Anthony Minghella: Sose nézem meg a filmjeimet

Vágólapra másolva!
A Bűnös viszonyok az Oscar-díjas Anthony Minghella hatodik nagyjátékfilmje, amelyben Jude Law egy építészt alakít, akinek kirabolják az irodáját, és ez áttételesen ahhoz vezet, hogy megcsalja a feleségét. Párkapcsolati és kulturális konfliktusokat bemutató filmje kapcsán a rendező nyilatkozott arról, hogy hogyan látja a mai világban a kultúrák találkozását, pontosabban a találkozás kerülését, elmondta, hogy milyen hasonlóságot lát a filmkészítés, az építészet és a zeneszerzés között, és kifejtette azt is, hogy miért az övé a világ legjobb foglalkozása.
Vágólapra másolva!

- Milyen hosszú időbe telt a film elkészítése?

- A rövid válasz az, hogy körülbelül egy éven át írtam a forgatókönyvet. A hosszabb válasz az, hogy kábé húsz éve tervezem ezt a filmet. Már a Truly, Madly, Deeply című filmem forgatása idején megvolt a cím és az alapötlet, de nem tudtam, hogy hogyan meséljem el a történetet. Aztán, miközben a Hideghegy-en dolgoztam Romániában, többször betörtek a londoni irodánkba. Ez hatalmas káoszt okozott, az embereinket nagyon felzaklatta, pedig valójában csak apróságokat loptak el, nem volt nagy ügy. Úgyhogy eszembe jutott, hogy visszatérjek az ötletemhez a házasságról, amit egy rablás forgat fel. De fontos szerepet játszott az alapötletben maga London is, amely sok más új városhoz hasonlóan nagyon érdekes hely, ahol nagyon izgalmas élni. Érdekesnek találom megvizsgálni a városokat mint a civilizáció termékeit. Az emberek kis helyekre tömörülnek, ahova egyre több és több embert zsúfolnak be, akiknek egyre nehezebb és nehezebb az életük. A világ különböző pontjairól érkeznek különböző háttértörténetekkel. Nem ritka, hogy egyáltalán nem állnak szóba egymással: ugyanabban az épületben dolgozol, mint a takarító, aki lehajtott fejjel megy el melletted, és te nem tudod, hogy nem egy olimpikonnal van-e dolgod, még azt sem tudod, melyik országból jött, csak feltételezéseid vannak róla, ahogy neki is feltételezései vannak rólad.

Nagyon furcsa világban élünk, amelyben csak akkor beszélnek egymással az emberek, ha okvetlenül szükséges, amúgy törzsekbe tömörülnek, és az építészek csak az építészekkel állnak szóba, az írók csak az írókkal, a takarítók csak a takarítókkal. Hiába élünk ugyanabban az épületben és használjuk ugyanazt a lépcsőházat, lehajtjuk a fejünket és nem hatolunk be a másik személyes terébe, és nem nézünk egymásra, holott iszonyatos fájdalmakat okozunk egymásnak, lopunk egymástól, megrongáljuk egymás tulajdonát és előítéleteket táplálunk egymással szemben. Az ítéleteinket arra alapozzuk, hogy a másiknak mennyire jók a génjei, vagy hogy eltakarja vagy nem takarja el az arcát, vagy hogy van-e szakálla vagy nincs, vagy hogy van-e haja vagy nincs - folyton ítélkezünk. Én olyan filmeket akarok csinálni, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy álljuk meg egy pillanatra, mielőtt ítélkeznénk, kérdezzük meg a másikat, hogy mit gondol és mit csinál, kérdezzük meg a lefátyolozott asszonyt, hogy számára mi a fontos és hogy a férje mivel foglalkozik, ha van egyáltalán férje. A világ sokkal elbűvölőbb lehetne, mint amennyire engedjük azzá válni.

Forrás: [origo]
Rafi Gavron és Juliette Binoche a Bűnös viszonyok-ban

- A filmben a láthatatlan emberek láthatóvá válnak, és az elkövetőkről kiderül, hogy valójában áldozatok. A laptopot ellopó fiútól az életét lopták el a saját hazájában.

- Nem helyes, amit tesz, de nem is azzal foglalkozom, hogy ezt megítéljem, hanem azzal, hogy kicsit jobban megértsem őt. Nem fontos, hogy bűnt követetett-e el. Persze valamit kezdeni kell vele, mert olyasmit tett, amit nem kellett volna, de nagyon egyszerű gondolkodás nélkül ítélni, amikor inkább meg kéne próbálni megérteni, hogy milyen érzés, amikor valaki benéz egy ablakon, és egy olyan világot lát odabent, amelyben neki nincs helye, egy olyan életet, amely neki sosem adatik meg, és ettől kívülállónak érzi magát. Ha meglenne a joga ugyanazokhoz a dolgokhoz, mint annak az embernek, aki az ablak túloldalán van, akkor talán egyáltalán nem érezné úgy, hogy bármit el kéne vennie attól, aki bent van. Végeredményben azt akarom ezzel mondani, hogy bizonyos bűnök sokkal súlyosabbak, mint a magántulajdon ellen irányulók. Nem vagyok politikus, vagy bíró, engem csak az érdekel, hogy milyen értéket tulajdonítunk bizonyos dolgoknak: sokkal jobban aggódunk a tulajdonunk miatt, mint a társunk vagy a gyermekeink vagy a szeretteink miatt. Sokkal több törvény védi a tulajdont, mint azt, hogy az emberek rendesen viselkedjenek egymással. Ez a film arra kéri az embereket, hogy legyenek egy kicsit rendesebbek egymással, vállaljanak egymással közösséget egy olyan világban, amelyben a megoldások arra alapulnak, hogy ha te megütöttél, én visszaütök, ha lebombáztad az országomat, én is lebombázom a tiédet. Világos, hogy ezek a megoldások nem működnek, úgyhogy lehet, hogy megpróbálkozhatnánk valami mással, mielőtt meggondolatlanul ítélkezünk a másik felett.

Forrás: [origo]
Anthony Minghella tükörbe néz a Bűnös viszonyok forgatásán

- Miért éppen a filmkészítést választotta a rengeteg létező önkifejezési forma közül? Jól tudom, hogy építész akart lenni, mint Will a filmben?

- Egy ideig valóban építész akartam lenni... Az a problémám, hogy mohó vagyok - azt hiszem, ez a meghatározó tulajdonságom. Zenész is szerettem volna lenni, egy ideig az is voltam, tanultam festészetet, és nagyon szerettem volna festő lenni, és szerettem volna építész is lenni. Szerintem az épületek és a filmek nagyon-nagyon hasonlók. Álomként indulnak, aztán hitvány valóság lesz belőlük. A filmkészítésben ugyanazok a nehézségek, csalódások és kudarcok fordulnak elő, mint az építészetben.

Ha előre tudtam volna, hogy hogyan alakul az életem, lehet, hogy inkább politikus lettem volna, mert szeretném, ha a dolgok másképp lennének a világban, mint ahogy most vannak. Az történt, hogy eltávolítottuk a vallást a kultúránk középpontjából, amit valószínűleg jól tettünk, de nem kerültek a helyére más meggyőződések és értékek. Úgyhogy a városokban és kultúrákban keletkezett egy űr, amelyet az emberek egy része nagyon erős megoldásokhoz, nagyon erős ideológiákhoz nyúlva tölt be. Ehelyett találhatnánk közös értékeket, például azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánjunk egymással.

- Mi indítja arra, hogy hű maradjon ugyanazokhoz a színészekhez, például Juliette Binoche-hoz és Jude Law-hoz?

- Számomra érdekesebb kérdés az, hogy ők miért maradnak hűek hozzám... Felvillanyoz, hogy hajlandók visszatérni hozzám és újra velem dolgozni. Bizonyos szempontból a filmkészítők hasonlítanak a zeneszerzőkre: a zeneszerzők szeretnek bizonyos hangszerekre komponálni, mondjuk zongorára vagy csellóra, én pedig szeretem a szerepeket bizonyos típusú színészekre, bizonyos hangokra írni. Amikor korábban azt mondtam, hogy mohó vagyok, elsősorban a színészekre gondoltam. Ha látom, hogy egy filmben egy színész remekel, akkor legszívesebben kirángatnám őt abból a filmből és beletenném az én filmembe.

Forrás: [origo]
Jude Law és Anthony Minghella a Bűnös viszonyok forgatásán

- Említette, hogy egy évbe telt a forgatókönyv megírása. Mennyiben különbözik az, amikor egyedül ül a számítógépnél és ír, mint az, amikor emberek közt van és rendez?

- Inkább kézzel írok, tollal, mint a számítógépen. Megírom kézzel, és aztán ülök a számítógép elé, amikor már készen van. Szerintem az író-rendezők a legszerencsésebbek a világon. Én imádok egyedül lenni, gondolkodni és kutatni - sokáig akadémikus voltam. Szeretem a könyvtárak világát és szeretem kinyitni a könyveket. Általában úgy fogom fel a munkámat, hogy azért fizetnek, hogy olvassak, szóval fantasztikus állásom van. Aztán félreteszem ezeket, és kimegyek játszani egy csapat emberrel, akik új dolgokat tanítanak nekem arról, amit írtam és amin gondolkodom. Fantasztikus így élni, mert egyensúlyban van a csönd és a magány, illetve a szórakozás. Remélem, hogy - attól függetlenül, hogy a nézők mit gondolnak a kész filmről - miközben forgatok, a lehető legjobbat hozom létre a stábommal és a színészekkel. Sose nézem meg a filmjeimet; nem lennék képes végignézni a Bűnös viszonyok-at úgy, mint bárki más, viszont muszáj filmeket csinálnom. Ez az életem, és azt akarom, hogy ez egy jó élet legyen, amelyben jó emberek vesznek körül.

Forrás: Fórum Hungary