Szex, drogok, gördeszka

Magyarország sosem számított prűdnek, nálunk nem borzolja fel a kedélyeket a színpadon vagy filmen bemutatott meztelenkedés. Amit azonban Larry Clark ábrázol a Ken Park című filmjében, még itt is megbotránkoztathatja a közönséget: a film kamasz szereplői nem csupán szexuális merészségükről tesznek tanúbizonyságot, de az abberrációktól, perverzióktól sem mentesek, és mindezt naturális formában tárják a néző elé. Csütörtöktől már Magyarországon is.

Majdnem egy év késéssel, de végre a magyar mozikba is megérkezett a tavalyi év egyik botrányfilmje, melyet több országban betiltottak (például Ausztráliában), és ahol játszották, ott is hangos viták övezték. Ezek után azt gondolhatnánk, hogy muszáj látni, de előre kell bocsátanunk: tényleg csak az erős idegzetűek váltsanak rá jegyet!

A Ken Park című alkotás ugyanis egy amerikai kisváros beteg lelkű kamasz lakosainak életébe pillant be, és kegyetlen őszinteséggel ábrázolja, amit ott lát. A címben szereplő Ken Park (aki tehát egy személy) csupán a film első pár percében szerepel, amíg főbe nem lövi magát kedvenc gördeszkáján, és végig nem nézzük, hogy széthulló agyának darabjai lassan földet érnek. Mindezek után megismerjük Ken egykori barátait és családi körülményeiket, és fokozatosan rádöbbenhetünk, miért is követte el az öngyilkosságot.

Claude alkoholista édesapjával küszködik, aki egy nap megerőszakolja kisfiát; Shawn barátnője édesanyjába szerelmes, akit magáévá is tesz; Tate túlzottan ragaszkodó nagyszülei ellen lázad, majd le is szúrja őket az ágyukban; Peaches pedig bigottan vallásos édesapjától menekül a másik végletbe: a szexuális gyönyörökbe.

Mindezt a két rendező, Larry Clark (aki Kölykök című filmjével szintén nagy vihart kavart) és Ed Lachman (aki eddig operatőrként dolgozott, és az Erin Brockovich - Zűrös természet, valamint a Távol a mennyországtól című filmekkel szerzett magának nevet) a lehető leghűvösebb tálalásban teszi a néző elé, és a felháborodott reakciók ellen is ezzel takarózik: művük nem pornográf, csak őszinte. A valóságot ábrázolja, úgy ahogy eddig csak kevesen merték megragadni.

"Mindent megmutatok. Annyi filmet láttam már életemben, amikben a kamera diszkréten elfordult. Pedig minden vaginához tartozik egy pénisz is" - nyilatkozta Clark. "Ezek a jelenetek a valóság részei, és nem vagyok hajlandó őket kivágni a filmemből. Aki akarja, majd megnézi videón vagy DVD-n, nem számít, hogy a cenzorok kiűzik a mozikból."

Tény, hogy a filmben szereplő jelenetek bármily erotikus tartalmúak is, kicsit sem keltik egy erotikus film látszatát. Akik pedig életre keltik őket, mind elmúltak 18 évesek, ha olyan megdöbbentően fiatalnak látszanak is. Tiffany Limos, a film női főszereplője például 22 éves, és nem félt két kézzel bemutatni a velencei filmfesztivál sajtófotósainak - hogy a maga módján ő is hozzájáruljon a Ken Park promóciójához. A hölgy amúgy is rég elvesztette ártatlanságát, és most épp az 59 éves Clark barátnője.

A rendező azonban ennél többet is beletett művébe a saját életéből: "A film egyes szereplőihez a saját élményeimből merítettem, tehát nagy felelősséget vállaltam magamra. Azokról a karakterekről, amelyek a privát életemből léptek át a fikcióba, csak a színtiszta igazat mondhattam."

A valóság élethű ábrázolása azonban elsősorban a forgatókönyvet jegyző Harmony Korine-tól ered: ő valóban egy kaliforniai kisvárosban nőtt fel, és a film címszereplőjéhez hasonlóan szenvedélyes gördeszkás volt. A történetben szereplő figurák nagy részét személyes élményeiből építette fel.

Kivéve Tate-et, akit egy újságcikk nyomán írt bele a forgatókönyvbe. A tudósítás egy kamasz fiúról számolt be, aki megölte a szüleit. "Harmony a szülőkből nagyszülőket faragott, mert ő maga a nagyszülei mellett nőtt fel" - mesélte Clark. "Én, mondjuk, ezt elég perverznek találtam"- tette hozzá nevetve.

A társrendező Ed Lachman pedig arról gondoskodott, hogy a film képi világa illeszkedjen a cselekményhez, tehát hasonlóan naturalisztikus legyen. Már szinte a dogma-filmek eszköztelen látványát idézi, amit több amerikai kritikus a kelet-európai művészfilmekhez hasonlított.

"Arra gondoltam, úgy is definiálhatnánk mindezt, mint a gyönyörű külvárosi szorongás megfigyelését. Mert szerintem igenis van benne szépség - anélkül, hogy romantikus vagy fetisiszta szemüvegen keresztül néznénk"- nyilatkozta. És hogy mi minden van még benne, az csütörtöktől kiderül a mozikban.

Gy. D.