Szerelmi háromszög egy istennel

Vágólapra másolva!
Franciaországban évente több mint egymillió képregény fogy. Nem véletlen, hogy itt születtek olyan különleges képi világú alkotások, mint Az elveszett gyerekek városa vagy az Amélie csodálatos élete. A sort a felejthetetlen Halhatatlanok folytatja.
Vágólapra másolva!

"Emberek, mutánsok, New Yorkból vagy bárhonnan, mondjatok nemet a szintetikus szervekre és virtuális agyakra. Mondjatok nemet a Eugenicsre" - üzeni nekünk a Halhatatlanok című film főszereplője Nikopol a teljes csendben kezdődő alkotás elején.

Baljós hangulatú kezdőképekkel csöppenünk az épp politikai kampányoktól zajos New York 2095-ös világába, ahol egy piramis lebeg a város felett. Itt ítélik el Hóruszt, az egyiptomi istenséget lázadása miatt: hét napja van, hogy az általa oly szeretett földi létet utoljára megtapasztalhassa, mielőtt elveszik halhatatlanságát.

Mikor Hórusz alászáll a lebegő piramisból, hogy megtalálja a megfelelő gazdatestet a modern metropolisz utcáin szinte magával rántja a nézőt Enki Bilal kék tónusú világába. Hórusz rátalál a bűntetésből lefagyasztott Nikopolra (Thomas Kretschmann), és a balesetet szenvedett lábát fémből pótolja, ezzel mintegy magához bilincselve a főhőst. Eközben a mutáns Jillt (Linda Hardy) a Eugenics egyik tudósa (Charlotte Rampling) kezdi el vizsgálni. Hórusz kiszemeli magának Jillt, hogy Nikopolon keresztül a földi lét minden örömét kiélvezhesse. Ám az isteneken is erőt vehet az irígység, hisz Hórusz valódi szerelmet nem érezhet, csak maga iránt...

Hacsak nem ismerjük Enki Bilal Nikopol-képregénytrilógiáját, teljesen elbizonytalanodunk a film megtekintése közben. A történetmesélés csöppet sem szokványos, a kontúrként szolgáló kapzsi cég történéseiből és a politikai csatározásokból keveset értünk, mégis nagy hatással vannak ránk a látottak. Egészen zavarbaejtőek Hórusz, Nikopol és Jill közös jelenetei, és még ha nem kapunk is választ minden kérdésünkre, átérezzük a szereplők sodródását és a történéseket.

Egy különleges film születése

Egy Bilal-képregényt lapozgatva könnyen az az érzésünk támad, hogy egy vad sci-fi storyboardját nézegetjük. A szerző olyannyira filmes képekben gondolkodik, hogy a Nikopol-sorozat harmadik része egyenesen filmkockákkal kezdődik. Enki Bilal "cross-platformos" vizuális világa, hektikus, mégis érthető dramaturgiai ugrásai predesztinálták őt egy különleges film elkészítésére.

A mester így emlékszik vissza a filmötlet megszületésére: "Egész pontosan a 26. oldalát rajzoltam a legújabb könyvemnek (32 décembre), amikor a merész producer Charles Gassot a műhelyemben egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett: megfelelő operatív, pénzügyi és technikai háttérrel elkészíthetek egy olyan filmet, mely hű az én vizuális világomhoz. Természetesen elfogadtam, azzal a feltétellel, hogy a főszerepeket valódi hús-vér színészek játsszák. Ugyanakkor aggódtam a virtuális képektől, melyek túl tiszták és műviesek."

Enki Bilal 2095-ös világa képregényen is megdöbbentő és elképzelhetetlen - hogy mégis sikerült átvinni mindezt filmvászonra, az különleges teljesítmény. Érdekes megfigyelni, ahogy a rengetegféle vizuális technika, a virtuális és a valódi színészek milyen tökéletes elegyet alkotnak, milyen magától értetődő módon fogadjuk el Bilal kékes világát. Minden egyes képkocka tele van újra meg újra felfedezhető elemekkel, az agitprop feliratoktól New York utcáinak teremtményeiig. Jean-Pierre Fouillet látványtervező és a Duran animáció csapata kiváló munkát végzett.

A producer Charles Gassot és az író Enki Bilal sokat tépelődtek Nikopol hús-vér megtestesítőjén. Thomas Kretschmann-nál talán lehetett volna jobb választás is, de Linda Hardy és a mindig fantasztikus Charlotte Rampling kiválóan megtalálták a helyüket a virtuális világban. Mindvégig döbbenetesen jól tudnak együtt játszani a virtuális szereplőkkel.

A különleges képi világhoz remek filmzene párosul. Goran Vejvoda kiválóan mozog az egyszerű hangok és aláfestőzene között, sőt, a Jill témájaként elhangzó dal és a film záróakkordjaként a Beautiful Days hihetetlenül eltalált választások - ha képekben nem láttunk még ilyet, akkor elmondható, hogy zenében sem hallottunk még ilyet.