Bociszemekkel a divat-trutyiban

Néha jól esik egy kis bugyutaság - ha jól van tálalva. Ha elkap a ritmus, visz a lendület, kopog a tűsarkú, suhognak a szoknyák, és Prada-táskák landolnak az íróasztalon finom kéz által odavágva. Az ördög Pradát visel még akkor is kaland, ha olykor ostoba.

A divat valamiért nem jön be a filmnek. A divat a filmben nem téma, hanem eszköz. A film a divatot csak használja, nem tanulmányozza. Néhány kivétel persze akad - Pret-a-porter, Zoolander -, de ezek tényleg csak erősítik a szabályt, ami nem szabály, csak megállapítás. Mindenesetre most megint itt egy kivétel, ami annyira izgalmas és elbűvölő, hogy az ember kénytelen elgondolkodni: miért is volt ez így eddig? Az ördög Pradát visel-ben a divat viszi el a hátán a mozit.

Merthogy persze lelki háttere is van - csak az jóval gyengébb. Andy Sachs (Anne Hathaway) friss diplomás, még mindig eminens naiva, aki tök véletlenül megcsíp egy állást, amire minden kicsit sem naiv, csöppet sem eminens, nagyravágyó és törtető lány vágyik: asszisztens lesz a világ legnagyobb divatlapjának (Runway - alias Vogue) főszerkesztője mellett. A főnökasszony (Meryl Streep) még annál is kegyetlenebb, amilyennek az ember kapásból képzeli, konkrétan nem vesz emberszámba senkit.

Andy persze a lehetetlent akarja: kivívni Miranda elismerését. Tiszta és ártatlan teremtés lévén sokáig azt hiszi, ehhez elég jól dolgozni. Amikor ezzel nem megy semmire, ráébresztik, hogy egy divatlapnál nem ártana esetleg öltözködni. Ezzel hamar meg is küzd, de az igazi sikert az jelentené, ha Miranda saját magát láthatná benne. Andynek tehát meg kell szabadulna olyan fölösleges koloncoktól, mint a morál és az érzelmek. Na, vajon sikerül-e neki?

Magyarán: a sztori meglehetősen sablonos, és játszódhatna bárhol másutt is. De mivel mégis a divatvilágban játszódik, van értelme megnézni, mert ettől a film úgy működik, mint egy mozgó divatlap. És abból ugyebár mozdulatlanul is eladnak pár milliárdot a világban.

Azt hiszem, nincs az a pamutharisnyás bölcsészlány, aki ne fedezné fel Andy-vel együtt, hogy nőnek lenni mennyire jó, és mellettük a kockás flanelinges értelmiségi fiúk is bölcsen bólogathatnak , hogy nem is annyira komolytalan ez a biznisz. A divat itt épp annyira lehengerlő, mint a Szex és New York című sorozatban, ami a végére pincsikutyákra emlékeztető főszereplőkkel hirdette, hogy minél többet pakolunk magunkra, annál jobb, és hogy a menő státuszhoz egy meleg barát is elengedhetetlen. Ez itt Amerika!

Anne Hathaway | Nézd meg a film előzetesét!

Persze a Szex és New York sem véletlenül jut az ember eszébe, hiszen a rendező (David Frankel), és a jelmeztervező (Patricia Field) itt folytatta, amit ott abbahagyott. Állítólag megint el is érték, hogy Andy ruhái, és Miranda frizurája nők ezrein rohangál a városokban. Pedig mennyivel nagyobb értékeik vannak!

Anne Hathaway például pont olyan, amilyennek lennie kell - csak hogy ne rögtön a Meryl Streep-ódával kezdjük. Szóval Anne-t már akkor a szívembe zártam, amikor Sienna Millert kiütötte a Brokeback Mountain-ból (pedig ő akarattal sosem tenne ilyet), majd minden korábbi filmjét leszarozta, amikor ezt az első igazán értelmes munkájának nevezte. Egyébként meg szeretnünk kell, mert nem fogy le akkor sem, ha Hollywood szerint kövér (tejóég!), és mert nem lett volna önbizalma eljátszani Jane Austent, ha Ang Lee rá nem beszéli.

A filmben megjelenő szerelmi érdekeltségeit hanyagolhatjuk, mert az ő esetükben csak a hiteles külsőre volt szükség (és azt korrektül hozzák is), viszont a meleg barát szerepében brillírozó Stanley Tuccit muszáj megemlíteni, mert ha a vásznon van, övé a show.

Stanley Tucci és Meryl Streep | Nézd meg a film előzetesét!

De az egész show minden kétséget kizáróan Meryl Streepé, aki fojtott hangon lő sortüzet mindazokra, akik csak véletlenül a közelben vannak. Meryl Streep zseniális - nem mondok újat. Nem hiszem, hogy szüksége volt előtanulmányra, de ha mégis, ott volt neki Anna Wintour, az amerikai Vogue főszerkesztője, akiről valójában szól Lauren Weisberger regénye, abból meg a film. Merthogy ez az egész igazi.

Csak azt hamisították meg, hogy innen még van visszaút, az ember csak kiszáll, és kész, a régi fiú ott vár tárt karokkal, és Neked is még mindig ő kell, a lepattant farmerjében, a középszerű ambícióival. Nem, a valóságban az ember többé már nem tud kevesebbet akarni.

Gyárfás Dóra