Vágólapra másolva!
Nincs már Prosinecki, nincs már Boban, Suker vagy Boksic, Baric mesternek Prso-féle fiatalokból kell építkeznie.
Vágólapra másolva!

A horvát állam rövid ideig a két világháború között is létezett, így az ország futballszövetsége még 1912-ben jött létre, de valós tevékenységét csak a végleges önállóság után, 1993-ban kezdte el. Az első nagy világesemény, amin a horvátok elindultak, az az 1996-os Európa-bajnokság volt, ahová sikerült is kijutniuk, és az angliai kontinensviadalon jól is szerepeltek.

Ennek ellenére senki sem gondolta volna, hogy a két évvel későbbi világbajnokságon bejuthatnak a legjobb négy közé, azonban így történt, ráadásul Davor Suker szerezte meg a gólkirályi címet. Amilyen nagy diadal volt a franciaországi mondiál a horvát futball számára, olyan nagy kudarc volt, hogy a 2000-es Eb-re nem jutott ki a gárda, és a nagy generáció hattyúdala, a tavalyi világbajnokság sem sikerült valami fényesen a csapat számára.

A 2002-es vébé után új tréner került a gárda élére a veterán szakvezető, Otto Baric személyében, aki már csak kényszerű okokból is kénytelen volt minél több fiatal focistának lehetőséget adni, elvégre Suker, Robert Prosinecki, Zvonimir Boban és Alen Boksic már nem álltak rendelkezésére. A nyitány nem volt valami sikeres, az észtekkel hazai pályán csak egy gól nélküli döntetlent ért el a csapat (bár mi, magyarok tudnánk értékelni ezt az eredményt is), és amikor a következő mérkőzésen a bolgárok megverték a horvátokat, sokan már Baric fejét követelték.

A fő rivális belgák ellen aztán hazai pályán 4-0-ra nyert a csapat, és ezzel az is eldőlt, hogy ha nem hibáznak nagyot, akkor a csoportmásodik hely biztosan övék lesz. A kroátoknak sikerült is elkerülniük az újabb bakikat, így pótselejtezőt játszhattak, ahol a szlovének ellen, ha nem is könnyen, de sikerült megszerezniük a portugáliai repülőjegyet.