Cserhalmi György: Hol a határ?

Cserhalmi György műtéten van túl; nemcsak lassan jár, de nehezére esik az ülés is. Mégis eljön a Centrálba, hogy új filmje, az Eszter hagyatéka kapcsán többek között Márairól, a bűnről és nyelvünk méltóságáról beszélgessünk.

- Tetszett a film. Talán azért, mert úgy éreztem, jelen van benne Márai.

- Még nem láttam a kész kópiát. Lehet, hogy jó lett, csak kellett volna még húszmillió forint, és akkor van egy olyan szoba, amiről elhiszem, hogy egy nő ki sem mozdul belőle. Hihetetlen tárgyi minimummal dolgoztunk.

- Műteremben forgattak?

- Egy igazi szobában. A Badacsony tetején találtunk egy századfordulós, apácarácsos házat, ahol megjelent a Hamvas Béla-féle toscanai táj, ami Máraitól sem idegen. Egyik novellájában leírja, hogy élete végét a verpeléti dombokon képzeli el, pontosabban a verpeléti pincéknél, amelyek azóta jórészt eltűntek. Egy nagy diófa alatt ülne a régi baráti kör. A beszélgetés minimális, mert a metakommunikáció olyan erős köztük, hogy a szó majdnem fölösleges. A helyzet egy ősi, zsigeri állapothoz közelít. Aztán egyszer csak elfogynak a diófa alól a barátok...

- A filmben elhangzik egy latin szöveg.

- Ismeri? Azt jelenti, hogy milyen boldog ember az, aki ki tudja magát vonni a közéletből és a politikától, és csak él apja birtokán, és annak gyümölcseit élvezve várja a beteljesedést.

- A halált?

- A boldogságot. Még latinokról beszélünk. Az etruszkoknál jelenik csak meg a halálkultusz.

- Lajost alakítja a filmben, aki több mint ellentmondásos figura.

- Lajos egy művelt szélhámos. Filantróp, és mint ilyen, azért veszélyes, mert kulturális lénynek látszik. Egy mélyen humán értelmiségi eltöprengene azon, hogy hol van a szabadság határa. Lajos a határ határát is megkérdőjelezi. Bizonyos szempontból egyetértek vele, mert mi is a határ? Nem lehet tudni. Legtöbben a görög-latin morál szerint élünk, amibe egy kis zsidó moralitás is vegyül az Ótestamentumból, és mindezt megpakolja az Újtestamentum. Hol hát most a határ? A szocializmusban még tudtam. Akkor majdnem elhittük, hogy van egy lehetőségünk: a szocialista embertípus.

- Az milyen is?

- Solohov mondja valahol, hogy a szocialista realizmus olyan, mint a fából vaskarika. Valaki vagy tud írni, vagy nem. Valaki vagy ember, vagy nem. Ez nem "izmus"-függő. A legtöbb "izmusban" megtanul az ember sunyinak lenni - az alkalmazkodás ürügyén. Erre persze rámegy az az élet, amit elképzelt magának. Hogy ez morális vagy nem morális, nem tudom. A határokat önvédelemből addig tágíthatjuk, ameddig akarjuk. Amikor az ember élete veszélyben van, minden fegyver megengedhető.

Nézz még több képet Cserhalmi Györgyről!

- Lajos annyit mond Eszter lelki kitárulkozására: "Tehermentes még ez a ház?"

- Ez egy lökős mondat. Nem lehet tudni, Lajos honnan jön, polgári miliőből vagy a dzsentri-világból. A hivatal már kifutott alóluk, vagy igazából nem is akartak benne maradni. Valószínű, hogy az egyetemet is ímmel-ámmal végezte. Viszont jó sokat csavargott, és ezzel szerzett egy európai rálátást arra a felszínre, amire ő kíváncsi.

- Ő Eszter keresztje.

- Azt mondják, mindenkinek van keresztje. Eszternek egy Lajos lett a keresztje Máraitól. Nem biztos, hogy a keresztet egész életünkben cipelnünk kell. Igaz, a cipelésben van egy szép mazochizmus. Miért is mond le Eszter a házról? Talán azért, mert ezzel akarja Lajost végképp arra a helyre tenni, ahová való: a szemétember kategóriába. Ilyen szempontból ez egy gyönyörű női gesztus. Persze, ha a rosszaságot minősíteni lehet, az mindent megér. Annak nincs ára, pénzben, matériában semmiképp. Annak csak morális ára van. Ilyen értelemben Eszter nagyon nagy árat szab. "Rossz ember vagy, Lajos, tiéd a ház."

- De hát Lajosnak is fáj Eszter. Ő is szerette.

- Igen, csak Lajos realistább. Tudja, hogy húsz évet nem lehet feltámasztani, viszont el lehet venni. Valójában azért nem érdemes feltámasztani a szerelmet, mert könnyebb elvenni. Szerette Esztert, persze, nagyon is. Az más dolog, hogy elvette a nővérét.

- Márai hősei "belül" élnek.

- Belül, mégis akcióregényeket írt, bár az akció nem feltétlenül arról szól, amit a moziban megszoktunk. Létezik verbális akció is, ami már a brutalitást súrolja. A megtévesztő benne az, hogy az író mindezt irodalmi nyelven teszi. De azért brutális, hiszen belehalnak emberek.

- Márait sokáig tilos volt Magyarországon olvasni, többek között a Röpirat a nemzetnevelés ügyében című 1942-ben írt tanulmánya miatt.

- Egy ekkora formátumú író nem ír véletlenül olyat, amit betiltanak. Tudta ő azt valahol, hogy így lesz, hogy "mártír" lesz, persze nem ezt a sorsot szánta magának. Csak egyszerűen így szoktak járni azok az emberek, akik odaszánják valaminek az életüket. Az izmusokkal általában rosszul járnak a szabad lelkek, hiszen az izmusok valahol mégiscsak diktatúrák. Márai korában elevenebb volt az irodalmi élet, szellemileg közelebb voltunk Európához, mint most. Élték azt a mondatot, amit később Konrád György feltámasztott, hogy világ értelmiségiei, egyesüljetek. Az irodalom önvédelemként is működött, az írók még meg tudták magukat védeni.

- A katolicizmus is "izmus". Nem mindig illeszkedik az emberi természet az egyház által oktrojált elvekbe. Kérdés, hogy valaki vállalja-e magát, vagy lelkiismeret-furdalást érez, amiért nem passzol a "rendbe".

- Ne felejtsük el, hogy sokan szívesen veszik, hogy egy több ezer éves vagy a reformáció esetén több száz éves intézmény irányítja őket. Bár a legtöbb esetben ez nem is egy átgondolt folyamat. Inkább az adott pillanat dönti el számukra, mi a helyes. Nagyon nehéz a tízparancsolatot a nap huszonnégy órájában betartani.

Nézz még több képet Cserhalmi Györgyről!

- Lajos nem is törekszik rá. Eszter őriz egy gyűrűt, amiben Lajos már régen kicseréltette a köveket. Amikor Eszter ezt számon kéri tőle, Lajos vállat von.

- A gyűrű az emberek történetében a kapcsolat metaforája. Lajos ezzel is szélhámoskodik. Meggyőződése, hogy ahhoz, hogy ötről hatra jusson, minden eszköz felhasználható. Az az egy pozitívum, hogy közben a gyerekeire is gondol, hogy nekik is kellene valami. Mi is? Hát a ház. És itt megint van egy pici igazsága Lajosnak, valójában minden hazugsága alján van egy kicsi igazsága. Eszter háza ugyanis a gyerekek anyjáé, Eszter nővéréé is, aki már halott. Az egy más dolog, hogy húsz évig feléje sem nézett. Ilyen típusú örökösödési perekkel ma is találkozhatunk a bíróságokon. A morál a regény ideje óta nem javult.

- A film elején elhangzik egy mondat, hogy az életről az igazságot a hazug Lajos fogja elmondani Eszternek. Mi az az igazság, amit Eszter nem tud?

- Eszter a hazugságot nem tudja. Ő tiszta. Egy bűne van, hogy szeret egy bűnös embert. Az, hogy valaki tiszta, lehetetlen állapot. Eszter idős társalkodónője, Nunu a földön jár. "Jön Lajos? Eldugom az ezüstöt." Eszter álmodozó, az ő fejében ez meg sem fordul. Lajos mindent nagyon pontosan csinál, mintha megtervezte volna. Ismeri a Mario és a varázsló-t? Lajos is varázsló, aki bizonyos értelemben kegyetlenebb a Thomas Mann-féle figuránál.

- Kegyetlenebb?

- Igen, mert nem valami eszme mentén dolgozik. Őt az önérdek hajtja.

- Eszembe jutott az Oscar-díjra jelölt cseh film, a Zelary. Mennyire más az a figura, amit abban alakít, mint Lajos...

- Ez a jó színészsors. Nagyon örültem Lajosnak, hiszen nagyobb élmény Márait mondani, mint olvasni. Szép feladat, felébreszti az ember lelkiismeretét, hogy miért nem beszélünk egy olyan nyelvet, ami volt? Ehelyett egy minimumra degradált szókinccsel élünk, hat-hétszáz szóba bezárkózva. Hová lett a nyelvünk méltósága?

- Esztert Nagy-Kálózy Eszter alakítja. Régen játszottak együtt.

- Megrázott Eszter alakítása, olyannyira, hogy Lajosként mélyen szemét alaknak gondoltam magam. Régi sebet így életben tartani még nem láttam színésznőtől. Ehhez varázslatos tudás kell, amit megfejteni nem tudok és nem is akarok, de szinte csodálok.

- Az tényleg milyen "szemét" gesztus volt, amikor Lajos a ház falának dől, és azt mondja, nedves. Arra a házra mondja, amire különben fáj a foga.

- Igen, de a "nedves" azt is jelenti, él. Tehát fájni fog, ha elszakítalak tőle. Hihetetlen erős kontraszt van a ház és a benne élők között. A látszólagos nyugalmat csak nagyon apró jelek szakítják meg, amelyekben érzékelhető a háborgás. Egy alig fodrozódó víztükör, majd nagytotálban Eszter arcán egy finom rezdülés. Jó volt az operatőr. Gózon Francisco dél-amerikai fiú, aki Márait "déli" szemmel olvasta, mediterránul.

Nézz még több képet Cserhalmi Györgyről!

- A rendezőnek, Sipos Józsefnek ez az első nagyjátékfilmje.

- Ő a film producere és forgatókönyvírója is. Adásrendezőként végzett valamikor, most először dolgozott nagyjátékfilmben, igen. Igazi elszánással tette, hogy Márai az Márai, itt a helye Magyarországon. De Sipos József ügyes menedzser is, hiszen Rómában, Velencében és Sanghajban is bemutatják majd a filmet.

- Ön is rendezett az elmúlt évben.

- Igen, de a társadalom nem tűrte, nagyon szigorúan fogalmazva.

- Ezt hogy érti?

- Hatvanévesen nem engedik az embert működni vagy inkább működtetni. Van egy súlyos előítélet, miszerint negyven-ötven éves korig lehet, utána nem. Ezzel valamennyire egyet is értek, hiszen nem kell nekünk bársonyszékben főnökösködnünk, bizonyos dolgokra mégis jobban rálátunk. Azok azonban, akik ezt az egész dolgot közhírré tehetnék, nem teszik. A sajtóra gondolok. Megvannak a saját előítéleteik, hogy a jó rendezők hány éves korig azok, és milyen díjak adhatók a számukra. Ez nagyon ronda előítélet, ezért is fogalmazok szélsőségesen.

- Azért rendez még?

- Szeretnék, igen. Az Utas és holdvilág lesz a következő.