Vágólapra másolva!
Ha valakinek jó ötlete támad Hollywoodban, arról gyakran másnak is eszébe jut ugyanaz a jó ötlet. Összeállításunkban négy olyan esetet mutatunk be, amikor egy témáról rövid időn belül két film is készült. Előfordult, hogy mindkét feldolgozást érdekesnek találtuk, volt amikor egy is bőven elég lett volna, egy esetben pedig nem sok mindenen változtatott volna, ha az egyik sem készül el.
Vágólapra másolva!

VESZEDELMES VISZONYOK

VALMONT

RENDEZTE

Stephen Frears

Milos Forman

MENNYIBE KERÜLT?

$14 000 000

$33 000 000

MENNYIT HOZOTT?

$34 700 000

$1 132 112

AMERIKAI BEMUTATÓ

1988. december 16.

1989. november 17.


Már négy év telt el az Amadeus befejezése óta és Milos Forman még mindig nem talált megfelelő alapanyagot a következő filmjéhez. Ekkor ült be egy londoni színházban a Veszedelmes viszonyok című darabra, amit Christopher Hampton alkalmazott színpadra, és annyira lenyűgözte az előadás, hogy rögtön elhatározta, hogy filmet csinál belőle.

1987 júliusában megpróbált leszervezni egy találkozót Hamptonnal, ami végül nem jött ösze - sosem derült ki, hogy csak félreértésből vagy Hampton gondolta meg magát. Forman nem is bánta különösebben a meghiúsult találkát, addigra már rájött, hogy nem Hampton megközelítését akarja használni, hanem inkább az eredeti de Lacose-regényhez nyúlna vissza, vagy még inkább a saját emlékeihez, amit a könyvről örzött. A forgatókönyvet Jean-Claude Carriere-rel közösen írta, és már a szereposztáson gondolkozott.

Először Michelle Pfeiffernek kínálta fel a rafinált életművésznő, Madame de Mertuil szerepét, amit nagy meglepetésére a színésznő visszautasított. Néhány nappal később Forman megtudta, hogy Pfeiffer már elvállalta a prűd Madame de Tourvel szerepét a Hampton-darab alapján készülő filmváltozatban, amit Stephen Frears készült megrendezni. Frears híres arról, hogy villámgyorsan dolgozik, így mire 1988 nyarán Forman és csapata megérkezett Párizsba, hogy elkezdjék a Valmont előkészületeit, Frears már éppen befejezte a forgatást és még az év végén be is mutatta a filmjét.

A Veszedelmes viszonyok-at egyből modern klasszikusnak kiáltották ki a kritikusok, a közönség is imádta és a következő tavasszal hét kategóriában jelölték Oscar-díjra, amelyből hármat díjra is váltott (Hampton kapta az egyiket a legjobb adaptált forgatókönyvért). Mikor a Valmont 1989 novemberében mozikba került, a közönség nem gondolta úgy, hogy szívesen megnézné újra ugyanazt a történetet egy komótosabb (a Valmont majd' félórával hosszabb, mint a Veszedelmes viszonyok), dramaturgiailag visszafogottabb feldolgozásban, ráadásul sokkal kevésbé ismert színészek előadásában. Amíg a korábbi film a Malkovich-Close-Pfeiffer sztártriót vonultatta fel, a Valmont csak az abban az akkor még gyakorlatilag ismeretlen Colin Firth és Annette Bening és az azóta is gyakorlatilag ismeretlen Meg Tilly nevével tudta kecsegtetni a nézőket.

A film csúnya bukás volt, amit Forman csak azért hevert ki gyorsan, mert pont az amerikai bemutató napján (1989. november 17.) tört ki szülőhazájában az a diáklázadás, ami később a Bársonyos forradalomhoz és a rendszerváltáshoz vezetett.

+ + +

KOLUMBUSZ A FELFEDEZŐ

1492

RENDEZTE

John Glen

Ridley Scott

MENNYIBE KERÜLT?

$48 000 000

$47 000 000

MENNYIT HOZOTT?

$8 251 071

$7 191 399

AMERIKAI BEMUTATÓ

1992. augusztus 21.

1992. október 9.


A Kolumbusz a felfedező botrányokkal tarkított forgatásáról egy egész könyvet lehetne írni, de én most csak a legemlékezetesebb részleteket fogom kiemelni. Eredetileg az egykori James Bond, Timothy Dalton játszotta volna a felfedezőt, de ő három nappal a forgatás kezdete előtt kiszállt a produkcióból, így eshetett a producerek választása az addig csak színpadi munkáiról ismert Georges Corraface-re. Az Izabella királynő szerepére kiválasztott Isabella Rossellinit is még időbben dobbantott, őt Rachel Ward váltotta.

Marlon Brando ebben az időben a fia gyilkossági pere miatt annyira el volt adósodva, hogy Michael Jacksontól volt kénytelen kölcsönkérni egymillió dollárt. Ekkor ajánlották fel neki a spanyol főinkvizítor Torquemada Tamás szerepét, és a szorult helyzetben lévő sztárnak mesés feltételeket sikerült kialkudnia a közreműködésért cserébe. Tíznapi munkáért ötmillió dollárt. Ez az egyesség valószínűleg telefonon keresztült köttetett, és az alkotók később igencsak meghökkenhettek a Jabba-méretűre felfúvódott színész láttán: mindenesetre a filmben inkább inkább emlékeztet egy Kolumbusz-napi parádé hatalmas léggömbjére, mint egy főpapra*. Brando később megpróbálta levetetni a nevét a kész filmről, azzal az indokkal, hogy az alkotás nem mutatta be be megfelelően Kolumbusz bűnrészességét az indiánok kiírtásában, de az illetékesek nem tettek eleget a kérésének.

A 48 millió dolláros (bevallott) költségvetéssel készült Kolumbusz a felfedező-t augusztus végén mutatták be az amerikai mozik, a kritikusok szétcincálták, és alig több, mint nyolcmillió dollárt hozott. Ekkor joggal gondolhatták az elemzők, hogy azért marad távol a közönség a katasztrófálisnak beharangozott filmtől, mert tudják, hogy alig két hónappal később érkezik egy határozottan ígéretesebbnek tűnő Kolumbusz-film.

Ez volt az 1492 - A Paradicsom meghódítása, amellyel kapcsolatban a rendező (Ridley Scott) és a főszereplő (Gérard Depardieu) személye is adhatott okott az optimizmusra. Scott ugyan a nyolcvanas évek második felében bénábbnál bénább filmeket csinált (Legenda, Testőrbőrben, Fekete eső), de az egy évvel korábbi kiváló Thelma és Louise-zal megint a csúcsra került. Depardieu karrierje is éppen jó szakaszban volt, az 1990-es Cyrano de Bergerac-ért megkapta élete első Oscar-jelölését. Az 1492 mégsem lett jó film, és ezért nagy részben Depardieu okolható: amíg az anyanyelvén rendre nyújtotta a nagyszerű alakításokat, itt a gyenge angoltudása miatt erőtlen és röhejes volt. Ha emlékeim nem csalnak (16 éve láttam utoljára) az 1492 fájdalmasan dögunalmas volt - francia akcentus ide vagy oda. Egyetlen izgalmas jelenetet tudok felidézni belőle: amikor a a hajót körülvevő sűrű köd egyszer csak eloszlik eloszlik és legénység először pillantja meg a szárazföldet. A sors ironikus fintora, hogy Scott filmje még a Kolumbusz a felfedező-nél is csúfosabban bukott meg, egy szánalmas 3 millió dolláros nyitás után pár hét alatt el is tűnt a mozikból.

A Kolumbusz-filmekkel Brandón kívül csak egy ember járt jól, aki nem más, mint Vangelis. A görög szintimágus soundtrack-lemezét még évvekkel később is milliószámra vásárolták a diszkrét liftzene kedvelői.

+ + +

TOMBSTONE

WYATT EARP

RENDEZTE

George P. Cosmatos (Kurt Russell)

Lawrence Kasdan

MENNYIBE KERÜLT?

$25 000 000

$63 000 000

MENNYIT HOZOTT?

$56 505 065

$25 052 000

AMERIKAI BEMUTATÓ

1993. december 25.

1994. június 24.


A mai fiatalok már nehezen hinnék el, hogy mekkora király volt Kevin Costner a kilencvenes évek elején. A Farkasokkal táncoló pont az a fajta film, amit imádnak Hollywoodban: egy ambíciózus szerelemprojekt, amely amellett hogy több százmillió dollár hasznot hoz, még egy megkopott nimbuszú műfajt (western) is újra divatossá tud tenni. Szegény Martin Scorsese megint hiába vette fel a szmokingját az Oscar-díjkiosztóra, ahogy tíz évvel korábban Redford az Átlagemberek-kel elhappolta a Dühöngő biká-t megillető szobrokat, megint egy filmsztárból rendezővé avanzsált üdvöskének termett csak babér. Most persze már senki nem állítaná, hogy Farkasokkal táncoló jobb film a Nagymenők-nél, mindenesetre Costner valamit csak elkaphatott a zeitgeistból és 1991 tavaszán neki állt a zászló.

A színész ázsiója annyira megnőtt, hogy a következő filmje forgatásán nem volt ember, aki mert volna szólni neki, hogy Robin Hood nem amerikai akcentussal beszélt. A Több, mint testőr egy teljesen átlagos romantikus thriller volt, de mégis világsiker lett, és ne felejtsük el, hogy Costner közreműködése nélkül valószínűleg a nagyszerű JFK sem készülhetett volna el. Az 1993-as Tökéletes világ-gal kicsit megbicsaklott a sikerszéria, pedig Costner sármosan hozta a rosszfiút is.

A Wyatt Earp bebizonyította, hogy az emberek elsősorban nem háromórás westerneket akarnak nézni, hanem szórakozni szeretnének. A Farkasokkal táncoló esendő főhősével könnyen lehetett azonosulni, a legendás vadnyugati seriffből viszont Costner előadásában egy rideg, humortalan figura lett. További problémát okozott, hogy a film körülbelül Ádám és Évától kezdte el mesélni Earp történetét és amire komótosan eljutott az O.K. Corralnál vívott tűzharcig a nézők már javában szundikáltak. Ráadásul az összecsapást itt ugyanúgy fél perc alatt lezavarták, ahogy az a történelemkönyvek szerint is történt. Emlékszem, annak idején Tarantino lelkendezett arról, hogy a hirtelensége és a slampossága miatt mennyire hiteles volt az erőszak a Wyatt Earp-ben, de ha én két és félórát várok egy lövöldözésre, akkor az a minimum, hogy ott legyen lassított felvétel és lehetőleg pár galamb is.

Azt sem mellékes megjegyezni, hogy a Wyatt Earp-öt a nyár kellős közepén mutaták be Amerikában, és az első hétvégéjén három film előzte meg a nézettségi listán: Az Oroszlánkirály, a Féktelenül és a Farkas. Teljesen érthető, hogy a rekkenő hőségben sokkal szívesebben néz az ember daloló vadállatokat, bombával felszerelt száguldó buszt vagy farkasemberré változott Jack Nicholsont, mint egy billiárdasztalra fektett hamuszürke arcú férfit lassan elvérezni.

Végezetül térjünk még ki arra a cikk szempontjából nem elhanyagolható tényre, hogy fél évvel korábban egy másik film már sokkal izgalmasabban és jóval rövidebben feldolgozta ugyanezeket az eseményeket. A Tombstone - A halott város nem volt különösebben ambíciózus vagy formabontónak szánt alkotás, de amit vállalt, azt tisztességesen teljesítette. Pedig ez a produkció is problémásan indult. Az öreg Clantont játsszó Robert Mitchum az első forgatási napon leesett a lováról és úgy megütötte magát, hogy a figuráját ki is hagyták és végül csak a narrációt tudta szolgáltatni. Az eredeti rendezőt (Kevin Jarre) már az első héten kirúgta Andy Vajna producer és behozta helyette a Rambo 2-t és a Cobrá-t jegyző George P. Cosmatost, azonban Kurt Russell egy 2006-os interjúban bevallotta, hogy valójában ő maga rendezte meg a filmet, csak úgy állapodtak meg egymás között, hogy erről Cosmatos haláláig hallgatni fog. Cosmatos 2005-ben halt meg.

+ + +

CAPOTE

A HÍRHEDT

RENDEZTE

Bennett Miller

Douglas McGrath

MENNYIBE KERÜLT?

$7 000 000

$13 000 000

MENNYIT HOZOTT?

$28 747 570

$1 150 403

AMERIKAI BEMUTATÓ

2005. szeptember 30.

2006. október 13.


Már készen állt A hírhedt forgatókönyve és a producerek a Truman Capote-t megformáló színészt keresték, amikor értesültek róla, hogy Capote címmel elkészült egy másik forgatókönyv is, amely az író életének pontosan ugyanazt a szakaszát dolgozza fel, mint az ő filmjük, azaz a Hidegvérrel megszületésének időszakát, de a másik csapatnak már van főszereplője Philip Seymour Hoffman személyében.

Az alkotók hihetetlenül bíztak a forgatókönyvükben, ami tényleg okos, szellemes és vicces, ezért fel sem merült bennük, hogy letegyenek Capote-filmjükről, viszont elkövették azt a hibát, hogy elkezdtek sztárt keresni Capote szerepére. Mire belátták, hogy nincs olyan igazán híres színész, aki el tudná és akarná játszani az affektáló írót (az a színész, aki bárkit el tud játszani, már a másik csapatot erősítette ugyebár), és a viszonylag ismeretlen Toby Jones lesz a Capote-jük, addigra túl sok időt elvesztegettek és lemaradtak a versenyben.

Bennett Miller zseniális Capote-ját 2005 őszén kezdték játszani az amerikai mozikban, 2006 tavaszán pedig Hoffman teljesen megérdemelten megkapta érte a legjobb férfi alakítás Oscar-díját. Hoffmanból Capote lett a vásznon, lenyűgözőt alakított az amúgy visszafogott, remekül rendezett filmben. Az októberben bemutatott A hírhedt-re pedig senki sem volt kíváncsi egy ilyen minden szempontból tökéletesen kielégítő Capote-film után. Pedig, ha vesszük a fáradtságot, hogy leüljünk "a másik" Capote-film elé, nem kell csalódnunk: Toby Jones Capote-ja is szuper, Sandra Bullock Harper Lee-je is rendben van, és úgy általában egy rossz szót sem lehet szólni a filmre. Csak hát fölösleges.

---------

A Capote és A hírhedt című filmekről szóló részt Bujdosó Bori írta.

* Ezt a csodálatos hasonlatot az Entertainment Weekly Marlon Brandóról szóló 1992. október 2-i cikkéből loptam.