Uma és Ethan a vihar kapujában

A vihar kapujában és a Tágra zárt szemek találkozása az amerikai független filmmel - vélhetően így reklámozná az Egyesült Államokban Visszajátszás című munkáját Richard Linklater.  A háromszereplős kamaradráma bravúros színészi alakításokkal meséli el egy rövid történet többféle interpretációját, és az ebből fakadó konfliktust. Október 23-ától Magyarországon.

Egy gimnáziumi szerelem Vince és Amy között, ami sosem teljesedett be az ágyban, és egy részeg éjszaka Amy és Vince legjobb barátja, John között, ami viszont szexbe torkollott - ennyi. És még 10 év után is csupa rejtély és kérdés. Elsősorban Vince miatt az, mert azóta sem tudta feldolgozni, hogy barátjának sikerült, ami neki sosem. Hogy ezt megmagyarázza magának, úgy dönt, hogy Amy csakis erőszak áldozata lehetett.

Amikor 10 évvel az eset után újra szülővárosába érkezik, és találkozót beszél meg Johnnal, már egész koncepciót gyárt az estéhez. Az előkészületekbe kapcsolódunk be, amikor kezdetét veszi a film.

Richard Linklatert a magyar közönség számára legismertebb alkotása, a Mielőtt felkel a nap óta a "beszélgetős filmek" rendezőjeként tartják számon, és erre csak legutóbbi filmjével, a nagy kasszasiker School of Rock-kal cáfol rá. Igazi műfaja valóban az emberi kapcsolatokat, főként a férfi-női viszonyt boncolgató dráma. A Visszajátszás pedig ennek iskolapéldája.

Amikor fiatal rendezőtehetségek felfedezték maguknak a digitális kézikamerát (mint például Steven Soderbergh, Mike Figgis, Lars von Trier és Danny Boyle), és mindannyian azzal játszottak, hogy méreténél fogva bárhová elrejthető, felerősíthető, felfüggeszthető, és villámsebesen rángatható a szereplők arcán, Linklater megtalálta vele a saját stílusát.

Először azonban azt a darabot találta meg, amelyhez tökéletes illik ez a technika: Stephen Belber kamaradrámáját, a Visszajátszás-t. Miután a szerzővel megíratta a forgatókönyvet, és kiszemelte régi barátját és kollégáját, Ethan Hawke-t a főszerepre, már csak a két további szerep sorsa volt eldöntetlen. Hawke személye azonban magával vonta a másik két színészt is: Robert Sean Leonardot (akivel Hawke a Hol költők társaságá-ban játszott) John karakterére és Uma Thurmant (Hawke feleségét) Amy figurájára.

Ezzel minden adva volt az igényes és mély munkához: alkotók, akik régről ismerik egymást, egy rendező, akinek ambíciója az emberi lelkek mélységeiben való kutakodás, és egy forgatókönyv, amelyben mindenki egyformán megmutatkozhat. A digitális kamera pedig ebben az esetben arra jó, hogy több szemszögből, érdekes (de stabil!) beállításokban lássunk egy izgalmas történetet, mely az arcokon kívül más látványelemet nem kínál fel.

És itt jön a képbe Kubrick és Kuroszava. Az embernek mindjárt az elején az az érzése, hogy a Tágra zárt szemek egy fontos momentumát gondolhatjuk újra: hősünk ezúttal is őrült féltékenységet érez valamire, ami talán csak a fantázia szüleménye. Kuroszavát pedig a nő felbukkanása idézi, amikor kiderül, mindenki máshogy emlékszik arra a bizonyos estére, és a szituáció valójában a szereplők hatalmi harcáról szól (akárcsak A vihar kapujában című klasszikusban).

Ha a nagy mesterek munkái felfedezhetők is a Visszajátszás-ban, a film ettől még eredeti, és mindenekelőtt rendkívül szellemes. A csapat színvonala pedig meghatóan egyenletes: a kiváló forgatókönyvhöz pontos és érzékeny rendezés és lenyűgöző színészi játék társult.

Gy. D.