Badár Sándor: Itt borotvaélen kell táncolni

Badár Sándor a kortárs magyar film páratlanul izgalmas alakja, káprázatos rögtönzései, lendületes humorérzéke, intenzív játéka révén - a szó szoros értelmében - játszva csavarja az ujja köré a közönséget. Az improvizáció mesterét Szőke András Zsiguli című filmjének forgatásán ragadtuk el a kamera elől.

- Fontos állomás a Kontroll, Antal Nimróddal. Vele már az Országalma bemutatásának évében is forgattál. Ez volt a Biztosítás. És ő öt év múlva ismét veled dolgozott.

- Nagyon sok rendezővel dolgoztam már, 22 éve vagyok ebben a szakmában, és mindenkit kedvelek meg tisztelek. De ha az emberi kapcsolatokat nézem, számomra a Bandi és a Nimród igazi, mély barátság.

Kontroll - Csányi Sándor, Mucsi Zoltán és Badár Sándor

- Lecsó szerepe rád íródott, mégsem volt annyira harsány ez a karakter, mint amilyen figurákat korábban játszottál.

- A film első 30-40 perce annyira pörgős meg erős, hogy arra még rátolni túlzás lett volna. Éppen elég volt az a cucc, ami rajtunk volt, az a környezet, a zene, meg az a mocsok, ami ezzel jár, meg az, amit az életben kapnak ezek az ellenőrök. Minden bele lett pakolva, ehhez a leveshez nem kellett már, csak egy csipetnyi só, hogy jó íze legyen.

- Éreztétek, hogy ebből még lehet nagy siker?

- Nagyon izgultunk. Amikor jöttek vissza az első visszaigazolások a mozikból, hogy mennyien látták, akkor fújtuk ki a levegőt. Azt reméltük, hogy egy év alatt el fogjuk érni a 80 ezres nézőszámot, és az első héten 60 ezer ember látta. Akkor már bíztunk benne, hogy csak elérjük azt a nyolcvanezret. De a Kontroll-nak van saját élete, megcsináltuk, kész. Inkább a következő feladatra koncentrálok, az hoz új izgalmakat.

- A Nyócker egy új szerelem: animációs film. Nem pusztán hangot kölcsönöztél egy rajzolt figurának, de magát a szereplőt is rólad mintázták.

- Idegen műfaj, nagy kihívás. Ez úgy készül, hogy először adom a figura hangját, rendőr vagyok abban is, és adom hozzá az arcom is. Animátor mozgatja a figurát, mégis tökéletesen élethű: úgy mozog, mint ahogy én mozgok az életben. Teljesen tökéletes, még a fintorok is. Nagyon kíváncsi leszek a filmre.

- Elég különös pályát futottál be, vasutasból lettél színész, de sokan mondják, hogy semmit sem változtál, ugyanaz az ember vagy, aki a filmezés előtt voltál.

- Nincs mire változni, inkább teljesíteni kell. Kapok szerepeket - jó lenne, ha minden hónapban lenne valami, de hát nincs. Ha egy évben kapok kettőt-hármat, és azt meg tudom oldani, az jó. Bizonyos szempontból a színház könnyebb lenne, de ez nem színház. Amikor milliók röpködnek egy filmben, odaállítanak a kamera elé, ahol nem tudod, hogy hány ember áll mögötte, mert akárhányan állhatnak mögötte, akkor azt mondom, nagyobb a felelősség. Huszonöt méter széles vásznon látják az emberek, a szemed nem hazudhat, az arcod nem rezdülhet úgy. Van három perc időd, jó esetben kilenc, és ha eltolod, akkor olló-olló-szevasz, máris kivágtak a filmből. És utána már lehetőséget sem kapsz. Mint egy igazán jó nő: ha egyszer elsétál, nem jön vissza soha többet az életben. És lehet, hogy ő az életed szerelme.

- Hogy áll a naptárad, idén forgatsz még?

- Vannak tervek, de nem akarok beszélni róla.

- Újabb közös munka Antal Nimróddal? Hogy is van az a hortobágyi történet az űrhajóépítéssel? Leszel még asztronauta?

- Űrhajószerelő leszek. De nem tudom, miről fog szólni, semmit nem tudok róla. Úgy tudom, hogy Nimród már írja, de lehet, hogy már kész is van. Nagyon izgulok, hogy a Kontroll-t überelni tudjuk.

Géczi Zoltán
filmhu