Pesten a csíkospizsamás veszedelem

Vera Farmiga, David Thewlis és Keira Knightley barátja, Rupert Friend forgatott több mint két hónapon át Budapesten. Az [origo] exkluzív forgatási riportja a Mafilm negyvenes évekre szabott stúdiójából.

Néhány nappal ezelőtt fejeződött be Budapesten A csíkospizsamás fiú (The Boy in the Striped Pyjamas), az ír író, John Boyne holokauszt-gyerekregényéből készülő film forgatása. Az amerikai Miramax-pénzből és brit-magyar co-produkcióban összerakott mozi első forgatási napja április végén volt, a felvett anyagot a forgatással párhuzamosan vágják. A film "ijesztően kevés pénzből" készül, árulta Rosie Allison co-producer, amikor kimentem a Mafilm Róna utcai stúdiójába, hogy beszélgessek a filmesekkel. "Több forgatási helyszín is felmerült" - mesélte Allison, "Londonban nem találtunk volna a negyvenes évek Berlinjére jellemző épületeket, Berlinben sok volt a háborúban lebombázott, foghíjas telek és drágább is lett volna. Románia is szóba jött, de kiváló helyszínek, a magyar filmesek jóhíre és a magyar filmtörvény, ami 20 százalékos adóvisszatérítést biztosít, idecsábított minket."

A Mafilm stúdióban a belsőket veszik fel; ideépítették fel a munkatábor parancsnokának (David Thewlis) családjának otthonát. Amikor a díszleteket tapogatom, Peter Silbermann, a produkció fáradhatatlan sajtósa karon ragad és bemutat Martin Childs-nak, a film látványtervezőjének. Childs felelt a Szerelmes Shakespeare, a Lány a vízben, vagy legutóbb a Miss Potter látványvilágáért és most készséggel mesél A csíkospizsamás fiú szobabelsőiről: "Izgalmas, mert míg egy koncentrációs tábor világában van valami lezárt, végső merevség, egy szobabelsőt mindig az adott karakter, az egyén határoz meg. Az asszisztensem végezte a kutatást a tábor látványtervéhez, én pedig elsősorban a táborparancsnok és családja otthonát terveztem meg. Úgyhogy mára már igazából egy huszas-harmincas-negyvenes években élő férfi feje ül a nyakamon, annyira beleástam magam abba a világba. A berendezést, a bútorokat, a használati tárgyakat mind itt vadásztuk össze, Magyarországon, többnyire bolhapiacokon. Egyébként építésznek készültem és ezért a mai napig, minden filmem előtt el kell egy kicsit beszélgetnem magammal, hogy mit is akarok az adott produkcióban csinálni. Egyik részem, az építész, arra törekszik, hogy minden alkalommal létrehozzon valamiféle építészeti remekművet, de egy filmforgatás során persze egyáltalán nem erre van szükség." Megkérdezem, van-e valami izgalmas apró részlet, amit itt és most talált ki, a magyarországi helyszínen. "Van egy nagyon érdekes barnás árnyalat, egy szépia-hatás, amit soha egyetlen filmemben nem használtam még. A karakterek mögött hihetetlen mutat ez a szín, az embernek szinte az az érzése van, hogy a szereplők nem tartoznak ide, ebbe a világba és A csíkospizsamás fiú valahol erről is szól. Izgalmas ezzel a ritka barnával játszani."

Ezt a ritka barnát világítja most be Benoit Delhomme operatőr (A velencei kalmár, Bűnös viszonyok), aki a díszletházban zokniban mászkálva állítgatja a fényeket. "Amikor az ember elolvassa a forgatókönyvet, azt képzeli, ez valamilyen nyomasztó, sötét film lesz, árnyakkal, homályos sarkokkal... de én ezzel egyáltalán nem értek egyet. A fiú, Bruno családja összepakol, maguk mögött hagyják Berlint és elindulnak valamerre, az ismeretlenbe. Lehetne nyaralás is, úgyhogy sok napfényt tettem a képekre, amit aztán néha felvált a borongós sötét - csakúgy, mint az életben. A belsőket is így veszem fel; ugyanaz a szoba más-más fényt kap. Gondolj bele: valahányszor belépsz otthon a szobádba, más fény esik a tárgyakra, máshogy látsz mindent. Ezt a hatást akarom itt is elérni."

A rendező Mark Herman és Benoit Delhomme operatőr

Ha a film nem is nagyköltségvetésű, a producere igazi nagyágyú: David Heyman a Harry Potter-sorozattal futott be és ma már Will Smith-szel és Alfonso Cuarónnal dolgozik. Néhány nap múlva mutatják be az ötödik Potter-filmet, de mielőtt még a premier körüli médiacirkusz kitörne, Heyman Pestre utazott, hogy ránézzen A csíkospizsamás fiú forgatására is. "Sosem az számít, mekkora költségvetésű az adott film, amin dolgozom. Egyedül az a fontos, megmozgat-e. A történet a lényeg és az, képes-e ez a történet igazi érzelmeket kavarni a nézőben. Amikor először elolvastam John Boyne regényét, elindított valamit bennem. A negyvenes években játszódik, mégis úgy érzem, hogy a mondanivalója ma is ugyanolyan releváns. Arról mesél, milyen kiállni amellett, amiben hiszünk. Örökérvényű dolgokat jár körül: a barátságról szól és a hűségről, előítéletekről, rasszizmusról, a gyerekkor ártatlanságáról és a felnőttek tudatlanságáról. Egy fiú, akinek az apja, a tanárai azt tanítják, hogy gyűlölje a zsidókat, találkozik egy nap egy zsidó fiúval és barátok lesznek, mert mindketten rájönnek, hogy sokkal több a közös bennük, mint gondolnák. Szerintem ez ma is így van. Ha találkozol valakivel, akinek más a bőrszíne, más a vallása, más a kultúrája, egy idő után rá fogsz jönni, hogy nem is vagytok olyan különbözőek és több minden köt össze benneteket, mint ami elválaszt. Sokat utaztam a világban és minfenhol ezt tapasztaltam. Ebben a kérdésben optimista vagyok és nem hiszek a nagy Kelet-Nyugat szakadékban. A "civilizációk harca", amiről ma annyi szó esik, valójában a kormányok, a politikusok, a fundamentalisták és a szélsőségesek találmánya. Graham Greene-nek van ez a nagyszerű sora: "Gyűlölni annyi, mint nem használni a képzelőerőnket". Azt hiszem, alapvetően erről szól A csíkospizsamás fiú. Ha vigyázunk rá, gondját viseljük és elvisszük a nézőkhöz, fantasztikus lesz ez a film."

Mark Herman rendező és Asa Butterfield

A csíkospizsamás fiú főszereplője alig tízéves. "Nem egyszerű - magyarázza Heyman, "mert az angol törvények szerint a gyerekszínészeknek pontosan meg van határozva, hogy ha iskolaidőben forgatnak, mennyi időt tölthetnek a filmmel és mennyit a tanulmányaikkal. Minden nap három órát kell tanulniuk, egy óra az ebéd, plusz minden óra filmezés után jár nekik egy tizenöt perces szünet. Ha kiszámolod, kijön, hogy egy nap mindössze négy órát forgathatunk velük, ami nem túl sok. Úgyhogy oda kell figyelni, hogy ne nagyon csússzunk. Persze a Harry Potter-filmek forgatása alatt azért elég komoly tapasztalatra tettem szert ezen a téren, a gyerekszínészekkel kapcsolatban..." - neveti el magát a producer. Kemények ezek a napok, hiszen amellett, hogy forog A csíkospizsamás fiú, mindjárt itt a Harry Potter és a Főnix Rendje világpremierje, de nincs gond. Jó a kedvem. Jól mennek a dolgok és a magyar stáb kiváló: barátságosak, odaadók, nagyon lelkiismeretesek... Remélem, egy nap visszatérek és újra együtt dolgozhatunk."

Váradi Gábor, aki a magyar produkciós céget, az Eurofilm Studiót képviseli a forgatáson, és akinek stábját Heyman néhány perccel korábban jól megdicsérte, a kezdeteket eleveníti fel: "Annak idején három magyar cégtől is kértek ajánlatot az angolok, és végül minket választottak. Sok minden hárul a magyar stábra: statisztákat, városi helyszíneket biztosítunk, felépítjük a díszleteket, elkészítjük a special effekteket, a sminket, a hajat, és ami a legfontosabb: vállaljuk, hogy tartjuk a gyártási keretet, a költségvetést, és az előírt 47 nap alatt elkészül a film. Ez egy amerikai vagy angol filmesnek borzasztó fontos; tudnia kell, hogy a világ másik felén is meglesznek azok a körülmények, megkapja azt a szolgáltatást, aminek a segítségével le tudja forgatni a filmjét mindenféle csúszás nélkül. Ezt vállaltuk. Elégedett vagyok, mert ezzel a fantasztikus, tapasztalt stábbal meg is leszünk időre."

Asa Butterfield és Mark Herman

A magyar színészek, Fesztbaum Béla, Verebély Iván és Egyed Attila német katonaruhában feszítenek a stúdió egyik árnyas sarkában. "Főleg a jelenlét, reakciók a szerepünk, nincs sok szöveg" - meséli Egyed. "A castigon az volt a feladat, hogy játsszam el, hogy a táborparancsnok felesége részeg, de ott van a férj is és úgy kell tennem, mintha nem is venném volna észre" - emlékezik Verebély Iván. "A statiszta és a színész között meghúzott tizes skálán körülbelül az ötösnél vannak ezek a szerepek. Ettől függetlenül nagyon odafigyelnek ránk, hiszen ők is, mint minden komoly filmes kultúrával rendelkező ország, tudják, hogy ilyen apró szerepeken is nagyon sok múlhat egy filmben" - teszi hozzá Fesztbaum.

Mark Herman rendezőt (Little Voice, Fújhatjuk!) a monitora előtt ülve találom; itt kérdezem arról, honnan jött az ötlet, hogy film legyen Boyne bestselleréből. "John Boyne-nak, a könyv szerzőjének és nekem ugyanaz az ügynökünk, úgyhogy még azelőtt elküldte nekem a regény kéziratát, mielőtt megjelent volna. Elolvastam és láttam, hogy jó filmet lehetne belőle csinálni. Ennek ellenére nem volt könnyű munka forgatókönyvet írni belőle, mert a könyv gyakran mese-jellegű és sok az olyan rész benne, ami egy könyv lapjain elmegy, de filmen nem igazán működik. A könyvben például Hitler jön vacsorára a családhoz és ez filmen - hacsak nem Bruno Ganz a színészed - elég problémás, hiszen azonnal látni, hogy ez "csak" egy színész és feleslegesen ragad ki a történetből. Úgyhogy ezt a részt például kivágtam a filmváltozatból. Az is érdekes, hogy a könyv eredetileg gyerekeknek íródott és azoknak az olvasóknak a fokozatos ráeszmélésére épül, akik nem tudják rögtön, hogy mi is ez a tábor, ahová Bruno családja megérkezik. Ez a filmben nem így lesz, hiszen mire a mozikba kerül, már mindenki tudni fogja, miről is szól a történet... Nincs értelme úgy tenni, mintha ezzel nem lennénk tisztában. A film abban is különbözik a könyvtől, hogy a gyerekek mellett a felnőttekhez is szól; itt nagyobb hangsúlyt kap az apa és az anya viszonya is. A csíkospizsamás fiú családi film lesz, nem holokauszt-film. A barátságáról szól és arról, hogyan hullik darabjaira Bruno, a főhős családja. A háború, a holokauszt a háttér, a körülmények, amik felbolygatják az életüket, de a történet egy család története. A film hetven százaléka az ő otthonukban játszódik; kicsit olyan lesz szerintem, mint egy kamaradráma."

Mark Herman rendező

A gyerekekkel Hermannak nem volt különösebb gondja. "Rengeteget próbáltunk velük, mielőtt elkezdődött volna a forgatás. Mindig azt szoktam mondani, hogy az igazi és legfontosabb munkám a casting; valójában ekkor dől el minden. Itt, a forgatáson ugyanolyan instrukciókat kapnak a gyerekszínészek is, mint a felnőttek - ebből a szempontból nincs igazából különbség a kettő között. Asa, a főszereplő, aki Brunót játssza, elképesztő. Fantasztikus arcai vannak és megvan még benne éppen az az ártatlanság, ami ehhez a filmhez kell nekem... Jól jött ez a váltás, ez a komolyabb film. A legutóbbi filmem egy romantikus komédia volt, amit őszintén szólva nem is nagyon élveztem, mert éreztem, hogy nem akarok benneragadni a romantikus vígjátékok világában... Valami komolyabbat szerettem volna csinálni, olyasmit, mint amilyen egy korábbi filmem, a Fújhatjuk! volt. Akartam valamit, ami igazán számított. És most itt vagyok, és azt kell, hogy mondjam, A csíkospizsamás fiú komolyan megmozgatja majd a nézőket. Szívfacsaró film lesz. Olyanoknak készül, akik szeretik, ha megszakad a szívük a moziban. De nekünk is nehéz. Ha nem próbálnánk poénkodással feldobni a felvételek szüneteit, azt hiszem, már mindannyian vadul a csuklónkat nyiszálnánk" - vigyorog Herman.

Mark Herman és David Thewlis

David Thewlis-hez kopogtatok be, éppen a laptopján ír valamit. Gyorsan becsukja. A lakókocsija furcsa, színes pörgettyűkkel van tele, az egyiket elkezdi pörgetni az asztalon. "Néhány napja meglátogatott a lányom, kétéves. Most volt a születésnapja. Látnád a hotelszobámat! Tele van lufikkal... Jó ez a mai nap, lazább. Korábban voltak nagyon kemény jeleneteink is, súlyos ez a téma, veszedelmes. Most szerencsére kicsit könnyedebb a hangulat, úgyhogy sokat bohóckodtunk a felvételek szüneteiben. A srácokkal és Verával (Vera Farmiga, aki a táborparancsnok feleségét játssza - a szerk.) szinte azonnal összemelegedtünk, olyanok vagyunk, mint egy család, tényleg. Sokat nevetünk. Attól, mert a film témája komoly, még nem kell lógó orral mászkálnunk a lakókocsik között..." Thewlis készült: beleásta magát a náci tisztek, táborparancsnokok életébe. "Megpróbáltam utánanézni azoknak az embereknek, akik ezeket a munkákat végezték, különösen Rudof Höss, az auschwitzi haláltábor parancsnoka érdekelt. Miután elkapták, a bírósági tárgyalás és a kivégzése között írt egy önéletrajzot, ami egy jól megfogalmazott, de valójában nagyon őszintétlen mű. Megpróbálja megmagyarázni a tetteit és szépíteni a bűneit, bár, érdekes módon, a vége felé egyértelműen kiderül, hogy nem bánta meg, amit tett. Azt hajtogatja, hogy parancsra cselekedett és a hadseregben nem is merült fel, hogy ellenszegüljön felettesei akaratának... de engem nem győzött meg, nem hiszek neki. Négy gyereke volt. A tábor falain belül nevelte fel őket és az ő házuk például sokkal közelebb volt a krematóriumhoz, mint a mi filmünkben... Szóval ez az ember a kivégzése előtt írt egy levelet a gyerekeinek, egy megható, megrázó, szeretettel teli levelet, a halálra ítélt apa levele az utódokhoz. Nem akartam klisékkel dolgozni, de nehéz is lett volna ebben a helyzetben: ez a figura egyszerre szerető családapa és tömegek - köztük rengeteg gyerek - haláláért felelős szörnyeteg. Amikor játszom, mindig próbálok találni egy mintát a saját életemből, valakit, akit személyesen ismerek, akinek az alakjára formálhatom éppen azt a szerepet, amivel dolgozom, de itt nagyon nehéz a dolgom. Igaz, ismerek két embert, akik már gyilkoltak életükben, két hatvanas években aktív gengsztert, dehát messze nem ilyen szintű tömeggyilkosok, mint ez az én táborparancsnokom. Kemény ez a film, nagyon komoly munka. Utána forgatok valamit, aminek az a címe, hogy The Street, aztán meg jön a következő Harry Potter, ahol az egyik tanárt játszom, de persze az fele ennyire nem lesz megerőltető feladat. Van még valami: írtam egy könyvet, most fejezem be és szeptemberben jelenik meg. Egy regény. Izgalmas. Kiváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatása."

Vera Farmiga, John Boyne és David Thewlis

A film másik felnőtt sztárja, a törékeny, karcsú Vera Farmiga (Tizenöt perc hírnév, A tégla) negyvenes évekbeli hajjal, égővörös rúzzsal ül le mellém egy gyors, ötperces beszélgetésre. "Vicces volt, mert nagyon sokszor a karakter neve alapján döntöm el, hogy eljátszok-e egy szerepet. És amikor ennek a filmnek a forgatókönyvét elküldték, az állt a kísérőlevélben, hogy <>, amin megütköztem ezen az "Anyán". A történet aztán nagyon megfogott. Meghatott. Aztán John Boyne regényét is elolvastam és valahogy velem maradt, bennem maradt, sokáig. Részt akartam venni a filmben. Megfogott az Anya karaktere is, hiszen ez az ember lassan, fokozatosan döbben rá, a férje másik, előtte rejtett életére. Kérdéseket tesz fel, többet akar tudni, miközben érzi, hogy talán jobb lenne, ha soha nem tudná meg az igazságot. A csíkospizsamás fiú arról szól, ahogy az ártatlanság besétál a sötétség közepébe és megpróbál ott túlélni. Az Anya meg akarja védeni a fiát, minden áron. Sokat olvastam a náci nő- és anyaideálról, a náci vezérek feleségeiről: Magda Goebbelsről, Emmy Göringről... néhány hete pedig elutaztam Auschwitzba. Azt hiszem, ez volt a legkeményebb része a felkészülésemnek. Ültem a vécén, ahol a hasmenéses rabok ültek, megérintettem a fekhelyüket, láttam azt a rengeteg hajat... Szívbemarkoló, megdöbbentő élmény. Rádöbbenni, hogy mindez megtörténhetett. Ukrán származású vagyok és a nagyanyám sokat mesélt nekem a háborús évekről, hiszen kilakoltatták és ő is dolgozott munkatáborokban, és amióta az eszemet tudom, mesélt ezekről a dolgokról." Farmiga elmereng. Elmesélem neki, hogy alig néhány nappal korábban láttam a magyar tévében; a Tizenöt perc hírnév-et adták. Felvidul. "Ó, dehát az volt az első filmem! Annyira furcsa most visszagondolni a kezdetekre és mindenre, ami azóta történt. Tudod, a mai napig nem nagyon tudom felfogni. A karrierem egyszerre valami érthetetlen és nagyon kellemes dolog. Azt gyanítom, hogy a pályám alakulása csupán Isten apró hibáinak a sorozata... Erre soha nem számítottam. Hogy itt lehetek és olyan elképesztő színészekkel játszhatok, mint Thewlis, vagy az, hogy Martyval (Martin Scorsese, amerikai filmrendező - a szerk.) dolgozhattam A téglá-ban, hiszen minden színész erről álmodik. Iszonyú szerencsém volt. Persze azóta fantasztikus forgatókönyvek találnak meg, de nehogy azt hidd, hogy az életstílusom annyit változott volna. Diszkrét kis életet élek vidéken, egy kis házban, és minden nap csípkedem magam, hogy nem álmodom-e."

David Thewlis, Vera Farmiga, és Mark Herman

Kitör az ebédszünet - az egyetlen időpont, amikor elcsíphetem a tanórákkal terhelt gyerekszínészeket. Gretelt, a főszereplő Bruno nővérét a tizenhárom éves Amber Beattie játssza. Brit gyerekműsorokban kezdte statisztaként, az anyja Jim Hensonnak, a Muppet Show alapítójának a bábosa volt. Ambernek kilencévesen lett ügynöke, majd néhány évvel később egy másik, aki ezt a szerepet is szerezte neki. A budapesti forgatásra nővére kísérte el, aki a beszélgetésünk alatt a lakókocsi széles ágyán emaileket ír. Miközben húga a szerepéről mesél, néha elmosolyodik. "Gretel a táborparancsnok lánya, ő Bruno nővére. Az a vicces, hogy Londonban ugyanabba a suliba járok, ahova Asa bátyja - Asa játssza Brunót, és pár év múlva ő is odajön tanulni... de már most olyanok vagyunk, mintha igazi testvérek lennénk, nagyon összenőttünk itt, a forgatás alatt. Gretel, akit játszom, velem egyidős, de nem biztos, hogy barátnők lennénk. Kedves lány, de agymosás áldozata: elhiszi, amit a nácik mondanak neki. Fülig szerelmes egy fiatal náciba, Kotler hadnagyba, akit Rupert Friend játszik. Gretel ezért is veti bele magát ilyen lelkesedéssel az egészbe... De a végére felnő, fel kell nőnie."

Kotler hadnagy (Rupert Friend) és Gretel (Amber Beattie)

Amber még elmondja, hogy nem tudja, mi lesz, ha nagy lesz: zsoké, színésznő, vagy író, aztán átsétálok fogadott öccse lakókocsijába. A tízéves, világítókékszemű Asa Butterfield apja laptopján A Gyűrűk Ura harmadik részét nézi. Apja, Sam korábban elárulta, hogy Asát hívták Peter Jackson új filmje, a The Lovely Bones egyik gyerekszerepére is. A meghallgatás még csak ezután jön. Sam nem biztos benne, akarja-e, hogy sikerüljön: "Asa már A csíkospizsamás fiú miatt is sokat volt távol az otthonától és a The Lovely Bones hat hónap új-zélandi forgatást jelent. Túl sok lesz ez. Egyébként nem hiszem, hogy kiválasztják, mert amerikai akcentusra van szükségük, Asa pedig brit angolt beszél. Kétlem, hogy ezzel külön bajlódnának." Asa egész délelőtt egy családi ebéd-jelenetet vett fel, ami azt jelenti, hogy most, az ebédszünetben egy falat se menne le a torkán. "Hát éhes, az nem vagyok. Holnapig nem eszek semmit, az biztos. Brunót játszom, és ma végig csak ettem. Bruno helyes kisfiú, szeret nagy felfedezőutakra indulni. Kicsit más mint én. Nem nehéz a dolgom, de nagyon sok a szövegem. Nem egyszerű bemagolni mindent, de apa segít kikérdezni. Amikor játszom és valamit nem jól csinálok, Mark, a rendező jön és elmagyarázza, hogy mit kéne máshogy csinálnom. De néha fogalmam sincs, hogy jól vagy rosszul csinálom-e." Asa nem olvasta John Boyne regényét, mielőtt megkapta volna a film főszerepét. "Nagyon szomorú történet. Szörnyű, amit az emberek tesznek, tettek egymással. Nagyon szomorú lesz ez a film. Fogalmam sincs, mit szólnak majd az osztálytársaim, ha majd beülnek rá a moziba. Több mint három hónapja nem láttam őket, nagyon hiányoznak. A macskáim is. De azért itt is jó. Voltam uszodában, vidámparkban és állatkertben is..."

Otthagyom Asát apja és a rettenthetetlen Aragorn társaságában, lassan visszasétálok, a stúdió felé. A büfékocsi kiürült, tálcák és tányérok hevernek a padokon. A stáb feltápászkodik, vége az ebédszünetnek. Mark Herman visszaül a monitor mögé, felnéz és bólint egyet. Kezdődik egy újabb jelenet.

Mesterházy Lili

A csíkospizsamás fiú előreláthatólag az év végén kerül a mozikba, a film magyarországi forgalmazója a Fórum Hungary lesz.