Hitler titkárnője filmen beszél a végnapok borzalmairól

1945 áprilisában végképp összeomlott a Harmadik Birodalom, és a nácik Führere fogaival elroppantott egy ciánkapszulát. Hiúsága nem engedte meg, hogy az emberek megtudják, rettegett a fájdalomtól. Ezért meghagyta, miután meghalt, lőjenek a fejébe, majd tetemét égessék el.

Junge volt az, aki lejegyezte a világtörténelem talán legnagyobb tragédiájáért közvetlenül felelős ember utolsó szavait és végrendelkezését. Ő áll a héten kiadott Vakfolt. Hitler titkárnője című könyv és az azonos elnevezésű film középpontjában.

"Ahogy telik az életem, és egyre idősebb leszek, úgy nő bennem a bűntudat. Ma már csak azt mondhatom, hogy [Hitler] valódi bűnöző volt" - mondja az összetört asszony a filmben. A további idézőjeles részletek a filmben Jungétól hangzanak el.

Ma már 82 éves. Mielőtt jelentkezett volna a hatvan évvel ezelőtt kiírt titkárnői posztra, balett-táncos akart lenni. Amikor azonban hallotta, hogy a kancellária irodáiban üresedések vannak, megtanult gyors- és gépírni.

Megkapta a munkát. "Egyszerűen csak egy kedves, idősödő ember volt, aki igazán barátságosan fogadott minket."

Hitler gyakran ebédelt titkárnőivel, de a kényes témák soha nem kerültek elő. "Azt gondoltam, hogy ott leszek az információs csatornák középpontjában. A valóságban ez a vakfolt volt."

A Junge müncheni lakásán forgatott másfél órás filmben szó esik a koncentrációs táborokról is. Ő ezt a kifejezést mindössze egyszer hallotta; Heinrich Himmlertől, az SS teljhatalmú urától. "Hitler soha nem nyilvánult meg ebben a témában. Fogalmunk sem volt az általa elkövetett bűnökről. Mindezek számára is csak gondolatok voltak, pusztán elméletben léteztek. Mi pedig - nos, illúzióvilágban éltünk. Egy hatalmas hazugság közepén."

"Néha arra gondolok, ha újra találkozhatnék Hitlerrel, megkérdezném tőle, vajon ha megtudta volna, hogy az ő felmenői között is voltak zsidók, vajon elgázosította volna-e magát?"

A Tagesspiegel hétfői számából kiderül: a film 90 percében kizárólag Junge asszony látható beszélni érzéseiről, élményeiről, az átértékelt évekről.

A berlini napilap kritikusa szerint bár a filmet erősen megvágták, az még így is túlontúl hosszú. A cikk írója jól bevált sémát javasol: bevágásokat egykorú dokumentumfilmekből.

A film készítője, Othmar Schmiederer válaszában azt mondja, a téma megérdemli, hogy ilyen hosszú legyen. Csak így mutatható be ugyanis, hogyan lehet egy ilyen múlttal élni.

És azt is, milyen volt Hitler a miszticizált álarca mögött. Ez pontosan az, amit Arendt a "gonosz banalitásának" nevezett, vagy ahogyan a magyar fülnek ismerősebben hangzik: a hétköznapi fasizmus.

"Nem volt szabad vágott virágot vinni a szobájába. Nem bírta elviselni, hogy halott dolgok legyenek körülötte - ő, a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosa."

Junge asszony beszél a birodalom összeomlása utáni meneküléséről, melyben egy a koncentrációs tábort túlélő is segítette, életéről a béke éveiben. Később problémák nélkül tisztázta magát, tudományos újságíró lett. Ma is aktívan próbál segíteni az embereken, egy vakok számára létesített intézetben olvas fel.

A film csúcspontja, egyben leghosszabb, megvágatlan jelenete is, melyben Junge asszony a végkifejletről beszél. Arról, hogyan érkezett meg Göbbels felesége a gyermekekkel, hogyan próbálta a bunkerban dolgozó egyik nő lebeszélni Göbbelst mindannyiuk legyilkolásáról, hogyan próbálta ki a kapszulát Hitler szeretett kutyáján, Blondin, hogyan kötött házasságot Eva Braunnal és mik voltak utolsó szavai.

"Azt gondoltam, most végre megtudom, mi történt valójában. Hogy végre talán értelmet nyer ez az egész. De nem. Csak üres frázisok és ostoba gondolatok. Újra csak a mindennek-a-zsidók-az-okai…Őrjítően értelmetlen volt."

Korábban:

Szabó István-premier a Berlinalén