Tartsd nyitva a szemed!

Az ázsiai horrorra rá lehet kattanni. Merthogy kicsit olyan, mint az extrém sportok filmkedvelők számára; meglepőek, fokozzák az adrenalint, és lényegesen nagyobb kihívást jelentenek, mint hétköznapi társaik. Hollywoodban is egyre jobban rákattannak. A kör sikere óta úgy néz ki, nincs megállás, most viszont itt az alkalom, hogy az eredetit élvezhessük, mielőtt Tom Cruise vaníliásítja majd.

Aki amerikai és európai filmeken edződött, annak nem csak az idegen környezethez, a már önmagában kissé kísértetiesen hangzó nyelvhez és az első ránézésre összekeverhető szereplőkhöz kell hozzászoknia, hanem a hatáskeltés lényegesen radikálisabb módjához is. Mivelhogy a horror műfaj szokásos eszközei, pl. a 2-3 vaklárma utáni erőteljes ijesztés vagy a hangosodó zenével fokozódó feszültség jelen vannak itt is, de általában sokkal tovább tartanak, mint az ember szeretné, és jóval váratlanabb helyzetekben ugrasztják ki a nézőt székéből. Míg az elsősorban tizenéves korosztály számára készített hollywoodi horrorfilmekben biztos pontként mindig ott van Nicole Kidman, Naomi Watts vagy egy hasonló szimpatikus sikoltozó sztár, addig A szem-ben hosszú ideig mindenki gyanús. Ráadásul, tekintve, hogy a főhősnő kiskorától fogva vak, a szemműtétet követően a látomásai bárhol ráköszönthetnek, nem korlátozódnak az éjszakára vagy sötét folyosókra. A csak erős idegzetű nézőknek figyelmeztetést ezúttal ajánlatos komolyan venni.

Ami a történetet illeti, fel fog derengeni bizony öt évvel ezelőttről egy másik film, amelyben egy kisfiú látott halott embereket. Tény, hogy a Hatodik érzék annyira átütően jól sikerült, hogy azóta minden kísértethistóriát hozzá hasonlítanak. A szem-ben igen korán egyértelművé válik, hogy Mun (Angelica Lee remek alakítása) is a másvilággal kokettál, de a film az amerikai mintától eltérően nem egy végső, mindent más megvilágításba helyező csavarra alapul, hanem lassan bontakoztatja ki a végül komplett egésszé és egy érdekes sztorivá összeálló cselekményt. A rendező testvérpár szívesen állítja azt is, hogy a film megtörtént eseményeken alapul, mivel a legtöbb történéshez újsághírekből merítettek inspirációt, ettől persze még nem fog senki bedőlni annak a tudományos képtelenségnek, hogy szervátültetéskor bele lehet csöppenni a donor életébe.

A Hatodik érzék-ből egyébként egy kulcsmondatot is egy az egyben átvettek a forgatókönyvírók ("Hogyan segíthetnél, ha nem is hiszel nekem?"), valamint vizuális megoldásokat is összeszedegettek innen-onnan. Szembetűnő a kórház- és liftmotívum átmentése a von Trier-féle Birodalom-ból, a plafonon vészjóslóan pörgő ventilátor a Twin Peaks-ből, valamint a David Fincher által előszeretettel alkalmazott kameramozgások is visszaköszönnek. Becsületükre szóljon A szem-et jegyző Pang testvéreknek, hogy mégis sikerült a sok jó ötletet egyediként tálalni, köszönhetően a meglepő időzítéseknek és vágásoknak. Kifejezetten szimpatikus, hogy a filmben semmi vérfürdő vagy kegyetlenkedés nem található, és a fel-feltűnő árnyakat sem próbálták mutáns orkokként ábrázolni, így a sejtelmes hangulat tökéletesen működik, és elmaradnak a horrorfilmekre egyébként jellemző nem szándékos komikus túlkapások. Nem árulok el vele sokat, de figyelemre méltó még az igencsak bizarra sikeredett happy end. A kis költségvetés azonban némelyik speciális effektuson rendesen meglátszik, ebből az egy szempontból tehet valamit az eredetihez egy remake.

A szem meglepetéssikere remélhetőleg nem csak a távol-keleti horrorok hollywoodi lenyúlásának trendjét erősíti majd, hanem az ilyen kitűnő filmek szélesebb körű forgalmazását is. Szívesen látnánk a magyar mozikban is például a Ringu-trilógiát (A kör japán eredetije és két folytatása), a koreai The Tale of Two Sisters-t, a japán Dark Water-t vagy a mind közül legkiválóbbnak tartott, már tetralógiává bővült Ju-on-t (Ju-on: The Curse I-II., Ju-on: The Grudge I-II.), hogy az ázsiai horror új-hullám errefelé is szedhesse áldozatait.

Ezek a filmek, így A szem is, kiválóan alkalmasak otthoni videózásra is, közös rettegésre, egymáshoz bújásra, de szintén bájos kis perverz öröm lehet elvinni a moziba gyanútlan barátainkat, akik még nem látták a filmet, és reakcióikon szórakozni. Extrém sportok helyett.

Onozó Róbert