Vágólapra másolva!
Nem jó ötlet, ha a nagy öregek csak más nagy öregekkel dolgoznak. Fiatalok fiatalokkal - az megy, de mindig jobb, ha generációk hatnak egymásra. Bacsó Péter mellé sem ártott volna egy fiatal látványfelelős; egy kolléga, aki mai dialógusokat fogalmaz; egy jelmeztervező, aki ismeri a divatot; és egy operatőr, aki be tud világítani egy modern irodahelyiséget. És akkor talán a De kik azok a Lumnitzer-nővérek? még jó is lehetett volna.
Vágólapra másolva!

A film ugyebár gyors ütemben fejlődő műfaj. A 10 évvel ezelőttiek - különösen, ha zsánerfilmek - már cikiszámba mennek, mert feldolgozásuk elavult, ritmusuk lassú, világításuk az adott kor ízlését hordozza - nem beszélve az akkori hősök frizurájáról és ruhatáráról. A forma és a filmnyelv változását csak a nagy filmek élik túl, ettől válnak klasszikussá.

A De kik azok a Lumnitzer-nővérek? frissen készült, legfeltűnőbb hibája mégis az, hogy már most elavult, nem tükrözi a korunkat. Sem nyelvében, sem látványában. Márpedig a moziba járó közönség többsége fiatal, még nincs 30 éves. Ők máshoz szoktak, nem lehet figyelmen kívül hagyni az elvárásaikat, az igényeiket, mindazt, ami számukra alap. Egyszerűen azért, mert hetente legalább három új filmet látnak.

A sztorit az életből merítették: Bacsót megihlette a Népszabadság két étteremkritikusa, akik Wittman fiúk néven írták alá cikkeiket. Elképzelte, mennyien utálhatják őket, s mennyire. Mint ismeretes, egyiküket egyszer meg is verték - igaz, azt egy másik álnév alatt írott tévékritikájáért kapta. A lényeg, hogy indulatokat generálnak. És itt ugrott be neki egy hollywoodi elem: a kemény csaj, akit felbérelnek arra, hogy likvidálja a kritikusokat. Ezzel a krimi-szál mellett a szerelem is ki lett pipálva.

Az első képsorok még egész jó szórakozást ígérnek: Mucsi Zoltánt látjuk gusztustalanul ebédelni egy autó anyósülésén. Aztán kiderül, hogy ő csak a főcímbe kellett. A két főhőst Alföldi Róbert és Rudolf Péter kelti életre. Mindketten remek színészek, biztos vagyok benne, hogy bármit el tudnának játszani - feltéve, hogy a szerep meg van írva. Ez az adottság most hiányzott, nem voltak hús-vér karakterek.

Akit azonban még kevésbé jó nézni, az a film női főszereplője, Hegyi Barbara. A szerepet egy 10 évvel fiatalabb, sportos alkatú lánynak kellett volna kapnia - egy magyar Angelina Jolie-nak, akinek még humora is van. Nem azért, mert Hegyi Barbara nem jó nő - az, csak nem úgy, ahogy itt kellene. Nő helyett egy vagány csajnak kellett volna lennie. Akcióhősként tehát nem volt hiteles, de még ennél is kínosabb, amit Alföldi Róberttel produkáltak a szerelmi szálban. Mindig sejtettem: romantikát létrehozni is művészet, de minimum szakma.

Forrás: [origo]
De kik azok a Lumnitzer-nővérek? | Hegyi Barbara

Lenne még mit mesélni a részletekről (például Bacsónak arról az alaptéziséről, hogy a középkorú férfiakban annyi a szenvedély, mint Benny Hillben), de ami a legfájóbb, hogy a film látványosan tojik a valóságra, miközben nem tud helyette mulatságosabbat nyújtani. Természetesen létezik a vígjátéknak egy ilyen vállfaja (lsd. Louis de Funes filmjeit), de az ebben is alapfeltétel, hogy nevetést tudjon kiváltani.

Gyárfás Dóra