Filmek, amelyek miatt foglya maradtam az illúzióknak

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

1. Jean-Luc Godard: A bout de souffle (Kifulladásig, 1960)
Mert: szép a csaj benne. Na jó: Nőiesség akkoriban ritka rövid hajjal. (Nő és férfi közti) kapcsolat ábrázolása meglehetősen egyedi szemszögből. Egy nő hatalma a férfi felett. Szenvedélyesség, fejetlenség visszafojtott, mégis kirobbanó ábrázolása.

2. Krzysztof Kieslowski: Trois couleurs: Bleu (Három szín: kék, 1993)
Mert: szép a csaj benne. Na jó: Leginkább hangulata miatt szeretem ezt a filmet. A kék szín dominanciája, a melankólia állandó moraja és mégis csöndes, halk, ritka zenés némasága, a feladás, csüggedés lükteti az állandó feszültséget. Juliette Binoche remek játéka önmagával és önmaga megtalálásával, életének újraépítésével, remek szereposztásra is utal egyben.

3. Luc Besson: Nikita (Nikita, 1990)
Mert: szép a csaj benne. Na jó (Anne Parillaud az egyik kedvencem): Több lényeges kritériumnak is eleget tesz ez a film, sőt túl is szárnyalja némeiket. Az első volt kategóriájában: egy kemény női lény megformálása. Kezébe fémpisztolyt adtak, testére, jellemére pedig a nőiesség fegyverét akasztották. Persze a szerelmes férfi segítsége nélkül semmire sem menne... Mindenesetre érzékenység-szívtelenség, szigor, keménység, pontosság, majd elérzékenyülés, kenyérre kenhetőség, és a végén: harmadik esély.

4. Luc Besson: Léon (Leon, a profi, 1994)
Mert: szép a csaj benne. Na jó, nem vagyok pedofil - de most már nem is lenne gond: Szintén a hangulata miatt tetszik a film. Nagyszerű képek, nagyszerű színek. A történet is kerek és fordulatos. Jean Reno remekelt, Gary Oldman pedig mindig remekel.

5. Oliver Stone: Natural Born Killers (Született gyilkosok, 1994)
Mert: szép a csaj benne Na jó: Számomra az eszement, gátlástalan, médiacentrikus, abnormális világlátás és -láttatás első filmes megjelenéseihez tartozik. Az abszolút, a kicsavart, a felforgatott, a groteszk és megbotránkoztató jelző mind alkalmazható erre az alkotásra. A zenével majdnem minden perc összhangban, és fordítva.

6. Baltasar Kormákur: 101 Reykjavík (Rejkjavík 101, 2000)
Mert: szép a csaj benne Na jó: Hideg napokban hideg élet. Szoros családi és nem szoros közvetlen környezeti élet. Anya-fiú kapcsolata. Anya-szerető kapcsolata. Fiú-szerető kapcsolata a szükséges gyermekért. Nem mély, sőt rideg, mégis pumpálóan érzelmes, ha valaki ráhangolódott. Minden a helyén, és semmi sem. Napsütés, mosoly a ritka, nem az állandó lelki, természeti hidegség.

7. Larry Clark: Kids (Kölykök, 1995)
Mert: szép a csaj benne Na jó: Ritka az olyan film, ami meghökkent. Ez olyan volt. Laza volt, valódi volt, kemény volt, szörnyű volt. És elhittem, hogy igaz.

8. Tsai Ming-liang: He liu (A folyó, 1997)
Mert: szép a csaj benne Na jó: Teljesen más kultúrában pszichés bajok tükrözése. Változások kívül-belül. Események, a sors, a folyó maga.

9. Michelangelo Antonioni: Blow-up (Nagyítás, 1966)
Mert: szép a csaj benne. Na jó egy csomó csaj: A legegyszerűbb az lenne, ha most azt írnám: no comment. Legyen akkor a legegyszerűbb.

10. Charles Herman-Wurmfeld: Kissing Jessica Stein (Csók, Jessica Stein, 2001)
Mert: szép a csaj benne. Na jó: Ahogy általánosságban fogalmaznánk: Bridget Jones leszbiben. De mégsem, mert szerintem többről szól. Körülbelül harmadjára néztem meg, mire megtetszett, és rájöttem, nem szól másról, csak önmagunk kereséséről és megtalálásáról. Na persze közhely és stb. Érdekes számomra, sőt elgondolkoztató, hogy mi alapján választunk és választatunk.

11. Robert Aldrich: The Dirty Dozen (Piszkos tizenkettő, 1967)
Annyiszor láttam kiskoromban, hogy már imádom. Kb. 65x. Később a Halálhágó váltotta fel. Persze testvéri terror miatt...

Horváth 1. Katalin, grafikus