Faragó Sándor

Miért vadászunk?

Vadászni ott lehet, ahol van vad. A vadat ma úgy tekintjük, mint egy adott terület természetes produktumát, amelyet - megőrzésének biztosítása mellett - hasznosíthatunk. A hasznosítás feltétele a bölcs gazdálkodás, azaz az élőhelyek védelme, szükség esetén fejlesztése, valamint a fenntartható, optimális hozam szerinti vadászat. Az ilyen vadászatot modern fenntartó vadászatnak hívjuk. Miért is vadászunk? Azért, mert vadászni szükséges. Szükséges, mert a vadászat egy ősi, az emberi evolúció során rögzült ösztön legautentikusabb kiélését jelenti, amihez a vadászható állatfajok fenntartható, bölcs hasznosítása teremti meg az ökológiai feltételeket.

I. Bevezetés
A vadászatról az emberek többsége meglehetősen hiányos elképzelésekkel rendelkezik, és többet hall a vadászat körüli botrányokról, mint ennek a nagy hagyományú tevékenységnek az értelméről és értékéről.

II. A létfenntartó vadászat elválaszthatatlan az emberi faj történetétől
Az ember őse törzsfejlődésének bizonyos időszakában áttért a növényevésről a vegyes táplálkozásra, illetve a húsevésre. Ez összefüggésbe hozható az élőhely és életmód változásával, a lombkoronából a földre való letelepüléssel és a felegyenesedéssel.

III. A létfenntartó vadászat háttérbe szorulása
A modern ember, a Homo sapiens felhalmozódott tapasztalatainak alkalmazása során a talán legnagyobb hatású változást az állattenyésztés kialakulása jelentette. A tenyésztett állat húsa ugyanis a táplálkozás biztonságát jelentette őseink számára a vadászat nagy erőfeszítéseket kívánó tevékenységével és gyakori eredménytelenségével szemben.

IV. Vadászni lehetetlen vad nélkül - a fenntartó vadászat
Miért is lehet vadászni? Beszéljünk tehát a zsákmányról, a vadról! Vadászni azért lehet, mert van vad, és ott lehet, ahol van vad. E triviális gondolatsor a vadfajok populációinak jelenlétét, megőrzését és fenntartható hasznosítását feltételezi.

V. Jelképes és destruktív vadászatok
A modern fenntartó vadászat - az emberi népesség egyre kiterjedtebb urbanizálódása miatt - viszonylag szűk rétegeket érint. A vadászszenvedélyt, a vadászösztönt az emberek zöme pótcselekvések formájában éli ki. Bár a tényleges vadászat ősi és modern formájában fennmaradt napjainkig, a népesség jelentős részénél csak virtuális, esetleg transzformálódott, jelképes - szelíd és durva - formáit figyelhetjük meg.

VI. A vadászati kultúra
A modern ember kialakulását és fennmaradását az anyagi kultúra fejlődése és annak az értelemre való folytonos visszahatása tette lehetővé. A szellemi kultúra csíráinak kibontakozása során az ember cselekedetein keresztül értette meg, képezte le magának a világot s annak történéseit.

VII. A vadászetika
A vadászat történetét áttekintve kiviláglik, hogy a vadászatnak az állat elejtése nem kizárólagos célja. Bár kétségtelen, hogy elsődleges célja a birtoklás, a vad megszerzése - a legfontosabb mégis az oda vezető út, maga a vadászati tevékenység. Úgy tűnik, hogy a vadászatnak nem feltétlenül lényege az, hogy sikeres legyen.

Tovább