Terror a házban, táncos a szívben

Vágólapra másolva!
John Malkovich első rendezése megrendítően reális és megejtően érzéki - ambivalens élménnyel ajándékozza meg a közönségét. A terrorizmus természetét éppoly szenvedéllyel kutatja és éppoly kegyetlenül ábrázolja, mint ahogy egy tökéletes szerelem tragédiáját, és szereplői lelki életét. A Táncos a házban január 22-étől Magyarországon is hódít.
Vágólapra másolva!

Terrorizmus már az ikertornyok elleni támadás előtt is létezett, csak a nyugati világ jó része - személyes érintettség híján - akkor még nem akart foglalkozni vele. Nicholas Shakespeare kortárs írót azonban a jelenség már sokkal korábban érdekelni kezdte, melyről 1997-ben megjelent regénye, a Táncos a házban tanúskodik. (Shakespeare-t valószínűleg azért érintette közelről a probléma, mert diplomatacsemeteként gyerekkorát részben Dél-Amerikában töltötte, és később újságíróként is figyelemmel kísérte a térség helyzetét.)

A könyv a Fényes ösvény nevű perui terrorszervezet vezetője, Abimael Guzmán elfogását dolgozza fel fiktív környezetben, egy rendőr személyes élményein keresztül. Augustín Rejas azelőtt ügyvéd volt (méghozzá az egyik legnevesebb ügyvédi irodában), de úgy érezte, a törvényt jobban képviselheti a rendőrség kötelékében. Ezért elölről kezdte építeni a karrierjét, míg végül eljutott odáig, hogy rábízzák egy Ezékiel nevű rejtélyes terrorista vezér elfogását.

Ezékiel azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a legkreatívabb és egyben legkegyetlenebb eszközökkel próbál forradalmat szítani az országban, és ehhez nem fanatikus férfiakat, hanem nőket és gyerekeket használ fel. Az ártalmatlannak tűnő, de agymosáson átesett terroristák úgy vélik, ők már halottak, így örömmel vállalkoznak öngyilkos merényletekre. Nicholas Shakespeare műve megkísérli feltárni a terrorizmus természetét, de legalábbis nyomasztóan magas hatásfokkal irányítja rá a figyelmet a veszélyre, miközben egy megejtően szép szerelmi történetet is elmesél.

Laura Morante és Javier Bardem

John Malkovichot pedig annyira megragadta a történet, hogy úgy döntött: vállalkozik a megfilmesítésére. A forgatást még 2001. szeptember 11-e előtt lebonyolították, de közönség elé már csak azután került az alkotás, hogy a terrorizmus félelmetes erejét a nyugati civilizáció is megtapasztalhatta a saját bőrén.