A testvérszerelem a franciáknak is fekszik

Szerda óta negyven kópiával megy Mundruczó Kornél Delta című filmje a francia mozikban. Az MTI összegzi a pozitív kritikai fogadtatást, mi pedig megkérdezzük Petrányi Viktória producertől, hogy igaz-e, hogy az Oscar-jelölt Libanoni keringő alkotó fogják befejezni a Bertók Lajos-féle első Deltát.

"Azok a kivételezett helyzetben lévők, akik járnak fesztiválokra, már néhány éve jól tudják, hogy Mundruczó Kornél jelentős filmrendező. Harmadik játékfilmje, a Delta sokak számára a legutóbbi cannes-i filmfesztivál revelációja volt, ahol az alkotást a hivatalos versenyprogramban mutatták be és elnyerte a kritikusok díját. A tájak és a testek kirobbanó költészete nála elválaszthatatlan az emberi érzések mély igazságától. A transzgresszió és a másság rendezője, amit minden eddigi filmjében ugyanaz a színésznő, Tóth Orsi testesít meg. Olyan világ, amelyet mindenképpen meg kell ismerni" - ezzel a bevezetővel ajánlja olvasói figyelmébe Mundruczó filmjét a Positif című filmes szaklap.

Az egyik legjelentősebb francia filmes folyóirat márciusi számának címoldalán hirdeti a Deltá-t és tíz oldalon foglalkozik a magyar filmmel. "Természetes szerelem" címmel közölt kritikája mellett külön tanulmányban elemzi Mundruczó filmes nyelvét és alkotásainak visszatérő motívumait, amelyeken keresztül a rendező "a szabadságért küzdő egyént mutatja be és az amiatti marginalizálódásán kíséri" el, földrajzilag, esztétikailag vagy morálisan. Az írásokat a rendezővel készült négyoldalas interjú követi.

Tóth Orsi

A hivatalos bemutatót megelőzően a Positif a "mozi templomának" számító párizsi Forum des Images-ban külön vetítést is szervezett olvasóinak Mundruczó Kornél részvételével. A vetítés utáni csaknem egyórás beszélgetésen több százan vettek részt, sokan személyesen gratuláltak a rendezőnek.

A Libération című napilap szerint a Delta annak a bizonyítéka, hogy harmadik filmje után Mundruczót "nagyon közelről kell ezentúl figyelni". Legújabb művének szereplői magányos világot alkotnak a konszenzusokra épülő paranoiás társadalommal szemben, amely saját elvei nevében minden másságot elpusztít - véli a kritikus, hozzátéve, hogy egy világvégére helyezett szimbolikus Magyarország jelenik meg a filmben, ahol a kamera már messziről látja a veszély eljövetelét.

Tóth Orsi és Lajkó Félix

Keringő Bertókkal?

Mundruczó Kornél már többször nyilatkozta, hogy a Bertók Lajos halála miatt félbemaradt első Deltát animációs módon fejezné be. A napokban felröppent a hír, hogy ezt a feladatot az Oscar-jelölt Libanoni keringő című izraeli animációs doku-dráma alkotóira bíznák.

Az izgalmas értesüléssel kapcsolatban Petrányi Viktória producer a következőket mondta lapunknak: "Bár így lenne, de ez még egyelőre nem valóság. Valóban volt egy ilyen gondolatmenetem, de annyiféle gondolatmenetem szokott lenni. Kábé annyi volt, hogy kipattant a fejemből az ötlet és felvettem velük a kapcsolatot."

A Le Monde szerint "a fiatal új magyar generáció tehetséges rendezője", aki filmről filmre ügyesen vált stílust, ezúttal a fenséges természet világába helyezte történetét, a Duna-deltába, ahol az állatias vadság az emberek részéről fenyeget. A mértékadó párizsi lap szerint bár a rousseau-i környezetben a testvérek ellenállhatatlanul vonzzák egymást, mégsem a vérfertőzés a film témája, amit épphogy csak sugall a rendező. Mundruczó víziója metafizikus: a minimalista történet elátkozott szeretői a mitológiai konfliktusokat és a görög tragédiák pszichológiai összetettségét idézik. "Szigorúan és pontosan filmezett gyászmese, elégikus költészet. Tiszta művészet" - írta a Le Monde.

A mértékadó lapok közül egyedül a Les Inrockuptibles kritikusa fogalmazott meg negatív véleményt a Deltá-ról: "Elméletben ez a magyar film a posztkommunista archaizmusra, neoarchaizmusra épít és Tarr Béla szomorú meséinek sorába illik. De csak elméletben, mert ez a történet dramatikailag túlságosan egyszerű és lineáris: egy hallgatag férfi hazatér ki tudja honnan, felveszi a kapcsolatot újra férjhez ment anyjával, megtalálja eddig nem ismert húgát majd elhatározza hogy faházat épít a Duna delta vizén. A testvére segít neki, aki odaköltözött hozzá. Ez a kétértelmű helyzet nemigen tetszik az őslakosoknak, habár ők sem hibátlanok... És aztán? Semmi sem különösebben érdekes. Csak a rendező élénk érdeklődése látszik a szigetecske szépsége, a nádas, a naplemente és a sziklákon álló házikó iránt - szóval az archetipikus történet inkább dokumentumfilm-szerű. Eközben Franciaország továbbra is megvetéssel kezeli Fred Kelement, a nagyszerű magyar származású német filmrendezőt."