Tíz dolog, amit várunk Cannes-ban

Szerdán kezdődik a 62. cannes-i filmfesztivál, és aznap mi is a Riviéra felé vesszük az irányt, ahol majd tíz napon keresztül rövid beszámolókkal és még rövidebb twitter-bejegyzésekkel adunk hírt a Croisette izgalmas eseményeiről. Addig is itt a tíz film/esemény, amelyre mi a legkíváncsibbak vagyunk idén, Michel Gondry nénikéjétől kezdve Tarantino nagyarcú visszatérésén keresztül az őrült francia nőkig.

10. Coppola és más zsenik a mellékesben

Fent: Humpday | Lent: I Love You Phillip Morris

A hivatalos programot idén különösen nagy nevekkel zsúfolták tele, és hogy még nehezebb legyen eljutni minden vetítésre, ami érdekli az embert, a Rendezők Kéthete-mellékprogramban is olyan alkotások várhatók, mint Francis Ford Coppola Tetró-ja (igaz, az előzetes óta nem sokat várunk ettől a lila katyvasznak ígérkező filmtől, de azért kíváncsiak vagyunk), a magyar forgalmazásból szinte teljesen kimaradt, ámde izgalmas dél-koreai alkotó, Hong Sang-soo (A nő a férfi jövője) Like You Know It All angol címet viselő új munkája, a Sundance-en sikert aratott Humpday két haverről, akik melegpornóban terveznek szexuális kapcsolatra lépni egymással (előzetes), és persze az I Love You Phillip Morris, amelyben pedig Ewan McGregor és Jim Carrey közt bontakozik ki a szerelem.

+ + +

9. Michel Gondry nénikéje

Michel Gondry és nénikéje

Tudtuk, hogy Michel Gondry nagynénje hosszú tanárnői pályafutásáról készít filmet, de azt nem reméltük, hogy ezt pont Cannes-ban nézhetjük majd meg. A L'Epine dans le coeur (Tüske a szívben) címet viselő alkotást a hivatalos program speciális vetítései közt mutatják be, és a honlap szerint a film során "Michel lépésről lépésre olyan családi történeteket fedez fel, melyekről fogalma sem volt, és ezeket kamerája segítségével tárja fel finoman, de nagyon érzelmesen".

+ + +

8. Nők a versenyben

Bright Star | Map of the Sounds of Tokyo | Fish Tank

Ha az arányokat nézzük, a filmkészítés alapvetően még mindig férfimesterségnek számít, úgyhogy örülni kell már annak is, hogy idén három rendezőnő munkája bekerült a húsz versenyfilm közé. Jane Campion már régi motorosnak számít a fesztiválon, A zongoralecké-vel Arany Pálmát is nyert, és idén már hatodszor érkezik filmmel a Croisette-re. A Bright Star a 19. század első felében játszódik, és John Keats (Ben Whishaw) és Fanny Brown (Abbie Cornish) szerelmét meséli el. Isabel Coixet (Az élet nélkülem, A szavak titkos élete, Elégia) most először kerül versenybe Map of the Sounds of Tokyo című filmjével, amelyben Kikuchi Rinko (Bábel) egy bérgyilkoslányt játszik, akinek éppen Sergi López megölése a feladata. Végül itt van Andrea Arnold is, aki Cannes "neveltje": már első rövidfilmje, a Milk is szerepelt a fesztivál programjában, első nagyjátékfilmje, a Red Road is itt debütált, most pedig a Fish Tank-kel érkezik, amely arról szól, hogyan forgatja fel egy tizenöt éves lány életét, amikor anyja hazahozza az új pasiját.

+ + +

7. Az abuzált lány

Gabourey Sidibe a Precious-ben

Meglehet, sokan rögvest elfordítják a fejüket, ha valahol azt olvassák egy filmről, hogy egy tizenhat éves afroamerikai lányról szól, aki túlsúlyos, szinte analfabéta, HIV-pozitív, és akit az anyja rabszolgaként kezel, az apja pedig szexuálisan zaklat, melynek következtében a lány már másodszor terhes. Nekünk ezzel szemben nagyon is felcsigázta a kíváncsiságunkat, hogy egy ilyen halmozottan hatásvadászat-gyanús alapanyagból hogyan csinált a másodikfilmes Lee Daniels (Árnyékboksz) szuper jó filmet - mert, ha hihetünk a Sundance-es díjaknak és az eddig megjelent néhány kritikának, a Precious című film szuper. A legjobb benne állítólag a kegyetlen anyát alakító Mo'Nique, akit eddig még nemigen láthattunk komoly filmben. Az Un Certain Regard-szekcióban vetítik.

+ + +

6. A románok második eljövetele

Amintiri din epoca de aur

2007 a románok éve volt, 2008 (egyesek szerint) Dél-Amerikáé, idén megint kapunk keleti szomszédunk méltán fergeteges sikerű filmgyártásának termékeiből. Versenyben ugyan idén nem lesz román film, de a hivatalos program Un Certain Regard-szekciójában két román alkotást is láthatunk. A Forradalmárok című remek szatírát jegyző Corneliu Porumboiu jön második filmjével, a Politist, Adjectiv-vel (Rendőr, melléknév), amely egy rendőr dilemmájáról szól, aki nem akar letartóztatni egy haverjait hasissal kínáló srácot, miközben a főnöke meglehetősen más véleményen van ugyanerről. Az Amintiri din epoca de aur (Mesék az aranykorból) öt epizódból álló omnibuszfilm öt román rendezőtől, akik közt a 4 hónap, 3 hét, 2 nap-pal Arany Pálmát nyert Christian Mungiu is szerepel. A témaválasztás tuti: a kommunizmus késői időszakának abszurditását mutatják be a kisfilmek sok Daciával és groteszk helyzetekkel.

+ + +

5. Sophie Marceau őrülete

Sophie Marceau és Monica Bellucci a Ne te retourne pas-ban

A francia rendezőnő első, egy saját húsát evő nőről szóló filmjét émelygéssel vegyes lenyűgözöttséggel néztük, és sokrétegű, okos szimbolikája miatt annak ellenére ajánlottuk, hogy kellemesnek semmiképp sem nevezhető filmélmény. Hét évvel a Dans ma peau után De Van ismét a női elme eldugott szögleteibe kalauzol a versenyen kívül vetített Ne te retourne pas-val (Ne nézz vissza). A rendezőnő ezúttal nem saját magát kínozza, hanem az írónőt alakító Sophie Marceau-t, aki fokozatosan elkezd átalakulni egy másik nővé, történetesen Monica Belluccivá. Az előzetes (sajnos) inkább thrillerre enged következtetni, mint pszichológiai karakterdrámára, de nem akarunk elhamarkodott következtetéseket levonni.

+ + +

4. Agylövések távol-keletről

Bak-jwi | Kuki Ningyo

Lesz egypár ilyen, a teljesség igénye nélkül: a versenyben az Oldboy-os Park Chan-wook Bak-jwi (Szomjúság) című horrorja a papról, aki egy vírus miatt vámpírrá változik, az Un Certain Regard-ban az Anyátlanok-at jegyző Koreeda Hirokazu Kuki Ningyo (Guminő) című filmje egy guminőről, aki életre kel és beleszeret egy videotékás srácba, valamint szintén ebben a szekcióban a Mother Bong Joon-hótól (Gazdatest), amelyben egy özvegyasszony veszi a kezébe gyilkossággal gyanúsított fia ügyét.

+ + +

3. Gaspar Noé visszatérése

Enter the Void

2002-ben Gaspar Noé meglehetősen felzaklatta a fesztivál közönségét a Visszafordíthatatlan-nal, amit egyesek öncélú erőszakban tobzódásnak, mások remekműnek tartottak. Néhány közbeeső kisfilm után Noé most újra nagyjátékfilmmel versenyez, és mindenki arra kíváncsi, megint olyat rendezett-e, amiről a közönség fele távozik a vetítés folyamán. Az Enter the Void annyi alapján, amit tudni róla, még bármilyen lehet: egy testvérpár Tokióba költözik, a fiú drogdíler, a lány sztriptíztáncosnő, a fiút lelövik, és haldoklás közben mindenféle látomása támad.

+ + +

2. Demetri Martin és Ang Lee valószínűtlen kettőse

Taking Woodstock

Ang Lee még sosem rendezett igazi komédiát, viszont a Taking Woodstock az előzetes alapján nem csak vígjátéknak, hanem meglehetősen idétlennek is tűnik, így nem nagyon tudjuk, mit várjuk tőle. Fokozza bizonytalanságunkat, hogy a főszerepet a nagyon vicces, de szintén kissé idétlen komikus, Demetri Martin alakítja, akinek ez az első komolyabb filmszerepe. Ha viszont elképzeljük a szerényfejű Ang Lee-t és a meleg-Beatle frizurát viselő Demetri Martint egymás mellett a cannes-i sajtótájékoztatón, ahogy komolyan (?) válaszolgatnak a Woodstock-filmjükkel kapcsolatos kérdésekre, azonnal röhögnünk kell.

+ + +

1. Tarantino filmtörténelmet ír vagy hülyét csinál magából?

Inglourious Basterds

Az idei fesztivál nagy kérdése, vagy legalábbis a miénk. Tarantino a Kill Bill-be szórakoztatóan beleszőtte, a Halálbiztos-ban már végletekig húzta a zsánerparódiát, merre lehet továbbmenni innen? Természetesen a fékezhetetlen agyvelejű rendező nem fogyott ki az ötletekből, és a Becstelen Brigantyk-kal megcsinálta második világháborús akciófilmjét, amely minden bizonnyal a második világháborús filmek és az akciófilmek paródiája is lesz egyben, és még sok minden más, amit el se tudunk képzelni. Két óra és negyven perc után (a versenyprogram leghosszabb filmje!) fáradt nyögéssel vagy feldobottan és lenyűgözve állunk fel a székből? 20-án délelőtt derül ki.