Számos járványtani tanulmány és esetjelentés elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a kanyarós és szamárköhögéses megbetegedések jelentős része olyanokat érint, akik a kötelező védőoltásokat egyáltalán nem, vagy csak részlegesen kapták meg.
Sőt, az is kiolvasható a statisztikákból, hogy az oltásokat megtagadók a környezetükben élő, előírásosan vakcinált népességet is veszélyeztetik – írják az Emory University (Atlanta, USA) kutatói az Amerikai Orvosszövetség folyóiratának (JAMA) legfrissebb számában.
Az oltással megelőzhető járványok néhány újabb kitörése az Egyesült Államokban ráirányította az orvosok, közegészségügyi hivatalok és a közvélemény figyelmét a védőoltások iránti bizalmatlanság és az oltásmegtagadás terjedésére. A veszélyes tendenciával szembeni határozott fellépéshez elsősorban arra van szükség, hogy az oltások megtagadása és a nyomukban kialakuló járványok közötti kapcsolatot egyértelműen feltárják.
Az Emory University munkatársai Saad B. Omer irányításával a védőoltások késedelmes beadása és visszautasítása, valamint a kanyaró és a szamárköhögés – két, klasszikusan oltással kivédhető járványos betegség – közelmúltbeli előfordulásai között kerestek kapcsolatot a szakirodalom és az Egyesült Államok egészségügyi nyilvántartása alapján.
A kanyaróval kapcsolatban a 2000. január 1-je óta megjelent publikációkat vették figyelembe, mivel az USA-ban ekkor nyilvánították ezt a betegséget legyőzöttnek, a szamárköhögésről megjelent közlemények tekintetében pedig a betegség esetszámának USA-beli mélypontját, 1977. január 1-jét tekintették határvonalnak.
A kutatók összesen 18, a kanyaróval kapcsolatban 2000 óta megjelent tanulmányt összegeztek, amelyek összesen 1416 esetről számolnak be. A legfiatalabb beteg 2 hetes, a legidősebb 84 éves volt, és 178 esetben 12 hónapnál fiatalabb volt a páciens. Az esetek több mint felében (57 százalékában) olyan egyének betegedtek meg, akiknek az orvosi dossziéjában nem szerepelt a kanyaróoltás.
A 970, oltási történet szempontjából jól dokumentált kanyarós esetből 574 oltatlan volt, noha valamennyien jogosultak és alkalmasak lettek volna az oltásra. Az oltatlanok 71 százalékánál az oltás mellőzésének indokaként nem orvosi szempontok, hanem például vallási vagy filozófiai nézetek kerültek bejegyzésre.
Ez azt jelenti, hogy az összes dokumentált kanyarós eset 42 százalékánál a védőoltást nem orvosi indokból mellőzték.
A szamárköhögésről szóló 32 jelentés összesen 10609 ismert oltási státuszú személyt tart nyilván. Az e jelentésekben szereplő legfiatalabb beteg 10 napos, a legidősebb 87 éves volt.
Az öt legnagyobb, egész államra kiterjedő járvány során az érintettek jelentős hányadát (24-45 százalékát) tették ki a beoltatlan vagy aluloltott egyének. Ugyanakkor magas átoltottságú népességben is regisztráltak járványt, ami azt jelzi, hogy az oltás nyomán kialakuló védettség idővel elévül, tehát egy esetlegesen kitörő járvány a szabályosan oltottakat is veszélyezteti. Kilenc, összesen 12 járványt feldolgozó tanulmány részletes adatokat szolgáltat az oltatlan esetekről. Ezekből a jelentésekből kiderül, hogy
az oltatlanok 59-93 százalékának a szülei szándékosan nem adatták be a védőoltásokat.
„A jelen áttekintésből messzemenő tanulságokat kell levonnunk a vakcináció gyakorlatára és szabályozására nézve” – figyelmeztetnek a szerzők. – „Mindenekelőtt: ahhoz, hogy az oltások megtagadására irányuló szülői döntést erős és legitim felhatalmazás birtokában bírálhassuk felül, világosan meg kell mutatnunk, hogy az immunizálás elmaradása számottevő kockázatot és lehetséges ártalmat jelent a gyermek számára.
Hasonlóképpen, ha az oltások kötelező előírásával az egyének döntési szabadságát korlátozzuk, s tesszük ezt arra hivatkozva, hogy mindez a másoknak okozott kár megelőzése érdekében történik, pontos képet kell alkotnunk az okozott kár természetéről és mértékéről.
Egyelőre azonban az oltásmegtagadás veszélyei nincsenek kellőképpen feltárva,
és az oltások visszautasítása, illetve az általuk megelőzhető betegségek előfordulása közti kapcsolat a konkrét betegségtől és népességtől függően változhat.”
Magyarország szemszögéből fontos a fentiekhez hozzáfűzni, hogy a védőoltások USA-beli szabályozása jóval lazább a hazánkban érvényesnél.
Nálunk az életkor szerint kötelező védőoltások beadatásának megtagadása hatósági intézkedést von maga után, bár a szülő vagy gondviselő büntetőjogi felelőssége kiskorú veszélyeztetésének bűntettében – a Kúria egy 2009-es elvi határozata nyomán – csak akkor állapítható meg, ha bizonyítható, hogy az oltás elmaradása ténylegesen veszélyezteti a gyermek testi fejlődését.
Oltás alóli mentesülést Magyarországon kizárólag a területi népegészségügyi intézethez beadott kérelem útján, mellékelt orvosi szakvélemény alapján kezdeményezhet a gyermek gondviselője.
Ezzel együtt Magyarországon is nő azoknak a száma, akik lelkiismereti vagy egészségügyi megfontolásból ellenzik gyermekeik kötelező beoltatását. Nézeteiket egyesületek is képviselik, amelyek honlapjaikon számos, részben tudományos, ám jobbára inkább csak annak feltüntetett ellenérvet sorakoztatnak fel a védőoltásokkal szemben.
Ezért kiemelten fontos, hogy aki kételyeket és aggályokat érez a kötelező és ajánlott védőoltásokkal kapcsolatosan,
az a gyermeke kezelőorvosával vagy más egészségügyi szakemberrel vitassa meg ezeket.
Az oltások hasznáról és lehetséges kockázatairól ők hivatottak tudományosan alátámasztott és naprakész információt szolgáltatni.