2005 - Az ellentmondások éve

Jó év volt 2005 a moziban, mert a Millió dolláros bébi nyerte az Oscar-díjat, rossz év volt, mert megint pofára ejtették Scorsese-t. Jó év volt, mert visszatért Batman, rossz év volt, mert megkergült Tom Cruise. Jó év volt, mert a pingvinek lenyomták a gagyi akciófilmeket, rossz év volt, mert sokat bántották Orlando Bloomot. Az igazság persze valahol középen található, mint az kiderül az idei mozitermésből mérleget vonó összeállításunkban.

Clint Eastwoodnak: Egy évvel korábban a Titokzatos folyó nagy sikere kapcsán mindenki elintézettnek tekintette a westernfilmek rezzenéstelen arcú hősének rendezői dicséretét és nagy Scorsese-kárpótlásnak nézett ki a 2005-ös Oscar-díjkiosztó. Minden különösebb csinnadratta és kampány nélkül azonban az utolsó utáni pillanatban (a jó előrejelzésnek tekintett Arany Glóbuszt és BAFTA-t is az Aviátor nyerte) a kiszámíthatónak tartott Oscar-szezon éllovasává lépett elő az elszánt bokszolólány megdöbbentő története, a Millió dolláros bébi.

Clint bezsebelt egy legjobb színészi jelölést is, és lazán elhappolta Scorsese orra elől a rendezői Oscart és még hármat a legfontosabb díjak közül. Hilary Swank 5 éven belül második jelöléséből a másodikat is díjra váltotta, a legjobb forgatókönyvíróként jelölt Paul Haggis pedig még idén lenyűgözött bennünket rendezői bemutatkozásával, az Ütközések-kel.

Ajánló: Kiütéssel győzött a Millió dolláros bébi

+ + +

Cannes-ban: Két éve igencsak temetni kezdték az öreg kontinens legnívósabb filmfesztiválját katasztrofális versenyprogramja és sztárok nélküli eseménytelensége miatt. A tavalyi biztató jelek után idén végre kijelenthettük, hogy újjászületett a Croisette. A sztárokat hiányolók száját egy seregnyi Darth Vaderrel, valamint a Sin City-vel tömték be, a versenyprogram pedig bővelkedett a kellemesebbnél kellemesebb meglepetésekben.

Scarlett Johansson és Woody Allen a Match Point forgatásán

Bravúrosan tért vissza Woody Allen (Match Point), Atom Egoyan (Az igazság fogságában), Jim Jarmusch (Hervadó virágok), Michael Haneke (Caché) és David Cronenberg (Erőszakos múlt). Gus Van Sant (Last days) és Lars Von Trier (Manderlay) pedig vitatható, de érdekes alkotásokkal érkeztek a francia Riviérára. Az Emir Kusturica elnökölte zsüri végül unalmas döntést hozott, és a belga Dardenne testvérek új filmjét (A gyermek) tüntette ki az Arany Pálmával, noha ők már 6 éve is bezsebelték ezt a kitüntetést a Rosettá-ért.

Ajánló: Cannes-i tudósítás

+ + +

A kultfilmrendezők és a képregény-megfilmesítések kombinációinak: Idén végképp bebizonyosodott, hogy a képregény-megfilmesítéseknek csak akkor van létjogosultságuk, ha szárnyaló fantáziájú, kísérletező kezekbe kerülnek. Az X-Men és a Pókember nyomdokain így a sokadik bőr lenyúzása után a denevérembert is végre egy tehetséges filmkészítő élesztette újra.

Christopher Nolan (Mementó, Álmatlanság) csillogó-villogó papírmasék helyett ultrarealista Batmant készített igazi jellemfejlődéssel és minimális számítógépes animációval. A kísérlet kifizetődött, hiszen a kezdeteket feldolgozó Batman nem csak a legjobb, de a második legjövedelmezőbb is lett a sorozatban. Hasonló sikertörténet a Sin City-é, hiszen Robert Rodriguez (Desperado) kilépett a rendezők céhéből, csak hogy társrendezőként felfogadhassa a produkcióhoz az eredeti képregény alkotóját, Frank Millert. Egy jelenet erejéig jó barátja, Quentin Tarantino is vendégrendezett, a végeredmény pedig napjaink legsötétebb, de egyszersmind legszórakoztatóbb képregény-adaptációja. A trend folytatódik, hiszen jövőre Superman tér vissza a vászonra Bryan Singer (Közönséges bűnözők, X-Men) rendezésében.

Ajánló:Batman-kritika, Sin City-kritika