Jól ültetett közhelyek

Nem túl hízelgő a fiúkra nézve, amit a tinifilmekkel kapcsolatban felfedeztem: a lányokat célzó alkotások jóval magasabb szellemi színvonalat képviselnek, mint amit kamasz fiúknak szántak. Valaki nyilván felhívta a hollywoodi producerek figyelmét arra, hogy a két nem érési folyamata nem azonos sebességgel történik. A frissen bemutatott Bajos csajok tehát alaposan lekörözi az Amerikai pite-sorozat nem túl szofisztikált poénjait.

Láttam egy gimnáziumi osztályt színházlátogatáson. Sokáig bámultam őket, mert elképesztő élmény ennyi közhellyel szembesülni egyszerre. A lányok fele már kész nő volt. Tudták, mi áll jól nekik, mi a legújabb divat, és sminkelték magukat. Volt köztük egy, aki úgy nézett ki, mint a saját anyja. A fiúk pedig mintha a fiai lettek volna. Megvető mosollyal vonult el mellettük, míg azok zavartan vagánykodtak.

Aznap este rájöttem, hogy a valóság legalább annyira sablonos, mint egy hollywoodi tinivígjáték. A dolgok mélyén egy undok közhely lapul, és csak a felszínen érezzük állati bonyolultnak. Tényleg mindenütt van egy menő csaj, aki a többieknél jóval korábban jön tisztába a nemi identitásával. A lányok egy része őt majmolja, másik része direkt az ellenkező irányba hajt. Aki egyik csoporthoz sem sorol be, annak általában semmilyen elképzelése sincs önmagáról - ő az, aki szünetben is a teremben marad. A fiúkra a végzős évfolyamig nem érdemes szót vesztegetni - babzsákkal focinak a sarokban.

Szóval majdnem úgy fest a kép, mint a Bajos csajok című filmben, amit csütörtöktől adnak a mozikban. Nem tudom, miért éreztem késztetést arra, hogy megnézzem - hiszen régen kiöregedtem a célközönségből -, de a lényeg, hogy nem bántam meg. Meglepően szellemes és okos film volt, és kivételesen érett színészi alakításokat láttam.

Nem egy rendező felfedezte már, hogy a kamasztársadalomban ugyanazok a játszmák zajlanak, mint felnőttkorban. Hogy csak egy példát említsek, Alexander Payne Gimiboszi-ja a tisztességről és a törtetésről mondott nem is keveset egy diák-önkormányzati választás kulisszái között. Pechjére nálunk ezzel a megtévesztő címmel dobták piacra, mintha munkája egyenértékű lenne a Hangyák a gatyában-szerű tinivígjátékokkal.

A Bajos csajok sem pont ugyanaz, mint a Mean Girls (ami egy sokkal keményebb jelzővel él: Aljas csajok lenne pontos fordításban), de ez még megbocsátható csúsztatás. A film műfajával kapcsolatban nem vezet félre: ez az, amit igényes szórakoztatásnak szokás nevezni - hogy a végén is egy klisével éljek.

Gyárfás Dóra