Osvárt Andrea: A sors a tenyerén hordozott

Vágólapra másolva!
Osvárt Andrea éppen Magyarországon piheni ki egy kéthónapos tunéziai forgatás fáradalmait, a kocsiban Britney-t dönget, a Casino Royale-t zseniálisnak tartja, de Eva Green alakításától nincs elájulva. Miután a Vendégszobában kifaggatták olvasóink a bájos színésznőt, mi is elkaptuk egy miniinterjú erejéig.
Vágólapra másolva!

- Mit csináltál ma eddig?

- Tegnap megnéztem a James Bond-filmet, és éjjel egykor értem haza, úgyhogy sokáig aludtam. Délelőtt elmentem az önkormányzat okmányirodájába lakcímváltozást bejelenteni. Utána ebédeltem egy barátommal a Pomo D'oróban és aztán jöttem ide a csetre.

- Mi volt a legjobb dolog, ami idén történt veled?

- Általában januárban mindig írok egy listát arról, hogy mit szeretnék abban az évben elérni és az volt a legjobb dolog, hogy minden sikerült. Például beírtam a listába, hogy szeretnék legalább két angol nyelvű filmet forgatni, és ez sikerült. Eddig még nem forgattam soha angolul, és céltudatosan elterveztem, hogy 2006-ban már megteszem az első lépéseket a nemzetközi filmkarrier felé. És nem egyet, hanem mindjárt kettőt szeretnék forgatni. A sors a tenyerén hordozott.

- Melyik albumot hallgattad a legtöbbet mostanában?

- Utoljára, amit rengeteget hallgattam a kocsiban mp3-ban az a Britney Spears Greatest Hits volt. Mert az annyira tüzes és energikus. A tánc volt mindig az, amivel ki tudtam kapcsolódni.

- Olvastál jó könyvet az utóbbi időben?

- Most olvasok egy könyvet, de nem olyan jó. A forgatókönyveket olvasom, amik hálistennek elég jók.

- Ha olyan könyvet olvasol, ami különösebben nem tetszik, azért végig szoktad olvasni?

- Nem.

- És mi ez a mostani könyv?

- Ez egy régi könyv, 1926-os kiadás, valami olyasmi a címe, hogy A kor legrejtélyesebb bűnügyei.

- És miért pont ezt kezdted el olvasni?

- Ezt találtam a polcon otthon.

- Mikor jöttél utoljára zavarba?

- Nem is olyan régen. Voltunk a nővéremék irodájában, ő az Elle Dekor magazin főszerkesztője. Nem emlékszem már a poénra, de valami megjegyzést tett, és elpirultam, mert leégetett a kollégái előtt. De nem tudom már, hogy konkrétan mi volt.

Fotó: Marton Bálint [origo]

- Melyik volt az utolsó film, ami nagy hatással volt rád?

- Abszolút a Casino Royale, amit tegnap láttam. Zseniális a film. Egy fantasztikus munka, mert végre nem ez a komputeranimációs özönvíz, amit az előző James Bondok produkáltak. Én azokat ki nem állhattam, és tényleg csak úgy tudtak berángatni rá a moziba. Ez meg egy hús-vér történet, egy igazi akciófilm. Biztos van benne komputertechnika is, de alapvetően akciókra épül, és rettenetesen jól meg vannak írva a párbeszédek. A humoros részeken meg hangosan nevet az ember. A végén tapsolni lett volna kedvem, és aludni is alig tudtam utána, mert annyira fel voltam izgulva.

- Nálatok is nevettek az emberek, amikor szerelmes lett a Bond?

- Hát igen. Az volt a leggyengébb része szerintem a filmnek. Nem értem, hogy miért szeretett bele a lányba, ezt nem láttuk. A lány nem csinált semmit.

- Elég jófej volt, meg szép is...

- Szép? Mondjuk nem egy bombanő szerintem. Semmi izom nincs rajta, semmi szexi vagy bombasztikus. Egy helyes lány. Kicsit ez az okoska típus, amivel semmi baj. Azt értem, hogy a nő miért szeret bele egy ilyen pasiba, de azt már nem, hogy a pasi miért szeret bele egy ilyen lányba. Azért mert árva volt? Olyan jelenetet sem láttunk, hogy mondjuk James Bond nézte volna, ahogy beszáll a zuhanyzóba, hogy elindult volna benne valami szexuális. Egy érzelmi kapcsolat volt köztük, de nekem ez nem volt egy igazi férfi-női vonzalom. Itt találtam az egyetlen gyenge pontot a filmben.

- Te is pályáztál a lány szerepére, ugye?

- Háromszor voltam Londonban a callbacken, úgyhogy tűzközelben voltam. Találkoztam a rendezővel, a producerekkel és a forgatókönyvírókkal. Nyilván sokminden számít ilyenkor. Hogy milyen ügynöke van az embernek. Hogy beszél angolul, akcentussal vagy anélkül. Hogy honnan jön. Hogy mi van a háta mögött. És hogy épp abban a pillanatban milyen piaci státuszban van. Eva Green ebből a szempontból már akkor híres volt.

Forrás: http://www.osvartandrea.hu/
Egy kínai szakács és Osvárt Andrea a Two Tigers című filmben

- Olvastad a forgatókönyvet már akkor?

- Nem adták oda az egészet. Csak a meghallgatásra azt a két-három jelenetet küldték el futárral, mert még e-mailben sem volt szabad. Annyira titkos volt.

- Melyik jelenetet kaptad?

- Pont az a vonatos volt. Ahogy mondta tegnap a csaj, szó szerint hallottam vissza a szövegeket. Lehet, hogy amiatt, hogy már annyira szakmai szemmel nézem, hogy hogy oldották meg, de az a jelenet nekem annyira nem tetszett. Csipkedték egymást, de a lány csak felmondta azt a szöveget, amit annak idején én is.

- Kivel kellett csinálnod a jelenetet, amikor behívtak?

- Egy kameramannal, aki a produkciótól jött le. Ezt nem szeretem ebben különben. Tök nehéz valaki civillel dolgozni. Nem mindegy, hogy mondjuk Al Pacino van ott és az egekig felhúz engem minőségben, vagy pedig ott áll egy ember, aki csak felolvassa papírról. Eleve nem tudok olyan energiát produkálni. Ez így nem könnyű.

- De ez általában probléma a meghallgatásokon, nem?

- Nem mindig. Voltam például egy Brian De Palma-film meghallgatásán is tavaly. Mondták, hogy nagyon tetszettem nekik, de sajnos mégis Hillary Swank kapja a szerepet. Én meg mondtam, hogy egye fene, Hillary Swank mellett veszíteni, az nem olyan rossz. És ott például adtak arra, hogy egy angol színésszel játszhattam a meghallgatáson.

- Ez A fekete Dáliá-ban volt akkor?

- Igen. Már láttad?

- Igen.

- Én még nem. Jó?

- Nem. Min dolgozol most? Mit csinálsz legközelebb?

- Most fejeztem be november közepén egy kéthónapos forgatást Tunéziában, ahol egy angol nyelvű Pompei című kosztümös filmben játszottam főszerepet. Ez eléggé megterhelő volt. Ez volt az eddigi leghosszabb forgatásom, tényleg minden nap dolgoztam két hónapon keresztül derékig érő parókában és kosztümben. Emiatt jöttem haza egyből onnan és azóta pihenek. Már összeszedtem magam. Jövő héten Rómában van öt meghallgatásom újabb filmekre, konkrétum még nincsen.

Fotó: Marton Bálint [origo]

- Még mindig Rómában laksz?

- Össze-vissza. Annyit forgattam idén, hogy mindig más országban voltam, ami nem Olaszország volt és nem Anglia. Feladtam az albérletemet Londonban. A prodzsektekkel megyek, visz az élet, mert most nincs másom, csak a munkám.

- A cuccaid azért még Rómában vannak?

- Már onnan is hozom el. Próbálok itthon egy bázist létrehozni. Rómában májusban szétmentem a barátommal, úgyhogy onnan elhoztam a cuccaimat. Londonban még viszonylag kevés cuccom van. Mindenhol van egy kevés még mindig, úgyhogy írnom kell listákat, hogy mi hol van. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

Varga Ferenc