Nincs bizonyíték a lélek súlyára

Vágólapra másolva!
Alejandro Gonzalez Inarritu 21 gramm című filmje szerint minden ember pontosan ennyit veszít testsúlyából a halála pillanatában. A tudósokat is régóta foglalkoztatja ez a jelenség.
Vágólapra másolva!

A Sean Penn, Naomi Watts és Benicio del Toro főszereplésével leforgatott dráma egyik központi eleme ez a különös testsúlycsökkenés, amelyről sokan azt gondolják, hogy az emberi lélek testből való távozása miatt figyelhető meg.

"45 éve foglalkozom a halállal, és bizonyos mértékig magabiztosan mondhatom, nem erről van szó" - nyilatkozta Robert Stern, a University of California patológusa.

A 21 gramm-elméletet először egy amerikai orvos, Duncan MacDougall állította fel a huszadik század elején. Karrierjét a lélek jelenlétének bizonyítására áldozta. Elgondolása szerint, amennyiben az embereknek valóban van lelkük, az valamilyen anyag formájában van jelen a testben, és mint ilyen, tömege kell, hogy legyen.

1907-ben MacDougall kísérletekbe fogott. Egy kórházi ágyat átalakított úgy, hogy az mérlegként működjön, majd halálos betegeket figyelt meg, amint elhunytak. A mérleget igen érzékenyre állították, ezért az orvos tuberkulózisos betegekkel kísérletezett, akik végelgyengülésben haltak meg, és keveset mozogtak utolsó óráikban.

Hat ember vizsgálata után MacDougall 15 kutyával is megismételte a kísérletet, ugyanis vallásos meggyőződése szerint az ebek nem rendelkeztek lélekkel. A vizsgálatok elvégzése után kijelentette, hogy az emberek 21 grammot veszítettek testsúlyukból haláluk pillanatában, míg a kutyák semennyit, s ezért szerinte minden kétséget kizáróan a lélek súlya lehet.

MacDougall alapos vizsgálatot akart végezni, mielőtt publikálja eredményeit, s meg akart bizonyosodni róla, hogy a betegek testéből távozó levegő nem zavarja meg a mérési eredményeket, ezért egyszer ő maga feküdt az ágyra, s igyekezet minél jobban kilélegezni, ez azonban nem jelentett számottevő súlycsökkenést.

Forrás: SPI
Benicio Del Toro a filmben

Tanulmányát többen is támadták. Volt, aki azt kifogásolta, hogy a mérleg nem volt kellően pontos, mások azt vetették a szemére, hogy kevés volt a kísérletben megfigyelt betegek száma, megint mások pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a halál időpontjának megállapítása eltérő időben történt az egyes betegek esetében.

"A lélek súlya gyakorlatilag az utolsó lehelet távozásakor hagyja el a testet" - írta MacDougall. "A nyugodtabb természetű emberekben azonban akár egy percig is ott maradhat."

A doktor később azzal is próbálkozott, hogy röntgenfelvételeket készítsen a lélekről. Manapság azonban a tudomány képviselői megmosolyogják kísérleteit.

"Komolytalanok ezek a vizsgálatok, hiányzik belőlük a tudományos alaposság" - tette hozzá Robert Stern, aki szerint az elhunytak teste idővel rengeteg súlyt ad le. A lizoszómáknak nevezett sejtszervecskékben lévő enzimek a szövetek anyagait gázokká és folyadékokká alakítják.

"Ezért fordulhat elő robbanás, ha találnak egy tömegsírt, ugyanis ott rengeteg gáz halmozódik fel az oszlásban lévő testek miatt" - mondta a patológus szakértő.