Vérszopó a tesiórán

A Funky Forest című film két és fél órán át tartó látomássorozat a kamaszok és a média perverz és nevetséges világáról. Monstre pszichedelikus videoklip, elképesztő ötletekkel és szép szimbólumokkal.

A Funky Forest három japán rendező egyvelege. Közülük a magyar közönség Kacuitó Isi munkásságát ismerheti, részben mert ő készítette a Kill Bill első részének animációit és részben mert a tavalyi Titanic Filmfesztiválon játszották A tea íze című filmjét. Társai főleg reklámokat és videoklipeket készítettek eddig. Közös nagyszabású alkotásuk tavaly kezdte járni a világ fesztiváljait.

Sokkoló, szürreális és csak lazán összefüggő jelenetsorokból álló filmjük egyszerre vicces és mélyértelmű. Bár befogadásához kétségtelenül nyitottság és türelem kell. Ennek alátámasztásához legyen elég annyit felidézni, hogy a film közepén van egy háromperces szünet, ami alatt egy órát látunk másodpercenként visszaszámolni. A filmben semmi sem tűnik öncélú ökörködésnek vagy kísérletezgetésnek, így ez sem. Az összes táncos, beszélgetős vagy éppen akciódús jelenetről könnyen eszébe juthat az embernek egy csomó minden, elsősorban a tévéről és a nemi gerjedelemről. A három perc szünet alatt például végiggondolhatja az ember, hogy hányszor nézett már életében értelmetlen három perceket, az hány óra és nap összeadva. Ez azért kézenfekvő, mert néhány jelenet szappanopera-paródiának is beillik. Vagy végiggondolhatja, hogy mit is látott eddig és van-e kedve újabb több mint egy órához ebből.

Miközben a jelenetek többsége harsány, színes és látványos, a nézőnek is meg kell dolgoznia az élményért. A kaotikusnak tűnő, hol lelassuló, hol pedig LSD hatása alatt kigondolt videoklipnek tűnő részek ugyanis valójában összetartoznak, és jeleket rejtegetnek.

A film egyik visszatérő jelenete a fehér ruhában idétlenkedő, egymást ok nélkül képen törlő Vakond Fivérek magánszámai. A hülye tévéműsorokat idéző otromba jeleneteik az összes szereplő (és ember) jelképei, akik egyszer sértegetik, máskor pedig ajnározzák egymást. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de az egész kép látványvilága, a bekevert ováció és a jelenetek szétdobálása a filmben mind egy egységes és mégis árnyalt jelentést adnak rendszeres feltűnésüknek. Vannak még visszatérő szereplők: például a diáklányra hajtó középiskolai angoltanár. Vagy a Gitár Fivérek, akik közül az idősebb egy kamaszkorból jóval kiöregedett japán hippi, míg öccse egy elhízott fehér kisfiú. Vagy az osztály, ahová minden korosztályból járnak egyenruhás tanulók, és kiselőadást kell tartaniuk, és mindig botrányba fullad a tanítás. Vagy a késő harmincas férfi, aki pletykálkodva vihogó tinilányokra gerjed. Megismerjük ezeket az alakokat, aztán persze minden a feje tetejére áll. Hogy csak egy példát fejtsünk ki: a diáklányba szerelmes angoltanár gépfegyveres marslakóval táncol az éjszakai tengerparton, hatalmas hangfalak teliholdszerű kürtőjének világában, meg egy moszatos autó is áll ott. Aztán lények és táncosok bújnak elő a kocsiból, a fövenyen meg műlakkruhás alak jön. A fején csuklya, amin hasonlóak a szemek, mint a nyuszinak vannak, amit egy másik jelenetben a diáklány hord a pólóján, épp a mellei között. És ez csak egy jelenet kezdete.

Gitár Fivérek | Aszano Tadanobu, ismeretlen kölök, Teradzsima Szuszumu

A film csúcspontja az a jelenetsor, ami egyszerre idézi a Monty Python Az élet értelme és Cronenberg Meztelen ebéd című filmjét. A gimnázium tornatermében a tollasütős lány keményebb edzést akar. Kedves oktatója egy kikötözött, melegítős ötvenes urat rak elé, akinek húszcentis mellbimbói vannak. A gatyájából furcsa csomagokat dobál, miközben vékony kocsányon agyvelőszerű heréje lelóg a szék alá. A csomagokat kell elütnie a lánynak. Az egyik csomag viszont harapós szörnnyé válik, és elkezdi szívni a kislány hónalját. Ez a vérszopó, hívni kell az iskolaorvost, aki bizonytalankodó türelemmel visszafejti a lény húsát, mintha egy körülmetélési szertartásba kezdene. Ráadásul közben zavart és elképesztően vicces párbeszédek folynak.

Értelmetlen lenne tovább sorolni a szavakkal visszaadhatatlan hangulatot, és ízelítőnek talán ennyi is elegendő. A film központi kérdése a szex utáni vágy, az ártatlanság elvesztése, álmok és fantáziák, a gerjedelem szublimációi. Másrészt pedig a mai tévés látvány paródiája, szappanoperás és videóklipes elemekkel. Animációs betétek és hosszú beszélgetések szabdalják mindezt. A két és fél óra rendkívül tömény. Sok poén visszafogottan kerekedik ki, máskor viszont a nyilvánvaló viccek annyira erőltetettek és túlzóak, hogy önmaguk paródiájaként értelmezhetőek, és ezért nem könnyű darab a Funky Forest. Viszont nagyszerű alkotás.

Egy jellemzően könnyen értelmezhető kocka a filmből

Kísérlet is arról, hogy a film mint művészeti forma milyen lehetőségeket rejt. Megoldási javaslata szerint éppoly közel áll a képzőművészethez, mint a színházhoz. A látvány bonyolult, a párbeszédek pedig mindig önmagukon túl mutatnak, sohasem a kimondott szavak a fontosak, hanem a mögöttük bujkáló motiváció. A Funky Forest arra is emlékezteti a nézőt, hogy mennyire keveset használnak ki a filmesek lehetőségeikből és mennyire konzervatív valójában ez a modern műfaj. Az egyre könnyebben hozzáférhető trükköknek köszönhetően valószínűleg a filmművészetnek az ilyen típusú művek jelenthetik a fejlődés irányát. Ami videoklip-hosszúságban már természetes, az talán hamarosan nagyobb lélegzetvételű filmek esetében is jellemző lesz. Sztorik helyett érzések, hangulatok és utalások jönnek.

dr. Igó

A Funky Forest című filmet egyelőre nem forgalmazzák Magyarországon, és sajnos az idei Titanic Filmfesztiválon sem fogják bemutatni, viszont angol feliratos DVD-n megrendelhető például a távol-keleti filmekre szakosodott Adrenafilm nevű német honlapról.