A szívtipró beletenyerel

Amikor Bill Murray megformálta a Kávé és cigaretta koffeinfüggő pincérét, azonnal látszott, hogy Jim Jarmuschsal nyerő párost alkotnak. Ahogy a rendező a cannes-i filmfesztivál sajtótájékoztatóján elmondta, már régóta szeretett volna együtt dolgozni Murray-vel, ezért a Hervadó virágok főszerepét kifejezetten számára írta. A film elnyerte a zsűri nagydíját.

Murray kisugárzása, az arcjátékában és hanghordozásában megbújó humor utánozhatatlan, nem csoda, ha egyénisége megihleti a rendezőket. Ahogy korábban Sofia Coppola neki írta az Elveszett jelentés főszerepét, most Jarmusch alkotott egy olyan figurát, akit csakis Murray eleveníthetett meg a filmvásznon.

A film középpontjában mindvégig a Murray által megformált, Don Johnston névre hallgató figura áll (az elnevezés számos alkalmat ad Don Juan-os és Don Johnson-os poénok elsütésére). Felütésként a férfit elhagyja épp aktuális kedvese, akit Julie Delpy alakít, és a gyors távozás miatt fájdalmasan kevés szerepet kap a filmben. A nő helyett egy rózsaszín boríték érkezik, amelyben névtelen levél arról tájékoztatja Dont, hogy egy húsz évvel korábbi kapcsolatából fiúgyermeke született, aki valószínűleg éppen őt keresi. Túlpörgött szomszédja, Winston (Jeffrey Wright) a fejébe veszi, hogy megoldja Don életét, és levakarhatatlanul rászáll, amíg Don bele nem egyezik, hogy az ügy végére jár.

Ez a kiindulópont szolgáltatja az ürügyet a rövid epizódok sorozatához, amelyből a film áll: Don nekiindul, hogy felkeresse négy régi kedvesét és kiderítse, melyikük küldte a titokzatos levelet. A nyomozás csak ürügy ahhoz, hogy Don különböző komikus helyzetekbe kerülhessen az egymástól szögesen eltérő életet folytató nőkkel való találkozások során. Ahogy Jarmusch elmondta, a forgatókönyv megírásánál nem az foglalkoztatta, hogy Don élete hogyan alakult a film jelenjét megelőzően, miért épp olyan ember vált belőle, amilyen, csak az érdekelte, hogy a karaktert végigkísérje egy utazáson, különböző szituációkba helyezze, és "megnézze", hogyan reagál azokra.

Tilda Swinton, Jim Jarmusch és Julie Delpy Cannes-ban

Bill Murray gesztusrepertoárja kétségtelenül kedves és humoros, de a személye kezd olyanná válni, mint egy öregedő nagybácsié, aki a közös családi karácsonyokon minden évben ugyanazokat a vicceket süti el. A reakciói kiszámíthatók, a másfél óra során egyszer sem szolgál nagy meglepetéssel. Ez igaz a dialógusokra is, a frissesség hiányzik belőlük, mintha Jarmusch csak úgy csuklóból írta volna őket igazi beleélés nélkül. Több korábbi filmjére is jellemzők a hétköznapi, de humoros élű párbeszédek (a Kávé és cigarettá-ban csak erre alapozott), amelyekben a kevésbé vidám közös elem a szereplők közti kommunikációs zavar és meg nem értés. Most is ezen a vonalon mozog, de nem mond sok újat a témáról.

Don fő karaktervonása, hogy képtelen megosztani az érzéseit másokkal, amiért az életében szerepet játszó nők persze igencsak neheztelnek rá. A négy egykori szeretőt alakító Sharon Stone, Frances Conroy, Jessica Lange és Tilda Swinton egy-egy briliáns epizódszerepben tűnik fel; az eltérő habitusú nők életében csak egy a közös: Don egyformán képtelen volt megérteni őket, és most is csak vakon tapogatózik, amikor végre fontos lenne számára, hogy megtudjon róluk valamit - mégpedig, hogy melyikük a gyermeke anyja. A humor fő forrása, hogy Don ahelyett, hogy kihasználná a "nagy találkozást" és megpróbálna őszintén beszélni az egykori szeretőkkel, csak azokat a kétes értékű nyomokat keresi, amelyekre a túlbuzgó Winston előre felhívta a figyelmét, például "valami rózsaszínt" vagy esetleg egy írógépet.

Bill Murray és Sharon Stone | Nézz még több képet a filmből!

Ahogy a film a végéhez közeledik, Don nem lesz sokkal okosabb a rejtélyes levél eredetét illetően, a nagy megoldás elmarad, és szép csöndben érkezünk vissza a jelenbe a nem túlzottan eredeti mondanivalóig, miszerint nem a válaszok a fontosak, hanem hogy legyen merszünk feltenni a kérdéseket.

Bujdosó Bori

A Hervadó virágok-at október 6-án kezdik játszani a magyar mozik a Best Hollywood forgalmazásában.