Paul Thomas Anderson új filmje nézhetetlenül zseniális

Paul Thomas Anderson (Magnólia, Boogie Nights) rajongóinak nyilván nem mondunk újat azzal, hogy hamarosan mozikba kerül a rendező legújabb filmje, a Vérző olaj (There Will Be Blood): a hazai mozikban február 28-án mutatják be az alkotást, amit egyelőre Amerikában is csak néhány kritikusnak volt szerencséje megtekinteni. A "szerencse" szó használata nem feltétlenül helyénvaló, mert bár az eddig megjelent kritikák nagyra értékelik a filmet, az is egyértelműen kiderül belőlük, hogy igencsak nehéz végignézni az alkotást. A sztori Upton Sinclair 1927-es, magyarul Petróleum címmel megjelent regényén alapul, amelynek főhőse egy kapzsi, embergyűlölő olajmágnás, akit Daniel Day-Lewis alakít a filmben. A színész Oscar-jelölését már most szinte biztosra vehetjük, a kritikusok elájultak attól az átéléstől, amellyel Day-Lewis megformálta a teljesen elviselhetetlen, pszichopata figurát.Daniel Day-Lewis a Vérző olaj című filmben | ElőzetesA "szimpatikus" főhőst az utóbbi években elharapózott (rossz) szokásnak megfelelően több mint két és fél órán át nézhetjük, amiből valószínűleg az első és az utolsó szakaszt a legnehezebb végigülni. Az első 15-20 perc a leírások alapján úgy hangzik, mintha Tarr Béla forgatta volna jelentős mennyiségű LSD elfogyasztását követően: szöveg nincs, csak a főhőst figyelhetjük, ahogyan aranyat, ezüstöt, majd olajat keres Texasban, miközben "szinte elviselhetetlen hangmagasságig szökő" (Todd McCarthy, Variety) elektronikus zajt hallunk. Állítólag a film zenéje - amelyet a Variety kritikusa "avantgárd szimfonikus"-ként határoz meg - végig meglehetősen szokatlan, a Radiohead Jonny Greenwoodja komponálta, aki egy interjúban elmondta, hogy a Ragyogás-ban hallható Krzystof Penderecki-művek inspirálták a stílust. Daniel Day-Lewis és Paul Thomas Anderson a Vérző olaj forgatásánAz igazi izgalmat viszont a film vége tartogathatja, amire minden kritikus kitér, ki ilyen, ki olyan felhanggal. Hogy pontosan mi történik, nem tudjuk (és egyébként sem lőnénk le a poént), de annyi biztos, hogy nagyon durva és megrázó a végkifejlet. Átadjuk a szót Anne Thompsonnak, a Variety bloggerének: "... a finálé, amely nem kecsegtet semmilyen fénnyel a sötétben, sok nézőt elriaszt majd, főleg a nőket. Ez egy olyan művészfilm, amely okos, erősgyomrú nézőknek készült."