Vágólapra másolva!
Gryllus Dorkát az utóbbi két évben csak futólag lehetett látni Magyarországon. Látogató lett otthon, amíg Berlinben új életet és új karriert kezdett. Most, hogy mindkettő beállt egy stabilnak látszó pályára, hajlandó elmesélni, milyen volt eljutni idáig. Annyit előre elmondhatunk: hosszú és göröngyös, de megéri végighallgatni! Nem mesélte még másnak.
Vágólapra másolva!

- Hogyan emlékszel most az Érzékek iskolájá-ra?

- Pont tegnap beszéltem róla. Találkoztam Esterházy Péter német ügynökével, és eldicsekedtem neki, hogy az első filmszerepem egy Esterházy-mű főhőse volt. Sajnos ezt a regényét (Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk) nem fordították le németre, mondtam neki, hogy kár, mert nagyon jó könyv. Én annyira szerettem...

- Az nem zavart, hogy utána évekig te voltál a szexi fiatal színésznő, aki vetkőzik?

- Sok dolgot nem lehetett látni előre. Például azt sem, hogy ilyen arányban szerepelnek majd benne erotikus jelenetek. De azt gondolom, hogy ha egy 21 éves lány kap egy filmfőszerepet, ami azt jelenti, hogy a film minden kockájában benne van, az most is óriási dolog. Ráadásul, az anyag maga nagyon színvonalas: egy Esterházy-könyv. A Főiskoláról (Színház- és Filmművészeti) is elengedtek, ez is abba az irányba billentette a mérleget, hogy vállaljam el. Benedek Miklós, a főiskolai osztályfőnököm is azt mondta: mint színész sem tudná azt tanácsolni, hogy ne fogadjam el. Utólag persze elismerem, hogy lelkileg talán nem voltam arra felkészülve, ami utána jött. Nem tudom, hogy egyáltalán felkészülhettem volna-e rá. Nem sokkal a rendszerváltozás után a bulvársajtó és a kereskedelmi televízió még épp, hogy csak alakulgatott. Nem ismertük még a média természetét.

- Mindenesetre igaz, hogy sokáig ezzel a szerepkörrel azonosítottak?

- A mai napig így van. Ha valaki azon gondolkodik, mi az, amit én eddig csináltam, szerintem két film juthat az eszébe: a Sólyom András filmje, az Érzékek iskolája és a Pejó Róbert rendezte Dallas Pashamende. Színészileg mindenképpen ez a két film volt az eddigi életem két legfontosabb állomása.

- Viszont a két film között majdnem tíz év telt el. Miért nem történt ezalatt más fontos dolog veled a filmezésben?

- Hát akkor kezdjük ott, hogy én az Érzékek iskolájá-t ma is vállalom, szerettem a filmet és a szerepemet. Ezzel a filmmel híres lettem, és ezt valószínűleg nem tudtam jól kezelni. Ma már tudjuk, hogy az embernek vigyázni kell arra az imidzsre, amiben megjelenik a médiában. Hogy úgy mondjam, én ezt az imidzset eléggé "félre-teremtettem". Olyan dolgokba vágtam bele, amiről akkor senki nem tudta, hogy az mi. Elkezdtem például műsort vezetni az RTL-Klubon, én voltam a Bravo TV első arca. Senki nem tudta, hogy ez ciki, vagy nem ciki, vagy hogy ez milyen hatással lehet rám. Ma sokkal jobban el tudom dönteni dolgokról, hogy akarom-e őket, kellenek-e nekem. Akkoriban ez nem így volt, belekerültem olyan projektekbe, amiket nem láttam át, nem tudtam kontrollálni.Az egész elindult egy nagyon rossz irányba, amiből csak az mentett meg, hogy bekerültem a Kaposvári Csiky Gergely Színházba.