Atom Egoyan: A sajtó demisztifikálja a sztárokat

Az egyik legismertebb kanadai rendező - akinek állandó producere és állandó operatőre is magyar - eddig azzal aratott sikereket, hogy elmélyült, elemző filmeket készített. Idén új arcát mutatja: elkészítette első nagy költségvetésű, hollywoodi eszközökkel operáló filmjét. Az igazság fogságában nemcsak stílusában, de a történetét tekintve is hollywoodias, mégis hordozza Egoyan érzékeny, intellektuális látásmódját.

- Olyannak látja a hollywoodi show-businesst, amilyennek a filmben mutatja?

- Az igazság fogságában még Hollywoodnak abban a korszakában játszódik, amikor a sztárok kontroll alatt tudták tartani az imidzsüket, meg tudták akadályozni, hogy a média mindent felfedjen róluk. Azt hiszem, ennek a kornak a '70-es években lett vége, a média akkor kezdte ledönteni a bálványokat. Manapság a sztárokat tökéletesen demisztifikálja a sajtó. Az emberek olthatatlan információ-szomja kiköveteli, hogy minden nap hírt adjon a hírességekről, minden percükről beszámoljon, egyik után facsarja ki a másikat.

- Ön ellen tud állni ennek a jelenségnek?

- Nem, mert szerintem ez lehetetlen. Ha az ember egy kicsit is beengedi az életébe, olyan csábító, bódító világot lát, hogy képtelen ellenállni neki. Olyan ez, mint a drog. Az egyetlen lehetőségünk, hogy ne úgy tekintsünk rá, ahogy el akarják nekünk adni, hanem értelmezzük, értsük meg a működését, lássuk át a rendszert.

- Épp ezt próbálja a film fiatal főhősnője is. De úgy tűnik, nem maradhat csupán megfigyelő, egyszer csak be kell szállnia a játékba.

- Igen, erre fel kell készülni. Ha az ember meg akarja érteni ezt a világot, akkor el kell mennie oda. De lehetőleg úgy, hogy ismerje az ottani játékszabályokat. Érdekes például, hogy a film végén Colin Firth karaktere megpróbálja kompromitálni az újságíró lányt a róla készült fényképekkel, de a lány visszájára tudja fordítania a szituációt, nem hagyja magát megzsarolni. Erre már azért képes, mert addigra átesett a kiábrándultságon, nem érzi magát védtelennek a korábbi bálványa előtt. Azt hiszem, a kíváncsiság és az elkötelezettség segít abban, hogy az ember józan maradjon.

- Vannak erről személyes tapasztalatai is?

- Ó, igen. Tudja, minden kanadai természetes kísértést érez Hollywood iránt. És amióta elkészítettem az Exotica című filmemet, gyakran hívtak is oda. Van egy ügynököm, kapok forgatókönyveket, járok megbeszélésekre, szóval folyamatos a kísértés.

- De még sosem hagyta magát elcsábulni?

- Nem. És mostanában rájöttem, hogy soha nem is fogom hagyni. Valójában nem tudok bennük megbízni. Szeretem nézni a hollywoodi filmeket, de én másmilyeneket akarok készíteni. Ha én megkomponálok egy képet, az tele van a gondolataimmal, abban megjelennek azok a témák, amik foglalkoztatnak. Ezeket mind fel kellene adnom, ha Hollywoodban szeretnék dolgozni. Többé nem szabadna foglalkoznom ilyesmivel, csak azzal, hogy a sztárom a lehető legjobban kiteljesedjen. Én erre nem lennék képes. Ehhez túlságosan analitikus beállítottságú vagyok.

- Az eddigi munkáiban átlagemberek életét boncolgatta, Az igazság fogságában az első olyan filmje, amely a sztárok világában játszódik. Miért kezdték el érdekelni?

- Mert ez is csak egy szakma - szórakoztatni. Ugyanakkor olyan szakma, ami neurózist okoz a művelőiben. Mégis vannak, akik ezt választják, akiknek a szakmája abból áll, hogy a bőrüket viszik a vásárra. A legtöbb ember csak azért dolgozik, hogy pénzt keressen. De vannak olyan foglalkozások, amik - ha jó vagy bennük - a végzeteddé válnak. Itt van ez a két humorista, akiket Colin Firth és Kevin Bacon alakít. Ők együtt jók a szakmájukban, ezért össze vannak kötve, és az életük annyira összefonódik, hogy már szinte házasságban élnek. Ráadásul ezt a házasságot nem csak a privát szférájukban élik meg, hanem mindenki szeme előtt, a színpadon. És ennek következményei vannak.

Az igazság fogságában francia plakátjának részlete

- Miért döntött úgy, hogy nemcsak a jelmezekben és a díszletekben, de a képi világ tekintetében is felidézi az '50-es és a '70-es éveket?

- Mert ragyogást akartam látni a vásznon. Azt akartam, hogy a néző érezze: egy csábító, ragyogó milliőben játszódik a történet. Azt az érzést szerettem volna felébreszteni benne, amit Vincente Minnelli filmjeinek nézése közben érzett. A modern technikát egy olyan fényképezéssel ötvözni, mint amilyet a Gilda című klasszikusban használtak. Szerintem a Gilda a filmtörténet legragyogóbb filmje. És természetesen nem akartam lekoppintani, csak összekeverni más stílusokkal. Például a korai '80-as évek filmjeinek világával.

- Ezért van, hogy a film női főszereplője - aki a történet szerint újságíró - folyton nagyon szexis ruhákban jelenik meg az interjúkon? A valóságban nem egészen így járunk riportot készíteni...

- Igen, ezzel is azt szerettem volna elérni, hogy kicsit színpadiasnak tűnjön az egész. Amikor például a lány (Alison Lohman) fiatalkori énjét látjuk a vásznon, majdnem olyan ruhát visel, mint Dorothy az Óz, a nagy varázsló-ban. Mintha nem egy hétköznapi kislány ruhája lenne, hanem egy jelmez. És persze azért is öltözködik így, mert idomulni akar a környezethez, amit csodál. Így érzi magát a részesének.

Kevin Bacon, Atom Egoyan és Alison Lohman a film forgatásán

- A történetnek azonban van egy nagyon prózai szereplője is, akiről kiderül, hogy nem jelentéktelen szereplő: a komornyik. Miért rejtette őt el ennyire egészen a film végéig?

- Valójában a film legtöbb jelenetében jelen van, csak nem vesszük észre. És ez szándékos volt, ugyanis a filmben többféle műfaj elemeit vegyítettem. Ezek közül az egyik abban segített, hogy a misztikumot megteremtsem. Ha a komornyik túl sokat jelenik meg azelőtt, hogy igazán szerepe volna a történetben, akkor nem hat olyan erősen a végkifejlet. Így viszont, hogy jóformán ismeretlen marad számunkra, és épp egy forgatás díszletei között lép elő főszereplővé, meg tudja őrizni a titkait. Sosem tudhatjuk biztosan, hogy amit mondott, az a valóság-e, vagy csak az ő fantáziájában létezik.

- A történet végén tehát senki sem tudja az igazságot.

- Így igaz. De az újságírónőnek kell egy konklúzió. Szóval összerak egy képet, de semmi bizonyíték rá, hogy ez helytálló. Viszont legalább megnyugtat.

Tinker Bella