak (Jakab édesapja, Csuja Imre, aki minden este részegen a temetőben várja, hogy visszatérjen a felesége és a kislánya). Ráadásul egyik napról a másikra egy furcsa, szeplős sánta fiú (Sebestyén) is belép az életükbe, aki amolyan lelki-szellemi vezetőjük lesz, egy önjelölt (anti)krisztus, aki csak megerősíti őket a halálvágyukban, és arra is rádöbenti őket, hogy ha már úgysincs isten, akkor hatalmukban állhat gyilkosságot vagy öngyilkosságot elkövetni. Egyedül Gábor atya (Trill Zsolt kiváló alakításában) foglalkozik az elveszett gyerekekkel, ő az egyetlen élő és törődő felnőtt ebben a mikrokozmoszban, aki a kulcs lehetne ahhoz, hogy kiutat találjanak a szülők nélküli életből, de hiába - az életunt tinik egy idő után a hittanóra ellen is kikelnek.

A komor, súlyos és realista atmoszféra magával ragadja a nézőt, gyakorlatilag az első másodperctől érezzük, hogy minden vektor a tragikus végkifejlet felé mutat. A film legnagyobb erénye, hogy nem mond ítéletet a felnőttek felett, egyszerűen csak megmutat egy állapotot, egy szituációt, hogy ez simán megtörténhet, ha hagyjuk, hogy ennyire összezavarodjanak a gyerekek. Csak egymásra számíthatnak a saját mikrokozmoszukban: együtt vannak, mégis magányosak. A felnőttek, a "társadalom" halott és magasról szarik rájuk. "Istent a félelem és a remény szüli - mondta anya. Aztán nem mondott többet, csak vasalt" - így idézi fel magában a naplóját a főszereplő.

Forrás: [origo]

Több előzetesben és interjúban lehetett azt olvasni, hogy A hetedik kör Sopsits "kamasz-trilógiájának" utolsó darabja. A filmben cameo szerűen fel is tűnik a háttérben egy tévén a két korábbi darab, a Céllövölde és a Torzók egy rövid részlete. Annyira mégsem tűnik erősnek ez a hármas egység, a közös pont voltaképp inkább az, hogy mindhárom film főhősei fiatalok, akik ellene mennek valaminek vagy valakinek (ráadásul a Céllövölde '89-ben készült: elég bizarr a 20 év alatt bezáruló trilógia). Inkább az a helyzet, hogy ez a történet a Torzók súlyosabb, ütősebb, de művészetileg kicsit határozatlanabb folytatása. A gyerekek most is árvák, csak éppen nem "hivatalosan" - a szülők nem haltak meg, csak éppen nincsenek jelen az életükben; a gyerekek ugyanúgy kitaszítottak, magukra maradtak, csak nem egy árvaház falain belül, hanem a mocsár melletti kisvárosban. A Céllövöldé-nél a gyerek támadt az apjára és az őt körülvevő világra, a Torzók esetében a külvilág támadt rá a gyerekekre, most pedig a gyerek fordul önmaga ellen. Az amatőr tini főszereplők tehetséges és szerethető karakterek (Maya, Sanyi, Ignác, Jakab, Melinda), akik elviszik a filmet, de mégsem olyan fajsúlyosak mint mondjuk a Soproni Áront (Sopsits Árpádot) alakító Mészáros Tamás.

A Szemle sajtóvetítése utáni beszélgetésen Sopsits Árpád azt mondta, hogy annyira durva világban élünk ma már, hogy igazából ez a film a Torzók. Ezzel nem lehet egyetérteni: a Torzók annyira erős és magabiztos film volt, hogy annak a magasságát már nem lehet megugrani.

---------------

A hetedik kör
Rendező: Sopsits Árpád
Forgatókönyvíró: Sopsits Árpád
Operatőr: Győri Márk
Szereplők: Vilmányi Benett, Erőss Tamás, Vicsotka Anna, Krikkay László, Mesés Gáspár, Magyar Tekla, Gavallér Gábor, Trill Zsolt, Csuja Imre, László Zsolt, Danyi Judit, Gáspár Sándor, Szakács Eszter, Létay Dóra
40. Magyar Filmszemle, versenyszekció - nagyjátékfilm
színes, 107 perc

Mikor és hol játsszák?
2009. január 31. 21.30 - Budapesti Kongresszusi Központ, Pátria Terem
2009. február 1. 14.45 - Palace MOM Park, 1-es terem
2009. február 1. 21.15 - Palace MOM Park, 1-es terem