Amélie a Trabantok országában

Vágólapra másolva!
A Good Bye, Lenin! című német nosztalgiafilm hamarosan Magyarországon folytatja hódító útját, melybe már a világ 65 országa kapcsolódott be. Az év német kasszasikere az újraegyesítés idejére, a Berlini Fal leomlásához kalazulja a nézőt, és abszurd humorral mesél a korszakról. A film zenéjébe most Ön is belehallgathat az [origo] oldalán, sőt, játékunkon meg is nyerheti a cédét!
Vágólapra másolva!

A Good Bye, Lenin! című német kasszasikernek vajmi kevés köze van az Amélie csodálatos élete című francia világsikerhez - legalábbis, ha a két filmet tartalmilag vetjük össze. Előbbi a német újraegyesítés idején játszódik, és a németek nemrég támadt nosztalgiaérzésére apellál (vagyis egy újabb retro-film), utóbbi a párizsi Montemarte gyönyörűséges lakójának szerelmi történetét meséli el. Ha mégis valamiféle áthallást fedeznénk fel a két alkotás között, nem a fülünk csal meg minket.

A zenei aláfestést ugyanis mindkét mű esetében Yann Tiersen produkálta. A francia zeneszerző pedig nem tudott hirtelen stílust váltani, és mindkét alkotásban a balladikus, romantikus zongorahúrokat pengeti, némi vonós kísérettel. A Good Bye, Lenin! soundtrackjét hallgatva sosem jönnénk rá a film tartalmára, sem a korszakra, melyet megidéz.

Sehol nem találjuk a szocializmus végnapjaira utaló zenei elemeket, sem a bimbózó punk-korszak szólamait. Tiersen dallamai inkább elringatnak éteri hangulatukkal, kellemes zongorafutamaikkal, az emlékezés lágy akkordjaival. Csupán néha veszik át a terepet a fúvósok, és máris közelebb kerülünk a témához, melyről a film szól, és a történet humorához.



Yann Tiersen zenéje - úgy tűnik - egyszer rátalált a filmre, amellyel összhangot alkotott (ez az Amelie volt), és ha a Good Bye, Lenin!-hez nem is alkalmazkodik tökéletesen, önmagában kellemes perceket szerez.