Groó Diana: Csoda Krakkóban

Groó Diana, számos fesztiváldíjas kisjátékfilm és dokumentumfilm alkotója (Trapé, Valahonnan valahová, Kazinczy utca, Vityebszk felett, Chagall álmai, Córesz, Renoir álmai) többéves várakozás után szeptember végén kezdi el forgatni első nagyjátékfilmjét, a lengyel koprodukcióban készülő Csoda Krakkóbant. A fiatal rendezővel Horeczky Krisztina beszélgetett.

filmhu: Simó Sándor tanítványainak többsége (Török Ferenc, Hajdu Szabolcs, Pálfi György, Miklauzic Benedek, Erdélyi Dániel, Fazekas Csaba) már túl van az első nagyjátékfilmjén - amely néhányuk esetében egyben diplomamunka volt. Te és Fischer Gábor osztályfőnökötök halála után jutottatok csak lehetőséghez.

Groó Diana: Nem tartom ezt szerencsétlenségnek, sőt, azt hiszem, így kellett történnie. Annak idején Feri és Szabolcs készült el leghamarabb a forgatókönyvével, és úgy szólt az egyezség, az indul el leghamarabb, aki készen áll a forgatásra. Az első nagyjátékfilm elkészítése nem lóverseny; ettől függetlenül óriási hátránnyal indulunk Gáborral: nincs mellettünk az, aki elmondhatatlanul sokat jelent nekünk, akiben feltétel nélkül megbíztunk, és aki most elindíthatná a filmünket. Osztálytársaimmal - nyolcan - a Madzag Filmegylet tagjaiként hoztuk létre a Katapult Filmstúdiót, munkám a Cinema-Film és a Katapult koprodukciójában készül, Fischer Gábor filmjének gyártója pedig teljes egészében a Katapult, élén Angelusz Iván producerrel. Egyébként majdnem minden munkám a Cinema-Filmnél készült, és a stúdió producerével, Garami Gáborral olyan a kapcsolatunk, hogy legalább akkora biztonságban érzem magam, mintha Sanyi állna a filmem mögött. Nem szólva arról, milyen sokat jelent számomra, hogy néhány főiskolai tanárom is évek óta mellettem áll, biztat.

- Mégis: miért kellett jó néhány évnek eltelnie ahhoz, hogy film legyen a - vagy három éve kész - forgatókönyvből?

- Részben a könyv miatt: történetem nyolcvan százaléka Krakkóban játszódik, lengyel szereplőkkel. A film költségvetése tehát sokkal nagyobb, mint a Moszkva tér, a Macerás ügyek vagy a Hukkle esetében. Lengyel koproducer kellett. És (most lekopogom) egy éve találtunk egymásra Krzysztof Zanussi varsói TOR Stúdiójával. Ismeretségünk addig annyiból állt, hogy tőle vettem át első nemzetközi díjamat, Trapé című főiskolai filmemért. Bár nagyon tetszett neki a forgatókönyvem, abban, hogy létrejött az együttműködés, nagy szerepe volt a film művészeti konzultánsának, Elek Juditnak - aki legalább annyira volt társ-írója a könyvnek, mint Szekér András. Judit és Kézdi-Kovács Zsolt bevetették a személyes kapcsolataikat, de hasztalan lett volna bármilyen közbenjárás, ha Zanussi nem találja megvalósításra érdemesnek a könyvet. Zanussiról tudni kell, hogy rendező létére legalább olyan kaliberű producer és stúdióvezető, mint amilyen nálunk Simó volt. Szívügyének tekinti, hogy a tanítványai és a fiatal filmesek minél hamarabb elkészíthessék első nagyjátékfilmjüket.

- Hogy érezted magad a főiskolán mint a csoport egyetlen nő tagja?

- Imádtam. Van hét bátyám, a többieknek meg egy húguk. Csak azért nem mondom, hogy mi voltunk a Hófehérke és a hét törpe, mert én vagyok a legkisebb. Sanyinak sikerült egy olyan osztályt alakítania, amely annak ellenére, hogy nagyon különböző emberekből állt, a mai napig együtt van. Egymás filmjeiben dolgozunk, és Sanyi halála után még szorosabbá vált a kapcsolatunk. Havonta egyszer, vagy ha úgy alakul, kéthavonta rendezünk egy vacsorát valakinél, dumálunk, megbeszéljük, kivel mi van. Sokan kérdezik tőlünk, nem látunk-e konkurenciát egymásban...

- Versenyeztetnek titeket, mint a lovakat - egy istállóból. Egyáltalán: a generációtok tagjaira rendkívüli elvárás nehezedik - így van ez a "kívülállásáról" híres Mundruczó vagy az utóbbi időben Fliegauf esetében is.

- Nekem az a fontos - ez is az érdekem -, hogy a csoport, amihez tartozom, jót csináljon. Első vagy második évben Simó Sanyi kiborult az egyik órán, azt ordította: nem akarunk jobbak lenni a másiknál? És mi azt mondtuk: nem. Természetesen működik bennünk a versenyszellem, de saját magunknak szabjuk a mércét. A főiskolán nem kíméltük egymást, és ma is összeülünk megvitatni a másik forgatókönyvét - ilyenkor rendszeresen elküldjük egymást a fenébe. Nem tudom elmondani neked, Török Feri mennyi energiát ölt a könyvembe. Lengyel kapcsolatokat szerzett. Erdélyi Dani pedig a filmem produkciós koordinátora. Mi ebben a közegben biztonságban érezzük magunkat. Vannak olyan "magányos farkasok", mint Kornél - akit nagyon tisztelek -, de mi együtt nőttünk fel. Simó bélyegét lemosni pedig nem akarjuk, és - úgy hiszem - nem is fogjuk.