Vágólapra másolva!
A Verdák annak ellenére szórakoztató film, hogy olyan autókról szól, amelyek rendszeresen kidugják a nyelvüket. Az antropomorf járművek világában tehén a traktor, szeme van a helikopternek, náthás a tréler és szervilis a nyerges vontató.
Vágólapra másolva!

A Verdák alkotói olyan animációs filmet készítettek, amilyenről a politikai kampányok készítői csak álmodni tudnak: egyszerű értékeket hirdetve párhuzamosan szólítanak meg különböző korcsoportokat érdekesen. Még akkor is szórakoztató, ha a néző sok előítélettel készül arra, hogy milyen is lesz két órán keresztül életre kelt, nyelveiket nyújtogató gépjárművek kalandjait figyelni. A sikeres megoldás kulcsa az apró és vicces ötletekben van. A képi megoldások eléggé virtuózak ahhoz, hogy a rettenetesen idétlen alaphelyzet néhány perc után már ne is zavarjon. Gyermekek és felnőttek számára egyaránt elfogadható szórakozást biztosít, bármennyire is bugyuta az egész.

A sztori kettő tőmondattal részletesen kifejthető. A szerénység, a szeretet, az idősebbek iránti tisztelet és a barátság értékeit bizonyítja egy egyszerű példatörténettel. Minden létező amerikai filmes toposz benne van. A jó elnyeri méltó jutalmát, primitív erkölcsi tanmese az egész. Viszont a történetnek szinte alig van jelentősége. Lehet néha egy kicsit izgulni, de inkább a kacagás és a csodálkozás a nézők feladata, valószínűleg még az ovisokban sem merül fel, hogy a Porschéval a végén nem jön össze a piros versenyautó. Viszont hiába van nyelvük, nem csókolóznak a végén sem. Ezt azért fontos megjegyezni mert egy nagyon izgalmas kérdést nem válaszolt meg a film: ebben az autós társadalomban, ahol minden élőlény jármű, hogyan történik a szaporodás? Amikor a felajzott gépkocsik leparkolnak a sötétben, akkor hogyan lelik egymásban örömüket? Hiszen náthásan, hortyogva, kimerülten vagy éppen sértetten láttuk őket eleget.

A film képei sokszor magával ragadóak. Hol a videójáték-szerű gyorsulásos klipek, hol a humoros megoldások, hol a részletgazdag háttér teszi érdekessé a filmet. Nem lehet unatkozni, a legnyálasabb jelenetek sincsenek értelmetlenül túlnyújtva, folyton villódznak a színek, vidám kavalkád az egész. Az egyszerűen közlekedő autók képeiben is van annyi ötlet, hogy egy hosszú percekig tartó sztrádás utazás is élvezhető marad. A szórakoztatás ördöge a részletekben van. Az autók jól felismerhető személyiséget kaptak, egy általános iskolás a saját közösségéből ügyesen beazonosíthatja az idétlen csöpögő orrú mókamester trélert, a vagánykodó versenyautókat. Apró képi poénok tartják éberen a figyelmet.

Apró részleteket kapnak a szülők is. Az alkotók igyekeztek motiválni őket is, tudva, hogy jó hírét kell kelteni köztük is a filmnek, hogy rábeszéljék egymást, na a Verdákra vidd el a gyereket. Az LSD-mámorban úszó, virágmintás Volkswagen kisbusz például titkos üzenetként értelmezi a sárgán villogó villanyrendőrt, Hendrixet hallgat, és folyton vitatkozik vietnami veteránnak tűnő dzsip-szomszédjával. Utóbbi túlélőtúrákat szervez modern terepjáróknak, előbbi pedig rákattan a növényi párlatból készült organikus üzemanyagokra. Mindezeket olyan gyorsan tudjuk meg néhány klip-szerű jelenetből, hogy közben a gyerek rá sem jön, hogy meg kéne kérdezni, mit is jelent mindez. Néhány ilyen kis mellékszál rengeteget segít az idősebbeken, miközben a gyerekek is megkapják bőven a maguk poénjait. Az ötletek ugyan egyáltalán nem mind sziporkázóak, de adagolásuk megfelelően sűrű, és a mi a legfontosabb, a serdületlenek hangosan kacagtak a moziban, míg a nagyobbak is mosolyra bírták húzni néha a szájukat. A történet annyira uniszex, hogy szó sincs arról, hogy csak az autókra kattant kisfiúk és gyermeki lelküket megőrző faterjaik élvezzék. A nagy szemekkel révedező kisautók simán elférnek a My Little Ponyk társaságában a feminin kedvencek képzeletbeli horizontján. Sokkal jobb a Verdák mint az Oroszlánkirály-szerű rajzoperettek, pedig tényleg nehéz megbocsátani, hogy a gépjárműveknek kilóg a nyelvük, ha elfáradtak.

dr. Igó

+ + +

A helyes megfejtők közöttegy beszélő és programozható Villám McQueen játékautót, egy John Lasseter által dedikált Verdák-plakátot, egy Verdák-párnát valamint egy Verdák-ébresztőórát sorsoltunk ki. A jó válasz az A) volt, Ganxta Zolee szolgáltatta Joe Komposztor hangját. Nézzük ki, mit nyert!

Villám McQueen játékautó: Lengyel Nóra
dedikált Verdák-plakát: Szalma Zsuzsanna
Verdák-párna: Kormos Viktória
Verdák-ébresztőóra: Krámlik Katalin

Gratulálunk a nyerteseknek, a többieknek pedig köszönjük, hogy velünk játszottak! Aki most nem nyert, ne csüggedjen, mert például megnézheti premier előtt A Karib-tenger kalózai második részét...