Csányi Sándor: Rágógumi kilőve

Vágólapra másolva!
A Móricz Zsigmond regényéből készült Rokonok című film főszereplőjével a Kopjáss Istvánt alakító Csányi Sándorral beszélgettünk. Elmesélte, hogy milyen élmény volt pályája során először Szabó Istvánnal dolgozni, hogy hogyan viszonyul az általa megformált figurához, és hogy min múlik, hogy jól sikerül-e egy intim jelenet felvétele.
Vágólapra másolva!

- Milyen megformálni egy ilyen múltbeli figurát? Máshogy kell hozzányúlni, mintha egy mai férfit játszanál?

- Teljesen máshogy, mert nincsenek azok a gesztusok, amiket az ember használ. Nem vágja zsebre a kezét, nem gesztikulál, nem lehet akárhogy ülni a széken, nem dobja lazán keresztbe a lábát, nem ül a szék karfájára, rágógumi kilőve, nem babrál dolgokat. Tehát egy csomó minden van, amit sokkal tisztábban és egyenesebben kell eljátszani, amit Jávor Pál fantasztikusan tudott. Kifejezetten sok munka volt, amíg kidolgoztuk a járását, meg mindent. Mindent, ami nekem zsigerből jön a 2006-os Csányi Sanyiból, azt el kell dobni a fenébe, mert annak semmi köze Kopjásshoz, és mégiscsak teljesen személyes kell legyen a történet.

- Jávor Pálhoz és más, korábbi generációk színészeihez tudtál visszanyúlni?

- Az is benne volt, de igazából Szabó Istvánnak van olyan visszafogott, arisztokratikus lénye, ami nagyon hasonlít ehhez a világhoz. Egyébként is nagyon sokat találkoztunk, és elemeztük ezt a szerepet, de az ő metódusa, vagy ahogy beszél az emberekkel, az a finomság nagyon erősen hatott rám.

- Milyen volt vele a közös munka?

- A szaktudása megnyilvánul olyan dolgokban, mint például, hogy egész mások a fények a film elején, mint a végén. A film napfényesen indul, a végén pedig borongós idő van, és ez tudatosan fel van építve lépcsőzetesen. És ez a tudás kihat a színészvezetésre is, meg mindenre. Mindig pontosan tudja, hogy mi van a fejemben, és mi az, ami miatt most esetleg nem megy. Ezeket nagyon jól tudja, és ez nagyon-nagy biztonságot ad az embernek.

- Szabó nagyon pontosan instruál, vagy szabadon enged?

- Nagyon pontosan instruál, és nagyon szabadon enged. Pontosan elmondja, hogy milyen ez az ember, és mi történik vele, de tulajdonképpen elvárja, hogy te egy picit mást csinálj. Mert ha a felvétel alatt történik valami picit váratlan, kiszámíthatatlan dolog, akkor egészen megváltozik a másik színész reakciója. Majdnem minden felvételnél az volt, hogy "jó, megvolt, amit akartunk, most a következőnél csináljatok, amit akartok".

- Az egyes jelenetekből nagyon sok felvételt csináltatok?

- Változó, volt, hogy másodszorra azt mondta, hogy ezt megvette, volt, hogy negyvenszer felvettünk egy jelenetet. De eleve, mire a felvétel elkezdődött, addigra olyanok voltunk, mint a sportolók az ugrás előtt, akik egyrészt fejben végigjárják az egészet, másrészt nagyon fel vannak trenírozva. Mielőtt elindult volna a kamera, nagyon részletesen átbeszéltük a jelenetet, és addigra teljesen tisztába volt téve a fejed, és ő maga is annyira koncentrált. Soha nem indította el a felvételt, ha úgy érezte, hogy még nem vagyok magam. Érdekes az is, hogy az intim jeleneteknél mindig nagyon halkan mondja a "tessék"-et, az indulatosabb, emocionálisabb jeleneteknél pedig folyamatosan kiabál. Azon az energián van, amin neked kell lenned.

Forrás: InterCom
Pindroch Csaba és Csányi Sándor a Rokonok-ban

- Itt Ildikóval, a Csak szex és más semmi-ben pedig Schell Judittal kellett megteremtenetek az intimitást, ez hogy alakul ki?

- Vagy kialakul, vagy nem, és tulajdonképpen még attól sem függ, hogy régóta ismeri-e egymást két színész, vagy nem, inkább attól, hogy mennyire kíváncsi egymásra a két színész. Ildikó férje az egyik legjobb barátom, nagyon sokat találkoztunk előtte, de annak semmi köze nincs ahhoz, hogy most 1930-ban mi egy házaspár vagyunk. Iszonyú kíváncsi voltam Juditnál és Ildinél is, hogy mikor mit fog lépni, és ez az, ami remélhetőleg érződik a filmen, hogy a két ember közt van valami nagyon erős figyelem.

- Mennyire állt közel hozzád ez a figura, az ő jelleme?

- Nagyon. Egyrészt nagyon szerethető ember. Azt gondolom, ennyire nem vagyok naiv, mint ő, de tulajdonképpen egy elesett, vagy hibákkal teli ember, ezért mindenki magára ismer benne. Ezeket az apró elbotlásokat, meg pici csalásokat mindannyian megcsináltuk, én is ugyanúgy, és nagyon jó volt, hogy ezzel lehet foglalkozni.

- A könyv mennyire áll hozzád közel?

- Én nagyon szerettem. Annyira pontosan látja az embereket, gyönyörű fokozatokban írja meg, hogy hogyan megy tönkre egy házasság, hogy hűl ki két ember viszonya. Nagyon jól látja az embereket, és jó, hogy nincs eldöntve, hogy az egyiknek igaza van, a másiknak meg nem. Mint ahogy az életben sincs eldöntve, hanem mindig két emberen múlik, hogy egy kapcsolatot rendbe tudnak-e hozni. Nagyon szép, hogy nem ítélkezik egyik szereplő felett sem.

Bujdosó Bori